Tanácsok közlönye, 1986 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1986 / 21. szám

1053 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 21. szám A bíróság felhívja a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet hitelezőit, hogy követeléseiket a Magyar Közlöny megjelenését követő 30 napon belül a felszámolónak a jelen ügyszámra hivatkozással jelentsék be. Budapest, 1986. október 10-én. Dr. Piskolti Sándor s. k., bíró Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 7002/1986. (Ép. Ért. 24.) ÉVM számú irányelve az építőipari dolgozók szálláson történő elhelyezésének egyes kérdéseiről A kivitelező építőiparban a dolgozók elszállásolását a 3/1985. (III. 14.) ÉVM számú rendelet szabályozza. A szálláson történő elhelyezésre a 2/1986. (XI. 16.) PM sz. rendelettel módosított 44/1984. (XI. 16.) PM sz. rendelet is vonatkozik, így az említett jogszabályok együtt alkalmazandók. A jogalkalmazás során a magánszálláson történő elhelyezéssel kapcsolatosan merülhetnek fel értelmezési problémák. Az egységes és helyes gyakorlat kialakítása érdekében — a Pénzügyminisztériummal, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal, továbbá az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben — a következő irányelvet adom ki. 1. A 2/1968. (II. 1.) PM számú rendelettel módosított 44/1984; (XII. 16.) PM számú rendelet értelmében magánszálláson a munkáltató -fizikai és nem fizikai dolgozói egyaránt elhelyezhetők időtartam korlátozás nélkül, de a nem fizikai dolgozók két hónapot meghaladó időtartamú elhelyezése esetén a felmerülő munkáltatói költségek után a munkáltatónak 40%-os béradót kell fizetnie [11. § (6)—(7) bekezdés 1. számú melléklet]. A 3/1985. (III. 14.) ÉVM számú rendelet ugyanakkor a változó munkahelyre alkalmazott nem fizikai dolgozók esetében már előzőleg is — adófizetési kötelezettség nélkül — megengedte a magánszálláson történő két hónapon túli elhelyezést. E dolgozók elhelyezésének költségeit ezért a jövőben sem terheli béradó, azok a számviteli szabályok szerint továbbra is a munkásszállásokkal kapcsolatos költségek között („anyagjellegű egyéb szolgáltatások") számolhatók el. A nem fizikai dolgozók más csoportjainak magánszálláson történő elhelyezésével összefüggő kiadásokat azonban — a 2/1986. (II. 1.) PM számú rendelettel módosított 44/1984. (XI. 16.) PM számú rendelet előírásai szerint — a bérjellegű egyéb költségek között kell feltüntetni és természetesen utánuk béradó fizetendő. 2. A 3/1985. (III. 14.) ÉVM számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint fizethető „szállásmegváltási díj!' és a 2/1986. (II. 1.) PM számú rendelettel módosított 44/1984. (XII. 16.) PM számú rendelet 11. §-ának (B) bekezdésében említett „albérleti hozzájárulás" egymást 'fedő fogalmak. A kifizetéseket az építőiparban már 1985től 40%-os béradó terheli. Az ágazatban azonban azt a szabályt, hogy a hozzájárulás összege nem haladhatja meg az albérleti díj 50%-át, csak legfeljebb havi 1000,— Ft összeghatárig lehet alkalmazni. Tehát maximum 2000,— Ft-os havi albérleti díj esetében fizethetik ki annak a felét a dolgozó részére. 3. Albérleti díj alatt a ténylegesen fizetendő összeget kell érteni. Indokolt ezért megkövetelni, hogy ezt a dolgozó a szállásadó írásbeli közlése alapján igazolja. Amennyiben a szállásadó ezt nem hajlandó írásban rögzíteni, úgy célszerű ha az albérlő dolgozó egy alkalommal postán adja fel az albérleti díjat, feltüntetve az összeg rendeltetését és a munkáltatónál bemutatja a feladóvevényt. 4. Nem egységes a munkáltatói értelmezés a „magánszállás" és az „albérleti hozzájárulás" fogalmait illetően, azokat gyakran felcserélik a nyilvántartásokban. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy béradót a magánszállásköltségeknek csak egy része után kell fizetni, tehát munkáltatói érdek a felmerülő kiadások he-