Tanácsok közlönye, 1985 (34. évfolyam, 1-27. szám)

1985 / 1. szám

1. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 3 19. § (1) Táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban a) egy> gümőkóros megbetegedés esetén két éven át; b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetőleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig; c) egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át; d) háromévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettő, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át; e) hatévesnél idősebb, de tízévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át. (2) Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőző egy, gümőkóros megbetegedés esetén két évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat. Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár táppénz annak, aki a) tizennyolc éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy b) iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított. (3) Ha a biztosított a keresőképtelenség első napiát közvetlenül megelőző egy, gümőkóros megbetegedés esetén pedig két éven belül már táppénzben részesült, ennek az időtartamát az újabb keresőképtelenség alapján járó táppénz folyósításának időtartamába be kell számítani." 3. § A T. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „22. § (1) A táppénz összegét a keresőképtelenséget megelőzően elért kereset napi átlaga alapján kell megállapítani. (2) A táppénz mértékét a Minisztertanács állapítja meg. A táppénz összege azonban a napi átlagkereset hatvanöt, hosszabb megszakítás nélküli biztosítási idő esetén hetvenöt százalékánál kevesebb nem lehet. (3) A Minisztertanács a) meghatározhatja a táppénz megállapításánál figyelembe vehető napi átlagkereset legnagyobb összegét, és b) a biztosítottak egyes csoportjaira a táppénzt meghatározott összegben is megállapíthatja." 4. § (1) Ez a törvényerejű rendelet — az 1. és 2. § kivételével — a kihirdetése napján lép határba; rendelkezéseit 1985. január 1. napiától kell alkalmazni. Egvidejűleg a T. 25. § (3) bekezdésének b) pontja hatályát veszti. (2) E törvényerejű rendelet 1. §-a 1985. március 1. napján, 2. S-a pedig 1985. szeptember 1. napján lép hatályba. Losonczi Pál s. k., Katona Imre s. k., a Ma«var Népköztársaság a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöki Tanácsának elnöke titkára lí Minisztertanács rendeSeSei A Minisztertanács 1 1985. (I. 10.) számú rendelete a kisvállalkozások részére kifizetett ellenérték adójáról Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 66. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács a következőket rendeli: ' 1. § A rendelet hatálya a) a vállalati jövedelemszabályozásról szóló 40 1984. (XT- r.) MT számú rendelet í. §-ának (1) és (3)—(4) bekezdésében, b) a közszolgáltató vállalatok jövedelemszabályozási rendjér"! szóló 42/1984. (XI. 5.) MT számú rendelet 1. §-ában, c) az agrár és élelmiszertermelő ágazatok jövedelemszabályozásáról szóló 45/1984. (XI. 6.) MT számú rendelet 1. §-ának (1)—(3) bekezdésében meghatározott gazdálkodó szervezetekre, d) a kisszövetkezetekre, e) a költségvetési üzemekre (a továbbiakban együtt: vállalat) terjed ki. 2- § A vállalat a gazdasági munkaközösség, a vállalati gazdasági munkaközösség, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport (a továbbiakban: kisvállalkozások) tevékenységével kapcsolatban áruért, szolgáltatásért és minden egyéb tevékenységért kifizetett összes ellenérték után vállalati különadót köteles fizetni. 3- § A vállalati különadó fizetési kötelezettség alól mentes: a) a kis- és nagykereskedelmi vállalatok által lakossági fogyasztásra átvett áru után, a külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatok által exportra átvett áruk után fizetett ellenérték; b) az ingatlankezelési tevékenységet végző gazdálkodó szervezetek által fizetett ellenérték; c) a kisszövetkezetek által fogyasztási szolgáltató tevékenységgel kapcsolatban fizetett ellenérték; d) a gyógyászati segédeszköz ellátáshoz és a fogászati ellátáshoz kapcsolódó termék és szolgáltatás ellenértéke.