Tanácsok közlönye, 1982 (31. évfolyam, 1-41. szám)

1982 / 35. szám

35. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1153 A vállalat felügyeleti hatóságának, illetve ágazatának megnevezése A befizetési mértékek a vetítési alap százalékában c)a 3/1979. (XI. 1.) OT számú rendelet alapján nyilvántartásba vett fogyasztási szolgáltató vállalatok és szövetkezetek 0 A pénzügyminiszter 83/1982. (XII. 4.) PM számú rendelete a takarékszövetkezetek jövedelem- és bérszabályozásának rendszeréről A vállalati jövedelemszabályozás rendszeréről szóló 61/1982. (XI. 30.) számú minisztertanácsi rendelet 1. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével, az Országos Tervhivatal elnökével, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem. I. A jövedelemszabályozás rendje Az adókötelezettség 1. § (1) A takarékszövetkezet a működése során elért nyereségéből lineáris és progresszív nyereségadót köteles fizetni. (2) A lineáris nyereségadó alapja a takarékszövetkezet érdekképviseleti szervének fenntartásához — külön jogszabály szerint — elszámolható hozzájárulás összegével csökkentett — az elszámolás (érdekeltség) alapjául szolgáló — nyereség. A lineáris nyereségadó mértéke harminc százalék. (3) A progresszív nyereségadó alapját és mértékét a 12. §-ban foglaltak szerint kell meghatározni. Forrása a jutalmazási alap, illetve a 2. § b) pont szerint az adózott nyereség. (4) A takarékszövetkezetet nem terheli a fogyasztói forgalmi adó, termelési adó, városi és községi hozzájárulás, valamint az állóeszköz állomány után elszámolt értékcsökkenési leírás befizetésének kötelezettsége. (5) A takarékszövetkezet a kifizetett munkabérek harminc százalékának megfelelő bérjárulékot (társadalombiztosítási iárulékot) fizet. Az adózott nyereség felhasználása 2. § A takarékszövetkezet az adózott nyereséget a következő sorrendben és célokra használhatja fel: a) jutalmazási alapképzésre; b) a jutalmazási alapképzés összegét meghaladó progresszív nyereségadó befizetési kötelezettség teljesítésére; c) a magasabb vezető állású dolgozóknak fizethető éves prémiumra és átfogó értékelésen alapuló jutalomra; d) az adózott nyereség legfeljebb tizenöt százalékából a takarékszövetkezet érdekképviseleti szerveinél kezelt Kölcsönös Támogatási Alapba fizethető hozzájárulásra; ej a tagok érdekeltségi alapjára; f) a tisztségviselők érdekeltségi alapjára; g) tartalékalap képzésére. A jóléti és kulturális alap képzése 3. § (1) A takarékszövetkezet a különféle ráfordítások között elszámolható összegből jóléti és kulturális alapot képez. (2) A szövetkezet köteles a számviteli előírásoknak megfelelően közvetlenül a jóléti és kulturális alapjába helyezni a következő összegeket: a) a takarékszövetkezet képzett összlétszámára vetítve évenként és személyenként a Minisztertanács által az állami költségvetés jóváhagyásakor meghatározott összeget; b) a jóléti állóeszközök állóeszköz-fenntartási költségeit, továbbá az üzemi étkeztetés rezsiköltsége címén felmerült tényleges kiadásokat; c) a gyermekintézmények bevételekkel csökkentett ténylegesen felmerült fenntartási és üzemeltetési költségét (a továbbiakban: nettó működési költség) legfeljebb az ellátott átlagos gyermekszám alapján képzett, az adott évre érvényes, változó költségeket tartalmazó normarész és a férőhelyi létszám alapján képzett, az adott évre érvényes állandó költségeket tartalmazó normarész együttes összegéig. (3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt összeget negyedévenként egyenlő részletekben kell elszámolni. (4) A (2) bekezdés c) pontja szerinti összeget a más vállalatnál (tanácsnál), valamint a közösen létesített intézményeknél elhelyezett gyermekek után is a jóléti és kulturális alapjába helyezheti a takarékszövetkezet, amennyiben hozzájárul* az adott gyermekintézmény működéséhez. Az ilyen címen elszámolt, egy elhelyezett gyermekre jutó összeg azonban nem haladhatja meg a (2) bekezdés c) pontja szerinti összeget,