Tanácsok közlönye, 1983 (32. évfolyam, 1-33. szám)

1983 / 21. szám

__21Lszám TANÁCSOK Nagyobb településeken célszerű a telekigény nyilvántartási rendszerét bevezetni és a lakásépítési és telekszerzési lehetőségekről, a telekellátással összefüggő új jogszabályokról a lakosságot tájékoztatni kell. Az állami és telepszerű szervezett magánerős építési célú területeket a középtávú tervek területkiválasztási fázisában kell kijelölni. E tervezési folyamatba célszerű az egyéni kezdeményezésű lakásépítéshez tartozó telkek kijelölését is bekapcsolni. A települések részletes rendezési tervének készítése, módosítása során arra kell törekedni, hogy a lakóterületek kijelölése, a kialakításra kerülő telkek elhelyezkedése, a telekállomány összetétele — közművesítési foka — a településszerkezet és az infrastruktúrális adottságok alapján — feleljen meg az építkezők igényeinek. A telepszerű lakásépítés a jövőben is összefüggő, nagyobb építési területeken, a műszaki infrastruktúrával magasszinten ellátott lakótelepeken valósul meg. Célszerű ezen infrastruktúrával teljeskörűen ellátott területekhez kapcsolódóan kialakítani csoportos korszerű családiházépítést szolgáló telkeket, tömbtelkeket. A hagyományos családiház-építés céljára elsősorban a részleges kiépítettségű infrastruktúrával ellátott területeken indokolt telkeket kialakítani. Nem összefüggő építési területeken családiházas telkek kijelölésénél figyelembe kell venni az alapközmű létesítmények terhelhetőségét, bővítési lehetőségét. Azokon az elsősorban városi településeken, ahol újabb építési terület a magánépítés számára nem áll rendelkezésre, illetve a meglevő közművek kapacitása tovább nem terhelhető és fejlesztésükre nincs lehetőség, sokoldalúan ösztönözni kell a városkörnyéki településekben a magánerős lakásépítést. Ez szükségessé teszi a városok és környékük együttműködését, elsősorban a kommunális-közlekedési hálózat együttes fejlesztését. Az igényekkel összhangban álló telekkínálat növelése érdekében felül kell vizsgálni: — ezidáig használatba nem adott állami tulajdonú telkek közművesítésének, építésre alkalmassá tételének lehetőségeit; — a korábban állami célcsoportos beépítésre kijelölt, de a következő években beépítésre nem kerülő területeket, lehetővé téve ezeknek az építési övezet szerinti magánerős beépítését; — az építési tilalom alatt álló területeket és az indokolatlanul fenntartott tilalmakat fel kell oldani; a felszabaduló területeket be kell vonni a telekgazdálkodásba; — a mezőgazdasági és ipari üzemek körül kialakított védőterületeket és a környezetkárosító hatások tényleges csökkenésével összehangolt mértékben kell azokat fenntartani, illetőleg felszabadítani telekalakítás céljára; — a lakóterületeken működő ipari üzemek, raktárterületek, zavaró hatású, illetve nem közvetlenül lakossági igényeket szolgáló létesítméKÖZLÖNYE 693 nyék kitelepítésének lehetőségét, ezzel is bővítve a telekkialakítás lehetőségeit. A telekkínálat növelésének lényeges eszköze a lakótelkek beépítési- és az állampolgárok tulajdonában álló többlettelek elidegenítési kötelezettségének előírása. Ennek teljesítését a helyi tanácsoknak fokozottabban kell ellenőrizniük és — nem teljesítés esetén — szankcionálniuk. A mezőgazdasági művelési célú földterületek védelmét szolgálja a térítési díjak jelenlegi rendszere, amely a lakásépítési célú telkek igénybevételére 50%-os térítést ír elő. A területkiválasztás olyan gyakorlatát kell kialakítani, hogy elsősorban a belterületen, nem nagyüzemi műveléssel, kevésbé intenzív módon hasznosított területeket kell igénybe venni — és így a művelés alóli kivonás térítési díja nem növelheti a használatbavételi díjat. Az esetleges többletköltségek a tanács fejlesztési alapját terhelik, a lakosságra nem háríthatók át. Amennyiben belterületi nagyüzemi művelésre alkalmas vagy külterületi (zártkerti) mezőgazdasági rendeltetésű földek igénybevételére kerülne sor, az alacsonyabb minőségi osztályú, nem szántóföldi művelésre alkalmas területek kiválasztására kell törekedni. III. A telekgazdálkodás korszerűsítése 1. A telekellátás pénzügyi forrásainak, bővítése A lakásellátás javításának feltétele, hogy a helyi tanácsok a szervezett telepszerű lakásépítéssel egyenrangú fejlesztési feladatként kezeljék a családi- és társasházi lakásépítés telekellátását, gondoskodjanak ezen lakóterületek infrastruktúrális ellátásáról. A telekgazdálkodás alapvető pénzügyi forrása a jövőben is a tanácsok fejlesztési alapja. Ezért fejlesztési eszközeik megfelelő hányadát e célra indokolt koncentrálniuk. Ennek mértékét a telekigények mennyisége és összetétele alapján — bevonható külső forráslehetőségeket is figyelembe véve — kell a középtávú és éves tanácsi tervekben meghatározni. A telekigények alapján kijelölt területek építésre alkalmassá tételével összefüggő feladatokat (kisajátítás, közművesítés, tereprendezés, telekalakítás stb.) a középtávú lakásépítési tervben kell meghatározni. A városok, a vonzáskörzetek telekellátásának gyorsítása érdekében célszerű, hogy a megyei tanácsok — e célra elkülönített eszközeikből — pályázati úton céltámogatást adajanak a helyi tanácsoknak. A pályázatokban indokolt előírni a lakás- és telekgazdálkodás összhangjának (kapcsolatának) erősítésével, a mozgósított helyi források mértékének, továbbá a nem tanácsi források vagy munkavégzés igénybevétele növelésével stb. kapcsolatos feltételeket. A telekellátás szervezése, az ezzel kapcsolatos intézkedések, a döntések a helyi tanácsi szervek feladatát képezik. A telekigények és a pénzügyi