Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 34. szám

IC 34 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 34. szám kelhetjük, a szükséges rostok a zöldségek, a gyü­mölcsük, a teljes értékű gabonafélék révén jut­nak szervezetünkbe. A túlzott sófogyasztás is ár­talmas! Káros szenvedélyeink nemcsak ránk, családtag­jainkra, munkatársainkra is veszélyesek. A do­hányzás és a mértéktelen alkoholfogyasztás meg­betegedéseket okozó hatása közismert. A munka­helyi közösségek alakítsanak ki olyan „szabályo­kat"', amelyek tiszteletben tartják a nem dohány­zók érdekeit. Az alkoholfogyasztásban a mérték­letesség nem csupán az elfogyasztott mennyiség csökkentésével érhető el, hanem azáltal is, ha ki­sebb alkoholtartalmú italokat fogyasztunk. A csa­ládi értékrendnek támogatnia kell az ésszerű til­tásokat az iskolában, a közlekedési eszközökön, a munkahelyen, a közintézményekben. Gyermekek és serdülők esetében érvényt kell szerezni az al­koholmentes életmódnak, és minden életkorban a kábítószer-fogyasztás tilalmának. A tényleges szen­vedélybetegeket gyógyítani és gyógyíttatni kell, felépülésük után pedig mindent el kell követni beilleszkedésükért. Gyógyszerből a szükségesnél többet fogyasztunk. Az indokolatlan vagy túlzott fogyasztás, az öngyógyszerezés ártalmas. Az egészséges életmód kibontakoztatásában, a veszélyeztető kockázati tényezők elhárításában nagy szerepet, vállalhatnak a közösségek. A mun­kahelyeken és a lakóterületen egyaránt lehetősé­gét kell kapniuk arra, hogy beleszóljanak az élet­módjukat, egészségüket, biztonságukat befolyá­soló döntések hozatalába, legyen az a munkakö­rülmények alakítása, a munkaszervezés megvál­toztatása vagy egy sportpálya építése, alkohol­mentes klub létesítése, segítő szolgálat szerve­zése. Balesetet szenvedett, rosszulléttel bajba jutott embertársunk életesélyeit növeli, ha képzett, fel­készült elsősegélynyújtó közreműködésére számít­hat, amíg a mentő vagy az orvos megérkezik. A kölcsönös segítést semmiféle állami intézkedés, gondoskodás nem pótolhatja. A támaszt nyújtó közösségek (társadalmi szervezetek, egyesületek, családsegítő szolgálatok, egyházak) kialakítását, munkáját segítenünk kell. Az egészséges életmód feltétele az egymást tisz­telő emberek társadalmának megteremtése, amely­ben természetes mások megbecsülése, megértése, a mindennapok feszültségeinek, konfliktusainak helyes kezelése. Ahol nemcsak a jogrendszertől, hanem embertársaitól is mindenki elvárhatja, hogy egyenrangúként kezeljék, emberi méltóságát tiszteletben tartva bánjanak vele. Érvényesülnie kell ennek az elvnek a párkapcsolatokban, a sze­relmi életben is, ahol a másik őszinte megbecsü­lése, a felelősségteljes viselkedés segít megőrizni a kapcsolat, a család harmóniáját. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a meggondolatlan szexuá­lis kapcsolatokba bocsátkozó férfi és nő számos, az egészséget fenyegető veszélynek teszi ki magát. A régi gondok mellett a társadalomban drámai erővel jelentkező, következményeiben ma még fel nem mérhető AlDS-betegség rendkívüli hangsúlyt ad a helyes nemi magatartásnak. Az egészség másik fontos feltétele a tisztaság és a rend. Saját belső igényességünk késztessen minket környezetünk: házunk, kertünk, lakásunk, munkahelyünk rendben tartására. Alakítsunk ki olyan közhangulatot, amelyben nem sok becsü­lete van a higiénét nem igénylő embernek. Óv­juk a természetet, vigyázzunk a tisztaságra az utcán és a középületekben is, hiszen ezzel saját magunkat is megbecsüljük. A zöld növény éle­tünk alkotó eleme. Sok országban és hazánk egyes településein szinte minden lakás ablakában virágok díszlenek, és minden tenyérnyi területen fű zöldell. Kövessük ezeket a szép példákat! IV. KÖZÖS ÁLLAMI ÉS TÁRSADALMI CSELEKVÉSRE VAN SZÜKSÉG Programunk célkitűzései csak akkor valósul­hatnak meg, ha az életmódot alakító társadalmi­gazdasági feltételeket, érdekeket is megváltoztat­juk úgy, hogy az egészséges magatartás minél több ember számára legyen a mostaninál köny­nyebben választható lehetőség. Ennek érdekében fokozatosan, a korábbinál hatékonyabb állami in­tézkedéseket tervezünk. Nem titkolhatjuk azon­ban, hogy az állam a programmal együtt járó nagyobb anyagi terhekből egyelőre a szükséges­nél kevesebbet tud vállalni, s ez az előrehaladás ütemét lassíthatja. Mégsem várhatunk a program indításával kedvezőbb gazdasági helyzet kialaku­lására, mert — az egészségi állapot mutatói sürgős cselek­vést kívánnak; — a mainál jobb gazdasági körülmények kö­zött is romlott a lakosság egészségi állapota; — az egészségkárosító magatartás megváltoz­tatása sok esetben nemcsak pénzkérdés. Ebben egyetlen állami szerv közreműködése sem nélkülözhető, hiszen valamilyen formában mindegyiknek a tevékenysége érinti, formálja az egészséggel összefüggő magatartást. Mégis van néhány ágazat, amelynek alapfeladataiból ere­dően különleges a felelőssége az egészséges élet­mód feltételeinek megteremtésében. Az egészségügyi dolgozóknak, az egész szolgá­latnak a program motorjává kell válnia. Erre jó alkalmat ad, hogy napirendre került az egészség­ügy szervezetrendszerének és irányításának kor­szerűsítése. Olyan átfogó változtatásokra van szükség, amelyek garantálják a megelőzés és a gyógyítás helyes arányát. Kulcskérdés, hogy a körzeti, üzemi és gyermekorvosok, a védőnők az egészség megőrzéséhez szükséges tanácsokat is adjanak, és foglalkozzanak a még nem beteg, de életmódjuk, munkafeltételeik miatt egészségük-

Next

/
Thumbnails
Contents