Tanácsok közlönye, 1983 (32. évfolyam, 1-33. szám)

1983 / 21. szám

21. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 695 ja. Ha a tanács végrehajtó bizottsága nem telje­síti kötelezettségét, az előleget és annak kamatait, valamint a teljes használatbavételi díj 30%-ának megfelelő kötbért is meg kell fizetnie. A kötele­zettség teljesítése esetén az előleget — kamattal növelve — be kell számítani a használatbavételi díjba. A tanácsoknak 1983. évben rendelkezésre álló eszközeik, valamint a forrásbővítési feltételek alapján lehetőségük van az állami lakótelkek kí­nálatának növelésére. A forrásbővítésre mód van: saját eszközeik átcsoportosítása, a tartós haszná­latba adásból származó bevételek, az Országos Ta­karékpénztár lakásépítési célú telekkialakítási be­ruházása, illetve hitele, a gazdálkodó szervezetek és a lakossági eszközök felhasználása, valamint a központi kiegészítés együttes felhasználása útján. Az 198,4—1985. években szükséges telekkialakítás feltételeit az éves tervezőmunka keretében kell megalapozni, a forrásbővítésre alkalmas új lehető­ségeket is számításba véve. 2. A telek- és a lakásgazdálkodás kapcsolata, a telekhasználatbavételi díj meghatározása A helyi lakáspolitikai célokat szolgáló telekigé­nyek folyamatos kielégítése, a hozzájutás költsé­geinek arányosabbá tétele az építkezők jövedelmi és szociális körülményeinek megfelelően, indo­kolja a tanácsi telekgazdáikodás korszerűsítését. Ennek érdekében két alapvető követelményt szükséges érvényesíteni: a tanácsi telekgazdálko­dásnak fokozatosan növekvő szerepe legyen a te­lekpiac szabályozásában, ugyanakkor a helyi lakás­gazdálkodással egyenrangú feladattá váljon. A személyi tulajdonú telkek forgalmának és árainak orientálásában az állami telkek tartós használatba adása akkor tölthet be szabályozó sze­repet, ha az állami telekforgalom aránya nő és az állami telekkínálat elsősorban azokon a terüle­teken, településrészeken, illetve olyan választékban bővül, ahol a magánforgalomban kialakult eladá­sok jelentősen elmaradnak a kereslettől. A sza­bályozó funkciók érvényesítésének alapvető esz­köze — a kínálat bővítésével összehangolt — ár-, illetve díjpolitika. A vonatkozó jogszabályok alapján lehetőség van arra, hogy a tanácsok az építési telekkel való célszerű gazdálkodást segítve a használatbavételi díjat rugalmasan — területileg, településenként differenciáltabban — határozzák meg. A használatbavételi díjat a hasonló telkek hely­ben kialakult forgalmi ára, a telekkialakítási költségek, a telekgazdálkodási és lakásépítési szempontok, továbbá az építési telkek iránti igény együttes mérlegelésével differenciáltan kell helyi­leg kialakítani. A helyi lakás-, illetve telekpolitika érvényesítését szolgáló differenciálás feltételeiről, mértékéről a tanácsoknak kell dönteni. Arra kell törekedni, hogy a településen belül összességében megtérüljön a kialakítás költsége, s ily módon biztonságos és folyamatos legyen a te­' telkkialakítás. A differenciált használatbavételi díj alapján azonban lehetőség van arra, hogy egyes telkek használatbavételi díja — a lakáspolitikai érdekekkel összhangban — a ráfordítási költségek­hez és a helyben kialakult forgalmi árhoz képest alacsonyabb is legyen. A díjmegállapításnál az azonos helyzetű és mű­szaki adottságú telkek általában azonos megíté­lést kívánnak. Az összefüggő területen belül is kialakíthatók azonban használatbavételi díj válto­zatok, amelyek a telek tájolás és elhelyezkedés­ben adottságaiból származtatható használati érték­differenciákból következnek. A helyben kialakult forgalmi árat a műszaki .adottságok, a piaci ke­reslet-kínálat együttesen határozza meg. A „helyben kialakult forgalmi ár" megállapí­tásához tájékoztatásul szolgálnak az ingatlanok át­ruházása kapcsán az illetékes községi tanács vb szakigazgatási szerve vagy a városi (kerületi) ta­nács vb pénzügyi osztálya által kiállított adó- és értékbizonyítványok forgalmi értékadatai, illetve a tanácsi ingatlanközvetítő szervek adatai, vagy szükség esetén közvetlenül az illetékhivatal meg­keresésével szerzett forgalmi értékadatok. Ezek mellett a fővárosban, városokban és országos je­lentőségű üdülőterületeken a kisajátítási kártala­nítás megállapítására jogosult hatóságoknál [igaz­gatási (fő)osztály, illetőleg bíróság] megtekinthető az ún. ingatlanforgalmi jegyzék. A telekkialakítás költségei viszonylag pontosan számíthatók, a díj meghatározásakor azonban csak a telekkialakítás közvetlen költségei vehetők fi­gyelembe, nem háríthatók át tehát a használókra pl. a közmű gerincvezetékek, energiaelosztó léte­sítmények (transzformátorházak stb.) kölségei. A lakáspolitikai célokat hatékonyabban szolgáló telekgazdálkodás érdekében: — az építési területek kiválasztását, a telek­kialakítást és a tartós használatba adást össze kell hangolni a tanácsi középtávú és éves lakásgazdál­kodási tervekkel. Arra kell törekedni, hogy a ki­alakításra kerülő lakótelkek összetétele, közmü­vesítési foka feleljen meg az építkezők jövedel­mi, vagyoni ás szociális helyzetének; — az alacsonyabb jövedelmű többgyermekes családok és fiatal házaspárok lakásigényének kielé­gítését telekellátással is segíteni indokolt. Ezért célszerű a családok jövedelem-körülményeinek megfelelő állami telkeket előkészíteni, indokolt a telekellátást összekapcsolni a fiatalok fokozatos lakáshoz juttatási rendszerével, az előtakarékos­sági szerződésekkel. A családok telekszerzési ter­heinek mérséklése érdekében a telek tartós hasz­nálatbavételi díjának megfizetéséhez célszerű fel­használni a lakáshoz jutás helyi támogatásának lehetőségeit is. A pénzügyi feltételek lehetővé te­szik, hogy a családok a lakótelkek használatbavé­teli díjának megfizetéséhez, annak 70%-át meg nem haladó 10 éves lejáratú, 6%-os kamatozású kölcsönt vehessenek igénybe; — indokolt a telekellátást a bérlakás-cserékkel, a szervezett cserékkel összehangolni és a tanácsi bérlakások visszaadásának ösztönzésére felhasz­nálni;

Next

/
Thumbnails
Contents