Tanácsok közlönye, 1983 (32. évfolyam, 1-33. szám)

1983 / 8. szám

8. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 177 gatás, a tagok személyes közreműködése, a költ­ségkímélő módszerek alkalmazása. Mindenütt az adottságoknak legjobban megfelelő formát, meg­oldást alkalmazzuk. A lakásszövetkezetek továbbra is adjon lehető­séget a saját munkájukkal és intézményük tá­mogatásával közreműködő szerényebb jövedel­műek részére, ugyanakkor álljon nyitva a magas használati értékű, nagy alapterületű lakást igény­lő, módosabb családok számára is. Használjuk ki jobban a különböző ágazatok szövetkezetei összefogásában rejlő előnyöket. Mindezek egyre fontosabb feltételei a versenyké­pesség növelésének. A SZÖVOSZ és a megyei szövetségek a maguk eszközeivel járuljanak hozzá ahhoz, hogy a la­kásszövetkezetek sikeresen oldják meg feladatai­kat. 1. A lakásszövetkezetek belső rendjének megszilárdítása érdekében A megalakulás, a bővülés során számba kell venni a lakásépítést- fenntartást befolyásoló té­nyezőket: a fizetőképes keresletet, a tanácsi tá­mogatás lehetőségeit, a munkáltatók közreműkö­dését, az építési telket — infrastruktúrát, a kivi­telezési technológiát és kapacitást, a saját kivite­lezés és a tagi munka lehetőségeit. Csak ennek alapján lehet felelősen dönteni. Általánossá kell tenni azt a gyakorlatot, hogy a szövetkezetek „vállalati — intézményi" háttér­rel működjenek. A tanácsok, a szövetségek, s a már meglévő szövetkezetek elsősorban azokat a munkáltatókat vegyék figyelembe, amelyek pénz­ügyi, továbbá kivitelezési segítséget tudnak dol­gozóiknak nyújtani. Segíteni kell az egyedi többszintes és csoportos családiház építőit abban, hogy magánkezdemé­nyezéssel is létrehozzák szövetkezetüket. Különösen indokolt, hogy a fővárosi szövetke­zetek és szövetségük a telekellátásnak, a kapaci­tások összegyűjtésének valamennyi lehetőségével éljenek. i Olyan nagyságú szövetkezetek kialakítására kell törekedni, amelyek a céljaik megvalósításá­hoz szükséges alkalmazottakat gazdaságosan fog­lalkoztathatják. Célszerű, hogy egy-egy szövetke­zet a nagyobb városokban összefüggően egy-egy lakótelepet, kisebb városokban, községekben pe­dig nagyobb körzetet fogjon át. Amennyiben elő­nyös, folytatódjék a kisebb szövetkezetek egyesü­lése. A jól működő kis szövetkezetek pedig hasz­nosítsák a társulás, illetve különféle szerződések­kel a jól felkészült „bázisszövetkezethez" való kapcsolódás előnyeit. A társasházak szövetkeze­tekhez történő csatlakozása a fenntartáshoz szük­séges feltételek megteremtésével, részükről az ah­hoz való hozzájárulással összhangban, fokozato­san történjék. Használják fel hitelképességüket, az alapkép­zés új lehetőségeit elkülönült mobilizálható kö­zös vagyonuk gyarapítására, a működés tárgyi feltételeinek megteremtésére, javítására. Ahol még nincs meg a fenntartáshoz szükséges helyi­ség, ott igényeljék ehhez a tanácsi telekjuttatást. A szövetkezetek nagyságrendjük, tevékenységi körük sokrétűsége, anyagi, műszaki feltételeik egybevetése alapján alakítsák ki, bővítsék szer­vezeti kereteiket önkormányzati fórum- és dön­tési rendszerűket, információs és kapcsolati rend­jüket, munkaszervezetüket. Ennek megfelelően gondoskodjanak alapszabályuk módosításáról, bel­ső szabályzataik megújításáról. Döntési rendszerükben juttassák érvényre a differenciált érdekeltségi viszonyokat. Az egyes lakóépületek helyi kérdéseiben (építési költség­fedezet, sajátmunka, házirend, takarítás, kisebb javítások) az ott lakók határozzanak. A szövet­kezet egészére tartozó dolgokban a közgyűlés, il­letve a küldöttgyűlés döntsön. A választott tes­tületek és a tagság azonos érdekeltségű csoport­jai között érdemi együttműködést, információ­áramlást alakítsanak ki. Bővítsék az azonos ér­dekeltségű csoportok (részközgyűlés) hatáskörét. A küldöttek tartsanak rendszeres kapcsolatot a megbízóikkal, tájékoztassák őket a küldöttgyűlé­sen napirendre kerülő kérdésekről, kérjék véle­ményüket a tagértekezleten döntéshozatal előtt, számoljanak be munkájukról. A szövetkezeti vezetők törekedjenek személy­hez szóló, a tagok jogait érzékeltető, azt tiszte­letben tartó, érdemi vitát kiváltó tájékoztatásra. Kerüljék a hatósági jellegű felhívásokat, értesíté­seket. Fordítsanak nagy figyelmet a felelősségi viszo­nyok elhatárolására, a tisztségviselők hatásköré­nek pontos meghatározására. Részletesen szabá­lyozzák a különböző szervezeti egységek (gond­nokság, karbantartó társulás) vezetőinek döntési jogát, felelősségét. A szövetkezetek szövetségei következeteseb­ben hasznosítsák a személyügyi munkáról szóló SZÖVOSZ irányelveket, fordítsanak különös gon­dot a vezetők kiválasztására. Az érvényes ügyviteli előírásokat valamennyi szövetkezet következetesen tartsa be. Elsősorban a kis szövetkezetek éljenek az egyszerűsítés adott lehetőségeivel. Tartózkodjanak a felesleges több­letmunkától. Egyes fontos, területeken azonban legyenek pontosabbak, szakszerűbbek. Mindenek előtt a tagsági befizetések, épületenkénti költség­felihasználások, kötelező dokumentálására ügyel­jenek. Á házilagos kivitelezést folytató szövetkezetek­nél tagonkénti részletezéssel határozzák meg az egyes tagok munkavállalását, s gondoskodjanak azok pontos nyilvántartásáról. A karbantartó

Next

/
Thumbnails
Contents