Tanácsok közlönye, 1985 (34. évfolyam, 1-27. szám)

1985 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 769 1983. november 24-ig mint savrendszerkezelő, fokozott egészségi ártalomnak kitett munkakörben dolgozott. A társadalombiztosítási igazgatóság alperes a kérelmet elutasította. Határozatának indokolásá szerint a felperesnek csak az 1974. február 2-től 1983. augusztus 5-ig (a 60. életéve betöltéséig) savrendszer-kezelői munkakörben eltöltött ideje vehető figyelembe, ami azonban nem tesz ki 10 évet. Az előző két munkakört — miután kikérte a Társadalombiztosítási Főigazgatóság véleményét — nem tekintette korkedvezményre jogosító munkakörnek. A felperes, miután a Társadalombiztosítási Bizottság hasonló indokkal elutasította a felszólalását, keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kétségbe vonta a főigazgatóság álláspontjának megalapozottságát. A pácoló munkakörrel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a vélemény a korábbi állapotot, munkavégzési körülményeket figyelmen kívül hagyta. A munkaügyi bíróság a felperes keresetének részben helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy korkedvezményre jogosító szolgálati időbe számítsa be felperesnek az 1963. április 2-től 1974. február l-ig hengermű pácolói munkakörben eltöltött idejét. A felperes az általa beszámítani kért időben a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R) I. számú mellékletében meghatározott munkakörrel azonos megjelölésű munkakörben dolgozott. Éppen ezért a bíróság álláspontja szerint a főigazgatóságnak ebben a kérdésben nem kell kikérni a véleményét. Mindezek alapján azt a bíróság nem is vette figyelembe, hanem a rendelkezésre álló adatok alapján döntött. Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Kifejtette, hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője az illetékes minisztérium és szakszervezet egyeztetett szakvéleménye kikérése után nem minősítette a felperesnek a perbeli munkakörben eltöltött idejét korkedvezményre jogot adó munkakörnek. A főigazgatóság vezetőjének állásfoglalása a bíróságra nézve kötelező. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatával mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutatott rá: Az 1975. évi II. törvény 40. §-ának (1) bekezdése értelmében a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzők korkedvezményben részesülnek. Helytállóan utaltak a bíróságok arra, hogy bírósági hatáskörbe tartozik a korkedvezményre jogosultság elbírálása annak kiemelésével: ha a kereset elbírálása során vitássá válik, hogy az igénylő korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, úgy ebben a kérdésben az R. 256. 6-ának (3) bekezdése értelmében a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőiének az álláspontia irányadó, aki előzetesen köteles kikérni 97 illetékes szakszervezet véleménvét. (Mk. 47. sz. állásfoglalás). A peres iratoknál levő állásfoglalást azonban nem a jogszabályban erre feljogosított személy közölte, hanem a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Jogi és Szakigazgatási Főosztályának Nyugdíjosztálya, majd utóbb ezt az állásfoglalást erősítette meg a másodfokú eljárásban beszerzett, a főigazgatóhelyettes által aláírt levél. Mindkét fokú bíróság a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője állásfoglalásának kikérése nélkül döntött, ezért ítéletük törvénysértő. A bíróságok ítéletei azonban megalapozatlanok is. Á másodfokú bíróság által irányadónak tekintett vélemény arra hivatkozással nem tekintette korkedvezményre jogosító munkakörnek a felperes lemezpácolói munkakörét, mivel az zárt, nem pedig nyitott rendszerben történt. A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében azonban nincs megkülönböztetés a pácoló munkakör vonatkozásában aszerint, hogy zárt vagy nyitott rendszerben történik a lemezpácolás. Ezért a vélemény a mellékletben foglaltakkal (R. I. sz. melléklet 5. pont) ellentétben állónak látszik. A véleményből kitűnően annak kialakítását helyszíni szemle előzte meg. Az azonban nem állapítható meg, hogy a munka végzésének körülményeit arra az időre vonatkozóan is feltárták-e, amikor a felperes ténylegesen e munkakörben dolgozott. A peradatokból kitűnően az 1963. és 1974. év közötti időben a munkaköri feltételek a jelenlegitől eltérőek voltak, a zárt rendszert műszaki fejlesztések útján a későbbiek során alakították ki. A peres iratoknál levő munkaköri leírásoknál is 1978. évi időpont szerepel. A munkaköri leírásnak- jelentősége van a korkedvezmény elbírálásánál, ugyanis a munkaköri tevékenység pontos és a valóságnak megfelelő leírása elősegíti annak a tisztázását, hogy a munkakör korkedvezményre jogosít-e. E tekintetben mellőzhetetlen a végzett munkafolyamat technológiájának valóságos és pontos feltárása. A megyei bíróság arra nézve kért felvilágosítást a főigazgatóságtól, hogy véleménye kialakításánál kikérte-e az illetékes szakszervezet állásfoglalását. Azt azonban nem tisztázta a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének szóló újabb megkereséssel, hogy miért kell különbséget tenni a pácolás nyitott, vagy zárt rendszere között, továbbá, hogy a főigazgatóság a vélemény kialakítása előtt vizsgálta-e, hogy történt-e 1963. óta műszaki fejlesztés a lemezpácolással kapcsolatban. Nem tulajdonított jelentőséget a megyei bíróság annak sem, hogy a főigazgatóság helyettes vezetője nem indokolta meg azt, hogy a pácoló munkakör miért nem minősül korkedvezményre jogosítónak. Amennviben a törvény másképp nem rendelkezik, a bíróság a polgári Dérben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott mód iához, vagv meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve. [Pp. 6. § (Íj bekezdés.l Az 1975. évi II. törvény 115. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogszabálvban meghatározott szervek határozata ellen a Minisztertanács által