Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 34. szám

34. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1099 viszont az állam javára való marasztalás lehetősége fennáll. Mind az állam javára való marasztalás alkalmazása, mind pedig az alkalmazás esetén az elvonás mértékének megállapítása azonban — a polgári jogi jogviszonyok rendezésére alapelvként irányadó egyensúlyi helyzet megteremtése érdekében — bírói mérlegeléstől függ. Az eljárt bíróságok ennek az egyensúlyi helyzetnek a felmérésével eltérő jogi álláspontjuk miatt nem foglalkoztak. Ezért a Legfelsőbb Bíróság ennek tisztázása érdekében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elvonás mértékének megállapításánál lesz mérlegelhető az alperesi magatartásban levő, de eredményében megfelelően ki nem mutatható csalási elem is. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 20.513 1937. számú — a legfőbb ügyész törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 15. Az ügyésznek a Ppp. 2 A. § szerinti perindítása nem keletkeztet pertársaságot az ügyész és az anyagi jogosult között. A perben alkalmazandó eljárási szabályokat az anyagi jogosult szempontjából kell megítélni. A Vas Megyei Főügyészség keresetében az államnak okozott kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Az eljárás során — a Ptk. 348. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel — módosított keresetét az új alperesként perbevont vállalattal szemben tartotta fenn, s kérte az általános eljárási szabályok helyett a Pp. XXV. fejezetében foglaltak alkalmazását. Az első fokon eljárt bíróság álláspontja az volt, hogy a perbeli esetben az ügyész által érvényesített kártérítési igény az államnak a Ptk. 685. § c) pontja szerinti gazdálkodó tevékenységével függ össze, az alperes vállalat pedig ugyancsak gazdálkodó szervezet. Felperesként — a Pp. 51. § a) pontja szerinti pertársként — vesz részt a perben a megyei főügyészség is, amely azonban nem gazdálkodó szervezet, így a további eljárásban, a Legfelsőbb Bíróság 3 1974. PKT—GKT számú állásfoglalása szerint is. az együttes perlésre lehetőség van, de az eljárásra nem a Pp. XXV. fejezetét, hanem az általános eljárási szabályokat kell alkalmazni. A fentieket tartalmazó végzés ellen benyújtott ügyészi fellebbezésnek helyt adva a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutatott rá: ! f Helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a perbeli esetben az ügyész a Pp. 2 A. § (1) bekezdésére figyelemmel érvényesített kárterítési igényt, amelynek jogosultja a pénzügyminiszter által képviselt Magyar Állam. Helyes az a következtetése is, hogy a perbeli esetben az állam gazdálkodó tevékenységével összefüggőkártérítési igény keletkezett s így a Ptk. 685. § c) pontja értelmében az állam, mint gazdálkodó szervezet szerepel az ügyész által érvényesített követelés anyagi jogosultjaként. Nem tévedett az első fokú bíróság akkor sem, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Pp. 49. § (4) bekezdése szerint az ügyész által indított perben az anyagi jogosult állam félként vesz részt. Tévedett azonban akkor, amikor azt állapította meg, hogy az állam és az ügyész között a Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaság jött létre, mert az ügyésznek a Pp. 2 A. § szerinti perindítása nem keletkeztet pertársaságot az ügyész és az anyagi jogosult között. így azt, hogy a perre milyen eljárási szabályokat kell alkalmazni, az anyagi jogosult szempontjából kell megítélni. Mivel a perbeli ügyben az anyagi jogosult a pénzügyminiszter által képviselt állam, amelynek kára gazdálkodó tevékenységével összefüggésben keletkezett, s ugyancsak gazdálkodó rzervezet a többi alperesnek a perből való elbocsátása után perben maradó egyetlen elperes is, a felek közötti jogvitát nem a Pp. általános szabályai szerint, hanem a Pp. XXV. fejezetében foglalt — a gazdasági perekre vonatkozó — szabályok szerint kell elbírálni. (A Vas Megyei Főügyészség Pfl. 30.184 1987. számon fenntartott fellebbezése eredményeként a Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 20.367/1987. sz, végzés alapján.) 16. A gazdasági munkaközösség tagját ért foglalkozási baleset esetén a gazdasági munkaközösség társadalombiztosítási megtérítési felelősségének (1975. évi 11. törvény 108. § megállapítása körében nem mellőzhető a különös munkaszervezési forma vizsgálata. I. J.. mint a felperes gazdasági munkaközösség tagja, a HUNGEXPO területén csőrepedés elhárítási munkavégzés közben a vízóra-akna fedelének levételét végezte. A jeges peremen a kezében levő emelővas megcsúszott, ennek következményeként a fedlap ráesett a jobb lábának nagyujjára és azon sérülést okozott. A sérülés miatt kifizetett az alperes 7340 forint társadalombiztosítási ellátási költség megfizetésére kötelezte fizetési meghagyással a felperest az 1975. évi II. törvény (T) 108. §-a alapján. A munkaügyi bíróság a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította tényként, hogy a műveletet I. J. két munkatársával együttesen végezte, ketr ' ten emelővasat, a harmadik csákányt használt a fedlap felemeléséhez, melynek súlya 60 kg volt. Amikor a fedlap néhány cm magasságba felemelkedett, I. J. emelővasa elcsúszott és emiatt a fedláp ráesett a lábára. I. J. a baleset időpontjában . borfelületű, gumitalpú bakancsban volt, védőkesztyűt használt. A bíróság álláspontja szerint ezek a védőeszí közök a biztonságos munkavégzés feltételeinek - ném feleltek meg. A 3,1979. (V. 29.) EüM számú