Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 1. szám

12 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1. szám Termékegy­Termék ségre eső átér­Termék tékelési külön­bözet Tenyészmarha 800,00 Ft/db Tenyészsertés 250,00 Ft/db Tenyészjuh 80,00 Ft/db (2) A készleteket egy-egy mezőgazdasági nagy­üzemen belül csak egyféle módszerrel, vagy az R. 3. §-ának (5) bekezdése szerint tételesen, vagy az (1) bekezdésben meghatározott átértékelési külön­bözetekkel lehet átértékelni. (3) Az egyéb — vásárolt és saját termelésű — készletek átértékelése során az R-ben foglaltak szerint kell eljárni. 2. § A mezei leltár 1980. év végi értékében meg kell állapítani az R. 3. §-ának (5) bekezdése szerinti évközi hatósági árváltozásokból eredő értékkülön­bözet összegét és azt az R. 4. §-ában meghatáro­zottak szerint kell elszámolni a könyvviteli zárlat keretében. 3. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Az 1. §-ban foglalt rendelkezést az 1981. január 1-én meglevő készletek, a 2. §-ban meghatározot­takat pedig az 1980. évközi hatósági árváltozások tekintetében kell alkalmazni. Dr. Hetényi István s. k., pénzügyminiszter A pénzügyminiszter 110/1980. (PK 22.) PM számú ntasítása a költségvetési ellenőrzés irányelveiről 1. § A 23/1979. (VI. 28.) MT számú rendelet 80. íj­ának (1) bekezdése alapján a költségvetési ellen­őrzés irányelveit a mellékletben foglaltak szerint határozom meg. 2. § Ez az utasítás 1981. január 1. napján lép ha­tályba. Dr. Hetényi István s. k., pénzügyminiszter , A költségvetési ellenőrzés irányelvei Az irányelvek célja a költségvetési fejezetek, a helyi tanácsok által az 1979. évi 11. törvény 62. §-a, valamint a 23/1979. (VI. 28.) MT számú ren­delet 89—98. §-ai alapján végzett költségvetési ellenőrzés elősegítése. Az ellenőrzések tartalmának meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy a VI. ötéves tervidő­szak fontos feladata külső egyensúlyi viszonyaink javítása, a belső egyensúlyi tényezők megszilár­dítása, ideértve a költségvetési bevételek és kia­dások jobb összehangolását is. A központi és a tanácsi szervek kiadásai a tervidőszakban az elő­ző tervciklushoz képest lényegesen alacsonyabb mértékben növekedhetnek. Az ágazatok, alágaza­tok és feladatok kiadásainál csak differenciált fejlesztés valósítható meg. A társadalom legszé­lesebb rétegeit érintő alapellátások (egészségügyi alapellátás, alsófokú oktatás, ivóvíz, néhány ta­nácsi kommunális ellátás, étkezési normák, fel­újítás) színvonalát meg kell őrizni, ezen belül — szűk körben — bizonyos bővítésre, szín vonal ja­vításra, az állóeszközök fokozott megóvására le­hetőséget kell teremteni. Ez szükségszerűen más feladatok kiadásainak csökkenését vonhatja ma­ga után. Az alapellátások körén kívül a lehetsé­ges és szükséges mértékű visszafejlesztés nem ke­rülhető el. Ilyen körülmények között az ésszerű gazdáikon dáshoz a feladatok rangsorolása, az alapellátási tevékenységet előtérbe helyező magatartás szük­séges. A minisztériumok, a tanácsok, a gazdálko­dó szervek alapvető feladata, hogy eszközeik fel­osztásakor a társadalompolitikai követelmények­nek megfelelően rangsoroljanak, a tervezés és a felhasználás során törekedjenek ezek olyan át­rendezésére, amely az alapvető feladatoknak ad előnyt, e területeken biztosítja a megfelelő ellá­tottságot. A többi, átmenetileg halasztható fel­adatnál a színtentartást, egyeseknél visszafejlesz­tést kell elérni, meg kell szüntetni a meglevő párhuzamosságokat. Szükség van az ágazati és a területi elképze­lések fokozott összehangolására, a népgazdasági lehetőségekhez való szoros igazítására, a tenni­valók széles körben való megfogalmazására, üte­mezésére. Ebben nagy szerepe lehet a társadalmi összefogásnak. A szűkebb pénzügyi feltételek mellett a társa­dalompolitikai célok valóraváltásához új lehető­ségek rendszeres feltárására, gazdaságos megol­dások alkalmazására és olyan szakmai, gazdasági magatartás kialakítására van szükség, amely tar­tóssá teszi az ésszerű, takarékos gazdálkodást. Fontos feladat a tartalékok feltárása az intézmé­nyi irányítás, az intézményen belüli szervezés javításában, az integráció előnyeinek kihasználá­sában, a feladatok közös megoldásában. A szigo­rúbb követelménvekhez való alkalmazkodás új­szerű irányítási és gazdálkodási normákat köve­tel, egységes rendező elvek alapján megfelelő cselekvési programok kidolgozását igényli. E

Next

/
Thumbnails
Contents