Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 25. szám

638 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25. szám bevonni. Az építésügyi hatósági ellenőrzési feladatok végrehajtásában — a 301964. (XII. 2.) Korm. számú rendelet 18. §-a értelmében — a rendőri szervek is közreműködnek. E közreműködésre megyei szinten történjen a felkérés. Az építésrendészeti ellenőrzési feladatokat a községi szakigazgatási szervnek akkor is el kell látnia, ha építésügyi hatósági jogkört nem gyakorol. [30 1964. (XII. 2.) Korm. számú rendelet 13. §.] Az ellenőrző tevékenység hatékonyságának növelése érdekében e szakigazgatási szervek a szabálytalan építkezések leállítására is jogosultak. Az ellenőrzésbe bevont szervek és személyek általában csak jelzésadásra kérhetők fel, a szükséges intézkedéseket csak az illetékes építésügyi hatóság teheti meg. Az eljáró építésügyi hatóság a jelzést adó. szervet vagy személyt másolatban tájékoztassa a tett intézkedésről. A megelőzés szempontjából különös jelentősége van az olyan építésrendészeti ellenőrzésnek, amely arra irányul, hogy az építési engedély birtokában megkezdett építési tevékenység az engedélynek megfelelően folyik-e vagy sem. A megelőző és feltáró építésrendészet eszközei — a hatályos jogszabályoknak megfelelően — lényegében megegyeznek a hatósági engedélyezési eljárásokkal összefüggésben részletezett eszközökkel. III. Az építésrendészeti kötelezést megállapító határozatok végrehajtását az államigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazásával elsődlegesen végrehajtási bírság — szükség esetén ismétlődő — kiszabásával szükséges kikényszeríteni. A bírságot kiszabó határozat elleni fellebbezésnek csak a kiszabott bírság behajtására nézve van halasztó hatálya, ezért az elrendelt kötelezettség nem teljesítése esetén a végrehajtási eljárás folytatására — azaz újabb bírság kiszabására — lehetőség van. Az építésügyi hatóság akkor jár el megfelelően, ha a bírságoló határozat elleni fellebbezést az ügy irataival együtt felterjeszti másodfokú elbírálásra, de előzőleg a kötelezettséget megállapító jogerős (alap) határozatról másolatot, a bírságoló határozat tartalmáról pedig rövid feljegyzést készít önmaga számára a végrehajtási eljárás további folytatása érdekében. Ilyen módon a fellebbezések esetleges időhúzó szerepe kizárható. A bírságolás objektív és szubjektív feltételeit már akkor vizsgálni kell, amikor a végrehajtást elrendelő építésügyi hatóság abban a kérdésben foglal állást, hegy a végrehajtást bírság kiszabásával vagy pedig a teljesítést a kötelezett költségére és veszélyére hatósági úton történő elvégeztetéssel foganatosít j a-é. Ha a kötelezett jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetére tekintettel az önkéntes teljesítés reálisan nem várható, célszerű a bírság kiszabását mellőzni és a munkát hatósági úton elvégeztetni. Ennek során megfelelő gondossággal kell eljárni: a kötelezett távollétében az épületben levő tárgyakat leltárba kell venni, és azokat — ugyancsak a költségére és veszélyére — raktárban vagy arra alkalmas más helyiségben kell elhelyezni. Az építésügyi hatósági kényszerintézkedések céljára az építésrendészeti bírságból befolyt összeg felhasználható. IV. Az építésrendészeti tevékenységgel kapcsolatos további kérdések A Minisztertanács a 2011/1981. (V. 16.) Mt. h. számú határozatában megállapította, hogy a többszöri újraszabályozás ellenére sem kielégítő az építési rend és fegyelem, s még ma is nagy számban kerül sor olyan építkezésekre, amelyek figyelmen kívül hagyják — megsértik — az építésügyi jogszabályokat és a területrendezési terveket. Erre figyelemmel a 17/1981. (VI. 19.) ÉVM számú rendelet újra szabályozta az építésrendészeti bírság intézményeit, differenciáltan szigorítva a kiszabható bírság mértékét. Az új szabályozásnak nincs visszaható ereje, ezért a rendelet szigorításai csak a jövőre nézve — a hatálybalépését (1931. július 1. napját) követően szabálytalanul megépített építmények (építményrészek) esetében — érvényesíthetők. A minisztertanácsi határozat meghatározta azokat a főbb elveket is, melyek alapján a ,,múlt" — az 1981. július 1. napja előtt szabálytalanul megépített építmények (épületek) ügye — rendezhető. A minisztertanácsi határozat hatályba lépése előtt szabálytalanul megépített épületek esetében — a körülmények gondos mérlegelésével — elsősorban arra kell törekedni, hogy a szabályos állapot az épület átalakításának elrendelésével legyen elérhető és az építtetők az épületekre végleges fennmaradási engedélyt kapjanak. Az országos jelentőségű üdülőterűleteken, továbbá a műemléki, városképi, természet- és tájvédelmi szempontból védett területeken az elbírálás során különös figyelmet kell fordítani az e területekre vonatkozó külön előírások betartására. A fennmaradási engedély megadásával egyidejűleg az építtetőket a szabálytalan építkezéskor hatályban volt rendelkezések szerint kell építésrendészeti bírsággal sújtani. Az épületek lebontását — az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény 38. §-ára figyelemmel — akkor kell elrendelni, ha az elkövetett szabálytalanság olyan súlyos, hogy a közérdeket ért sérelem másként nem hárítható el. A lebontást, illetőleg az átalakítást elrendelő határozat végrehajtását — szükség esetén — ismétlődő végrehajtási bírság kiszabásával ki kell kényszeríteni. Ha a bírságolás nem vezet eredményre, a lebontást hatósági úton kell elvégeztetni. Mindezen feladatokat fokozatosan, de legkésőEb 1983. június l-ig kell végrehajtani. A „múlt" rendezése során is figyelemmel kell lenni az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény azon rendelkezésére, mely szerint az építésügyi hatóság az építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon végzett építkezés tudomására jutásától számított egy éven belül, legkésőbb