Tanácsok közlönye, 1984 (33. évfolyam, 1-34. szám)

1984 / 18. szám

498 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 18. számi Véleményünk szerint a későbbiekben indokolt lenne az Sztv 49. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott felfüggesztési feltételt egyértelműbben megfogalmazni. Addig is csak akkor helyes távollét okából az eljárást felfüggeszteni, ha a szabálysértési eljárás ez elkövető meghallgatása nélkül nem folytatható le. Ilyen ok lehet az elkövető tartós külföldi kiküldetése, vagy az olyan súlyos és tartós betegsége, amely miatt 6 hónapnál hosszabb ideig tartó kórházi vagy szanatóriumi ápolásban kell részesülnie (pl. TBC). b) Többen felvetették, hogy az eljárás felfüggesztéséről az Sztv 62. §-ának megfelelő formában hozott határozattal kell-e dönteni, kell-e azt közölni az elkövetővel és a sértettel, továbbá, hogy a döntés ellen van-e helye fellebbezésnek? Az Sztv 62. § (1) bekezdéséből az következik, hogy az eljárás felfüggesztéséről nem kell ..alakszerű" határozatban dönteni, mivel az említett rendelkezés csak a^ büntetést (intézkedést) alkalmazó vagy megszüntető határozat tartalmi és alaki követelményeit határozza meg. A döntés közlésével kapcsolatban az Sztv rendelkezései alapján nem adható egyértelmű válasz. A 49. § (2) bekezdése viszont kimondja, hogy az eljárás felfüggesztése az elévülést félbeszakítja. Ez érinti az elkövető és a sértett jogait, tehát érdekük fűződik ahhoz, hogy — amennyiben az eljárás megindításáról tudomásuk van — a felfüggesztéséről is tudomást szerezzenek. Ezért a szabálysértési hatóság akkor jár el helyesen, ha az eljárás felfüggesztéséről értesíti azokat, akik az eljárás megindításáról tudomást szereztek. Az eljárás felfüggesztése miatt csak az ügy érdemében hozott határozat ellen benyújtott fellebbezésben lehet jogorvoslattal élni. Az Sztv 68. §-a szerint ugyanis fellebbezés csak az ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen nyújtható be. az eljárás során hozott egyéb határozatok ellen pedig csak akkor, ha azt a 68. § (2) bekezdése vagy az Sztv más rendelkezése megengedi. Tekintettel arra, hogy az eljárás felfüggesztéséről szóló rendelkezések a felfüggesztés ellen a fellebbezést külön nem engedik meg, véleményünk szerint erre nincs lehetőség. c) Az Sztv 49. § (2) bekezdése az elévülés félbeszakításáról történő rendelkezés mellett azt is kimondja, hogy a cselekmény elkövetésétől számított két éven belül az eljárást a rendelkezésre álló adatok alapján be kell fejezni. Kérdésként vetették fel egyesek, hogy ilyen esetben az eljárás befejezéséről is határozatot kell-e hozni? Álláspontunk szerint az ügy érdemi befejezéséről — az említett esetben az eljárásnak elévülés címén történő megszüntetéséről — az általános szabályok szerint határozattal kell dönteni. d) Az Sztv 79. §-a pénzügyi, vám- és devizaszabálysértési ügyekben a tényállás felderítése érdekében eljáró szerveket feljogosítja a felderítés eredményességét szolgáló különféle intézkedések megtételére. A vám- és pénzügyőrség egyes szerveinél felmerült a kérdés, hogy az előkészítő eljárást folytató szervek az Sztv 49. §-a alapján hozhatnak-e az eljárást felfüggesztő határozatot, amennyiben a szabálysértés felderítésének az Sztv 49. § (1) bekezdésében meghatározott akadálya felmerül? Tekintettel arra, hogy az Sztv 49. §-a a szabálysértési hatóság számára a szabálysértési eljárás felfüggesztését íria elő, a felderítést végző vámés pénzügyőri szervek ezt a rendelkezést nem alkalmazhatják. Nem alkalmazható ez már csak azért sem, mert a felderítést végző szervek az előkészítő eljárást az államigazgatási, nem pedig a szabálysértési eljárásra vonatkozó szabályok szerint folytatják le. Sztv 51. § Á Tvr az Sztv 68. § (1) bekezdésének kiegészítésével kiterjesztette a sértett jogait, amikor lehetővé tette, hogy a szabálysértési hatóságnak az ügy érdemében hozott első fokú határozata ellen a sértett is fellebbezhessen. Ugyanakkor nem változtatta meg a tárgyalás mellőzésével hozott határozatok ellen irányuló jogorvoslat szabályait, tehát a sértett kifogást nem nyújthat be az ilyen határozat ellen. A kifogás alapján tartott tárgyaláson viszont már lehetővé kell tenni a részvételét és a továbbiakban a jogait a tárgyalásra vonatkozó szabályok szerint gyakorolhatja. Többen észrevételezték ezt- a megoldást, amely egyes vélemények szerint következetlen és nincs összhangban a sértett jogorvoslati jogának érvényesüléséhez fűződő jogpolitikai érdekkel. Elhangzott olyan vélemény is, mely szerint a tárgyalás mellőzésével hozott határozat is első fokú határozat, ezért a sértett e határozat ellen az Sztv 68. § (1) bekezdése alapján fellebbezhet. Másutt bizonytalanság volt abban a kérdésben, hogy az Sztv 51. § (2) bekezdése alapján a sértett nyűjthat-e be kifogást a tárgyalás nélkül hozott határozat ellen, mivel az említett rendelkezés szerint ez a jog megilleti mindazokat, akikre nézve a határozat rendelkezést tartalmaz. / Az MT TH Tanácsi Hivatala a Tanácsok Közlönye 1983. évi 22. számában az Sztv. 51. §-ával összefüggésben közzétett iránymutatásában rámutatott arra, hogy a sértett, illetőleg az államigazgatási feladatot ellátó szerv, amelyet az Sztv. 8 'A; §-a alapján megilletnek a. sértett jogai, a tárgyalás nélkül hozott határozat ellen — ha a határozat rá nézve rendelkezést nem tartalmaz — kifogással nem élhet és fellebbezést sem nyújthat be. Az Sztv. 68. § (1) bekezdése nem alkalmazható ezekben az esetekben, mivel az Sztv. a tárgyalás nélkül hozott határozatokra és az ellenük benyújtható jogorvoslatra az általánostól eltérő (speciális) szabályokat állapít meg, a sértett feljelentése alapján indult eljárás eredményeként az elkövetővel szemben hozott bírságoló vagy megszüntető határozat pedig nem minősül a sértettre vonatkozó rendelkezésnek. A tárgyalás nélkül hozott határozat esetleges törvénysértő rendelkezésére azonban a sértett felhívhatja a szabálysértési ható-