Tanácsok közlönye, 1985 (34. évfolyam, 1-27. szám)

1985 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 775 azokban az esetekben, amelyeket társadalombiztosítási határozattal még nem bíráltak el. A perbeli esetben a felperes nő öregségi nyugdíj iránti igényét a társadalombiztosítási igazgatóság 1983. november 20-ig társadalombiztosítási határozattal már elbírálta, de a határozat ellen az igénylő felszólalást nyújtott be, amelynek elbírálására viszont a társadalombiztosítási bizottság részéről csak 1983. december 15-én került sor. Eldöntendő kérdés volt, hogy a jogszabály alkalmazása szempontjából melyik társadalombiztosítási határozatot kell irányadónak tekinteni. A perben másqdfokon eljárt megyei bíróság álláspontja az volt, hogy a felperes igénye a társadalombiztosítási igazgatóság határozatával elbírálást nyert, ezért az ő esetében nem a 47/1983. (XI. 20.) MT számú rendelet 10. §-a, hanem az R. 114. § (3) bekezdése alkalmazandó. Erre hivatkozással az első fokú ítéletet megváltoztatta és elutasította a felperes 1945. augusztus 31. előtti — egyéb módon bizonyított — mezőgazdasági munkaviszonyai szolgálati időként való beszámítása iránti kereseti kérelmét. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában rámutatott az alábbiakra: A másodfokú bíróság álláspontja téves, mert felszólalás esetén a nyugdíj iránti igénynek.a társadalombiztosítási szervek részéről történő végleges elbírálásáról csak akkor lehet beszélni, ha már a felszólalás tárgyában is határozat született. Társadalombiztosítási szerv által első fokon véglegesen lezárt ügyről akkor lehet szó, ha a határozat ellen a jogorvoslatra nyitvaálló időn belül felszólalás nem történt. Miután a perbeli esetben az igénylő felperes a társadalombiztosítási igazgatóság határozata ellen felszólalással élt, ügyét a társadalombiztosítási szervek részéről elbíráltnak csak a társadalombiztosítási bizottság (másodfokú) határozatának meghozatalával lehet tekinteni. Mivel felperes nyugdíj-ügyének ily módon való elbírálása a 47/1983. (XI. 20.) MT számú rendelet hatályba lépéséig nem történt meg. a későbbi elbírálás során már — a rendelet 48. §-ára tekintettel — ezt az új jogszabályt kell alkalmazni. E szerint pedig nem kizárt, hogy a felperes az 1945. augusztus 31. előtti — egyéb hitelt érdemlő módon bizonyított — mezőgazdasági munkaviszonyainak szolgálati időként való beszámítását kérje. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10 089/1985/2. számú, a legfőbb ügyész Pfl. 35.089/1985. számú törvényességi óvásával egyező határozata alapján.) 32. A kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó más szabálytól csak, annyiban térhet el, amennyiben az megengedi. Leltártöbblet esetén — jogszabályi felhatalmazás hiányában — a kollektív szerződés nem rendelkezhet az év végi részesedés csökkentéséről, illetve megvonásáról. A felperesek az alperes központi áruraktárának a dolgozói. Az 1983. év végi elszámoltató leltárnál 14 000 Ft leltártöbbletük keletkezett, amelyre tekintettel 'az alperes — a hatályban levő kollektív szerződés rendelkezésére alapítottan — az év végi részesedésük bérarányos részéből 30%-ot levont. A felperesek az év végi részesedés csökkentése miatt kérelmet nyújtottak be a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd az elutasító határozat után annak megváltoztatása érdekében keresettel éltek a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi perben vitatták a kollektív szerződés rendelkezéseinek helytállóságát is. A kollektív szerződés értelmében ugyanis a központi áruraktárban, amennyiben az összevont leltáreredmény-többlet; 1000 Ft leltártöbbletnél 10%-os, 2000 Ft felett 30%-os év végi részesedés csökkentést kell alkalmazni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elismerte, hogy a többlet valóban nem kár, de mindenképpen azt jelenti, hogv a leltár nem megfelelő, hiszen sem többletnek, sem hiánynak nem szabad keletkeznie. A munkaügyi bíróság a felperesek keresetét elutasította. Álláspontja szerint az alperes a részesedést az érvényben levő és nem jogszabályellenes kollektív szerződés rendelkezésére figyelemmel csökkentette. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutatott rá: A részesedési alap felhasználásáról szóló 6/1982. (XI. 30.) ÁBMH számú rendelkezéssel módosított 3/1981. (X. 31.) ÁBMH számú rendelkezés 8. §-ának (1) bekezdése szerint annak a dolgozónak, aki a vállalattal a naptári év egész folyamán munkaviszonyban állt, év végi részesedést kell megállapítani a kollektív szerződésben meghatározott szabályok szerint a munkabére, ipari szövetkezetnél munkadíja és a vállalatnál munkaviszonyban, inari szövetkezetnél tagsági viszonyban töltött ideje alapján. • E jogszabály tételesen határozza meg azt, hogy melyek azok a feltételek, amelyek megléte esetén az év végi részesedés kifizethető. A raktári dolgozók leltárfelelősségéről szóló — speciális jogszabály —, a 18/1970. (VI. 4.) Korm. sz. rendelet is csak a leltárhiányt szankcionálja, a leltártöbbletet nem. Ez nem is tárgya a jogszabálynak. Minthogy pedig a részesedési alapról szóló említett jogszabály tételesen határozza meg, hogy mely esetben szereznek arra a dolgozók alanyi jogot és a leltárfelelősségről szóló jogszabály sem tartalmaz a leltártöbbletek vonatkozásában semmilyen — különösen a részesedési alap-, ból fizetendő év végi részesedés vonatkozásában — szankciót, nem helytálló az alperes kollektív szerződésének az a szabálya, amely ilyet — esetleges leltártöbblet esetére — tartalmaz. Az Mt. 8. §-ának (2) bekezdése értelmében a kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó más szabálytól csak annyiban térhet el, amennyi-