Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)

1982 / 16. szám

566 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 16. szám mú melléklete határozza meg. A 3. számú mel­léklet A) pontjában meghatározott szakmák ese­tén a szakképzettséget szakmunkás bizonyítvány­nyal, vagy ezekkel egyenértékű képesítéssel (mes­terlevél, segédlevél, a szakmával kapcsolatos kö­zépiskolai vagy magasabb végzettség stb.), illetve S külön jogszabályban előírt képesítéssel, a B) pontjában meghatározott szakmák esetén az A) pontban meghatározott feltételekkel, vagy általá­nos iskolai végzettséggel és három évi szakmába vágó gyakorlattal kell igazolni. A 3. számú mel­lékletben nem szereplő szakmák esetében, — a melléktermék és hulladékgyűjtés kivételével — a B) pontban meghatározott feltételeket, vagy leg­alább általános iskolai végzettséget és a szakmai ismeretek megszerzését, illetve degalább közép­iskolai végzettséget kell igazolni. (2) A kérelmező — az (1) bekezdésben foglalt feltételek hiányában — magánkereskedői igazol­ványt csak azzal a feltétellel kaphat, ha az (1) be­kezdésben előírtaknak megfelelő alkalmazottat vagy segítő családtagot foglalkoztat. (3) A szakmába vágó gyakorlatot, illetve a szak­mai ismeret megszerzését a KISOSZ igazolja. 3. § (1) A magánkereskedői igazolvány iránti kére­lemben fel kell tüntetni a magánkereskedői iga­zolvány kiadásához szükséges adatokat (a kérel­mező életkorát, iskolai végzettségét, állandó lakó­helyét, az engedélyezni kért szakmát és a telep­helyet). (2) A tanács kereskedelmi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve (a továbbiakban: szakigaz­gatási szerv) a Tvr. 3. § (1) bekezdésében meg­határozott feltételeknek megfelelő kérelmezőnek a magánkereskedői igazolványt kiadja, ha a) a rendőrhatóság a részére erkölcsi bizonyít­ványt ad, b) az adóhatóság igazolja, hogy adó vagy társa­dalombiztosítási járulék hátraléka nincs, c) az egészségügyi miniszter által meghatározott szakmák esetében az illetékes állami, közegész­ségügyi- és járványügyi felügyelőség, termény és takarmány kereskedés esetében az állategészség­ügyi hatóság igazolja, hogy rendelkezik a köz­egészségügyi személyi és tárgyi feltételekkel. (3) Közös név alatt működő polgári jogi társa­ság (a továbbiakban: polgári jogi társaság) eseté­ben elégséges, ha annak csak az egyik tagja ren­delkezik a 2. § (1) bekezdésében előírt feltéte­lekkel. (4) Italmérésre jogosító magánkereskedői igazol­vány kiadásához szükséges a telephely szerint il­letékes járási, városi, kerületi rendőrkapitányság­nak a közrend és közbiztonság szempontjából megadott hozzájárulása. 4. § (1) A szakigazgatási szerv magánkereskedői iga­zolvány kiadásáról szóló határozata az 1981. évi I. törvény (Áe.) 43. §-ában foglaltakon túlmenően a következőket tartalmazza: a) annak megállapítását, hogy a kérelmező a Tvr. 3. § (1) bekezdésében előírt feltételekkel ren­delkezik, b) az engedélyezett szakma megjelölését, c) az engedélyezett telephely címét, d) az élelmiszerek helybenfogyasztásának enge­délyezését, e) utalást arra, hogy a kereskedés gyakorlását csak a magánkereskedői igazolvány kézhezvételét követően szabad megkezdeni, f) a vásározási jogosultságot [17. § (2) bekez­dése]. (2) A polgári jogi társaság részére kiadott ma­gánkereskedői igazolványon a társaság valameny­nyi tagjának a nevét fel kell tüntetni. Ezt a ma­gánkereskedői igazolványt is csak egy példányban szabad kiállítani. 5. § (1) A szakigazgatási szerv a magánkereskedői igazolvány kiadásáról szóló határozat egy-egy pél­dányát az Áe. 45. §-ában foglaltakon túlmenően megküldi: a) a telephely szerint illetékes pénzügyi fel­adatokat ellátó szakigazgatási szervnek és a terü­letileg illetékes adóközösségnek, valamint polgári jogi társaság esetén a Pénzügyminisztérium El­lenőrzési Főigazgatóság — a társaság telephelye szerint illetékes — igazgatóságának, b) a telephely szerint illetékes társadalombiz­tosítási szervnek, c) ha a magánkereskedő nyugdíjas, a Nyugdíj­folyósító Igazgatóságnak, d) a dohányárusításra, vagy szeszes ital értéke­sítésre jogosító magánkereskedői igazolvány ki­adása esetén az illetékes vám- és pénzügyőri sza­kasznak, e) ha a telephely község területén van és a ma­gánkereskedői igazolványt a járási hivatal szak­igazgatási szerve adta ki, a községi szakigazgatási szervnek, . f) a telephely szerint illetékes állami közegész­ségügyi járványügyi felügyelőségnek, g) a KISOSZ-nak. (2) A kérelem elutasításáról csak a kérelmezőt és a KISOSZ-t kell értesíteni. 6. § A szakigazgatási szerv a magánkereskedőkről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartal­maznia kell: a) a kiadott magánkereskedői igazolvány vala­mennyi adatát,

Next

/
Thumbnails
Contents