Tanácsok közlönye, 1983 (32. évfolyam, 1-33. szám)

1983 / 27. szám

1018 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 27. szám szerzés időpontja ezért a legfelsőbb bírósági ítélet közlésének időpontjával azonos és az ettől számított 3 hónapon belül az alperes elrendelte a fegyelmi eljárást. A munkaügyi döntőbizottságnak és a munkaügyi bíróságnak a 3 hónapos úgynevezett szubjektív határidő számításával kapcsolatos álláspontját illetően a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata a következőkre mutatott rá: A Munka Törvénykönyve 56. § (3) bekezdése határozza meg azt a szubjektív és azokat az objektív határidőket, amelyeknek eltelte után a kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben fegyelmi eljárást már nem lehet indítani. A hivatkozott jogszabály azonban azt is tartalmazza, hogy ha a kötelezettségszegés miatt büntető eljárás, illetőleg gazdasági bírság kiszabására irányuló eljárás indult és az nem végződött felmentéssel, a 3 hónapos úgynevezett szubjektív jog, vesztő határidő a jogerős határozat közlésétől, az objektív határidő pedig az eljárás jqgerős befejezésétől kezdődik. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 62. számú állásfoglalása III. pontja szerint a fegyelmi vétség akkor tekinthető felfedezettnek, amikor akár a fegyelmi jogkör gyakoriója, akár a fegyelmi jogkör gyakorlójának közvetlen, vagy magasabb felettese a vétségről, s egyszersmind arról is tudomást szerzett, hogy ki az a dolgozó, aki a vétség elkövetésével alaposan gyanúsítható. A felperes terhére rótt fegyelmi vétséget megvalósító „Emlékeztető" megfogalmazásáról, annak tartalmáról az alperes elnöke a megyei bíróságnál folyamatba tett gazdasági perből a keresetlevél kézbesítésekor, de legkésőbb a megyei bíróság ítéletét támadó fellebbezés általa történt aláírásakor tudomást szerzett. A fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló szubjektív jogvesztő határidő — a jogszabály helyes értelmezése szerint — akkor veszi kezdetét, amikor a fegyelmi jogkört gyakorló testület bármely tagja, vagy a szövetkezet elnöke a kötelezettségszegésről tudomást szerzett. A Munka Törvénykönyve 56. §-ának (3) bekezdése csak büntető eljárás, vagy gazdasági bírság kiszabására irányuló eljárás esetén ad lehetőséget a 3 hónapos határidőnek a jogerős határozat közlésétől való számítására. Ebbe a körbe a polgári (gazdasági) peres eljárás nem tartozik. Ezért a felperes ellen, a fegyelmi eljárás megindítása szempontjából megállapított szubjektív jogvesztő határidő legkésőbb az 1982. március 19-től (a gazdasági perben benyújtott fellebbezés aláírásának időpontjától) számított 3 hónap elteltével lejárt, tehát az 1982. július 26-án -megindított fegyelmi eljárás, s az ennek alapján kiszabott fegyelmi büntetés törvénysértő volt. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. IL 10 200/1983/ 2. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 35 327/1983. számú törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 30. A munkáltató kizárólag egymást követő hat munkanap igazolatlan távollét után tekintheti a munkaviszonyt megszűntnek. [17/1979. (XII. LJ MüM számú rendelet 22. §-a.] A felperes fizetés nélküli szabadságot kapott az alperestől. Az alperes igazgatója 1982. március 5-én közölte a felperessel, hogy részére 1982. március 15-től további fizetés nélküli szabadságot nem engedélyez. A felperes azonban nem jelentkezett munkára és ismét fizetés nélküli szabadságot kért. 'Az alperes igazgatója 1982. március 19-én kelt levelében közölte a felperessel, hogy miután nem jelentkezett munkára, munkaviszonyát 1982. március 15-ével megszűntnek tekinti. A felperes — a munkaviszony helyreállítására irányuló kérelmét "elutasító —döntőbizottsági határozat ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította, minthogy 1982. március 15. napját követően 6 munkanapon keresztül igazolatlanul volt távol. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában a következőkre mutatott rá: A 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendélet 22. §-ában foglalt rendelkezés szerint, ha a dolgozó a munkahelyén egymást követő 6 munkanapon át igazolatlanul nem jelenik meg, munkaviszonyát a munkáltató jogellenes kilépés címén az utolsó munkában töltött nappal megszűntnek tekintheti. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató kizárólag a dol-, gozónak egymást követő 6 munkanap igazolatlan távolmaradása után tekintheti a munkaviszonyt megszűntnek. Az alperes a jelen esetben még a hat munkanap igazolatlan távollét eltelte előtt, 1982. március 19-én értesítette a felperest arról, hogy munkaviszonyát megszűntnek tekinti, tehát nincs alap annak megállapítására, hogy a felperes jogellenesen kívánt az alperestől kilépni. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. II. 10 100/1983/ 4. számú — a legfőbb ügyész Pfl. 35 011/1983. számú törvényességi óvásával egyező — határozata alapján.) 31. Ha a termelőszövetkezet alapszabálya nem utalja a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók (tagok) prémium kifizetése iránti igényének elbírálását küldöttgyűlési hatáskörbe, az igény elbírálása a vezetőség hatáskörébe tartozik. A vezetőség döntése ellen a szövetkezeti döntőbizottsághoz, majd a,munkaügyi bírósághoz lehet fordulni. A felperes az alperes termelőszövetkezet tagja volt, termelési elnökhelyettesként dolgozott. Az alperes küldöttgyűlése a felperes 1981. évi prémiumát megvonta. A munkaügyi bíróság a felperesnek a határozat megváltoztatására irányuló keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította, megállapítva hatáskörének hiányát.