Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)

1982 / 4. szám

102 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 4. szám Ha a bíróság a bérlő lakásbérleti jogviszonyát azért szüntette meg, mert a bérlő a lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta és máshol lakik, a végrehajtási eljárás során csak a lakásban visszahagyott ingóságok elhelyezéséről kell gondoskodni. A bérlő a lakását évek óta nem használta, ezért a tulajdonos birtokba vette. A bíróság megállapította, hogy a tulajdonos ezzel a magatartásával birtokháborítást követett el, kötelezte az eredeti birtokállapot helyreállítására. Ezt követően a tulajdonos — a bérlő birtokbahelyezése után — a bérlő lakásbérleti jogviszonyának megszüntetését kérte, mert a bérlő ezután sem használta a lakást. A bíróság a keresetnek helyt adott és a bérlőt a lakás kiürítésére kötelezte azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a bérlő lakásbérleti jogviszonyát megszüntette. A kötelezett az ítélet jogerőre emelkedése után sem költözött vissza a lakásba és ingóságait sem szállította el. A végrehajtást kérő arra való feljogosítását kérte, hogy a lakásban levő ingóságokat a kötelezett költségére, annak jelenlegi tartózkodási helyére szállíthassa, vagy az ingóságok elhelyezésére felajánlotta a perbeli lakás udvarán levő garázst és kérte, hogy az ingóságokat — karhatalom igénybevételével — oda helyezzék ki. A bíróság a végrehajtást kérő kérelmét azért nem találta teljesíthetőnek, mert nem kérte az első fokú bírósági ítélet azon részének a megváltoztatását, mely szerint az alperes elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi határozatában a következőkre mutatott rá: Számottevő társadalmi érdek és az állampolgári fegyelem is megköveteli, hogy olyan esetekben, amikor az alanyi és tárgyi feltételek ezt nem akadályozzák, a lakásügyekben hozott jogerős bírói ítéletek késedelem nélküli végrehajtása biztosítva legyen. Fokozottan kell érvényesülnie ennek a követelménynek azokkal a személyekkel szemben, akik rosszhiszemű lakáshasználók. Olyan esetben, amikor a bérlő a lakásból elköltözik és életvitelszerűen másutt lakik, ily módon tehát személyére korlátozottan maga alakította ki azt a helyzetet, amely a lakás kiürítésére kötelező ítéleti döntésnek megfelel és a kiüríteni rendelt lakásban csupán az ingóságait hagyja, nem lehet a végrehajtást kérőt arra kötelezni, hogy a kötelezett személy elhelyezéséről külön gondoskodjék. Ilyen esetekben elegendő, ha a végrehajtást kérő előlegezi a kötelezett ingóságainak elszállításával, indokolt esetben pedig azok raktározásával felmerülő költségeket. Karhatalom igénybevételével is biztosítani kell, hogy önkéntes teljesítés hiányában késedelem nélkül megtörténjék az ítélet végrehajtása. Karhatalmi kihelyezésre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az ingóságok károsodás nélküli megóvására a végrehajtást kérő megfelelő helyiséget biztosít. Téves az az álláspont, hogy ez az eljárás azért nem alkalmazható, mert a végrehajtást kérő nem kérte az első fokú bírósági ítélet azon részének a megváltoztatását, mely szerint az alperes elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A volt bérlő a kiürítésre vonatkozó kötelezettségének akkor tesz maradéktalanul eleget, ha a lakásból elköltözik és onnan berendezési tárgyait és egyéb ingóságait is elszállítja. A kiürítési kötelezettség kimondására éppen azért került sor, mert a lakásban már korábban sem lakó kötelezett az ingóságait és egyéb személyi használati tárgyait visszahagyta. Ilyen körülmények között az ítélet végrehajtását az ingóságok tekintetében kell kikényszeríteni. A bíróságnak ezért azt kell vizsgálnia, hogy a felajánlott helyiség az ingóságok károsodás nélküli megóvására alkalmas-e. Ha erre alkalmas, a karhatalom igénybevételével kell a kihelyezést elrendelni. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. V. 20. 650/1981/3. számú, a legfőbb ügyész Pfl. 21.181/1981/1. sz. törvényességi óvásával egyező határozata alapján.) A nem lakás céljára szolgáló helyiségek új bére nem függ attól, hogy a bérlő korábban milyen összegű bért fizeted A nem lakás céljára szolgáló helyiségek 1971. július 1. napjától kezdve felszámítható bérét a 8/1971. (II. 10.) Korm. számú rendelet állapította meg. A bér mértékét a rendelet melléklete tartalmazza. A 32/1979. (IX. 29.) MT számú rendelet a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló 8/1971. (II. 10.) Korm. számú rendeletet módosította, a rendelet melléklete helyébe új melléklet lépett, amely a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérét magasabb összegben állapította meg. Az A—D bérleménycsoportba tartozó helyiségek négyzetméterenkénti évi bére kétszerese a korábbi mellékletben meghatározott bérnek. Ebből egyesek arra következtettek, hogy 1980. január hó 1. napjától kezdve a bérlőnek a korábban fizetett bér kétszeresét kell fizetnie. Az egyik esetben pl. a felek a régi melléklet hatálya idején a III. település kategória D. bérlemény csoportjába tartozó 24 m2 alapterületű helyiség havi bérét bírói egyezségben 230 Ft-ban állapították meg. Ekkor a III/D. bérleménycsoportba tartozó helyiség bére m2-ként évi 200 Ft volt. A bíróság a helyiség bérét 1980. január hó 1-től kezdődően minden további vizsgálat nélkül havi 460 Ft-ra emelte fel, mert az új melléklet a bért m2-ként évi 400 Ft összegben határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában rámutatott arra, hogy ez az eljárás helytelen.