Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 25. szám

632 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25. szám láspontjának bemutatásával — egyezteti a Pénz­ügyminisztériummal. (3) Ha a veszteségrendezési eljárás során szemé­lyes mulasztást állapítanak meg a) veszteséges gazdaság esetén az alapító szerv a veszteséges gazdaság vezetőjének, b) veszteséges termelőszövetkezet esetén a vég­rehajtó bizottság döntése alapján az állami törvé­nyességi felügyeletet gyakorló szerv a közgyűlés­nek, vagy a küldöttgyűlésnek a fegyelmi felelősségrevonás, illetőleg az okozott kár megtérítése iránt javaslatot tesz. A veszteség rendezése veszteségrendezési eljárással 6. § (1) A veszteséges nagyüzemnek a 2. § (1) és (3) bekezdése szerinti forásokból nem rendezhető vesztesége veszteségrendezési hitellel és dotáció­val rendezhető. (2) A veszteség kiszámításánál a 2. § (1) bekez­dés b) pontja szerinti tartalékalappal együtt fi­gyelembe kell venni a vezető állású dolgozóknak az e rendelet alapján visszafizetésre kerülő bére eredménynövelő hatását is. (3) Dotáció adható: a) a biztosítható veszély nemekre biztosítási szer­ződéssel rendelkező veszteséges nagyüzem veszte­ségének elemi kárból származó, a biztosító által felmért, de meg nem térített részére, ha e vesz­teségnek a 2. § (l)és (3) bekezdésében meghatáro­zott forrásokkal csökkentett hányadát — a kedvezőtlen adottságú veszteséges nagy­üzem két év alatt, — minden egyéb veszteséges nagyüzem három év alatt, a 2. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti forrá­sokból rendezni nem tudja; b) a biztosítható veszélynemekre biztosítási szerződéssel nem rendelkező, elemi kárt szenve­dett veszteséges nagyüzem veszteségének rende­zésére, legfeljebb az a) pont szerint meghatároz­ható mérték 50%-áig; c) a kedvezőtlen termőhelyű veszteséges nagy­üzem nem elemi kárból származó veszteségére is — a selejtezési és a nem mezőgazdasági tevékeny­ségből származó veszteség kivételével — ha a veszteséget a 2. § (1) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése szerinti forrásaiból három év alatt rendezni nem tudja. 7. § (1) A veszteséges nagyüzem a 6. § (3) bekezdé­sében meghatározott dotációval nem rendezhető veszteségére, továbbá minden egyéb veszteséges nagyüzem — a veszteségének a 2. § (1) és (3) be­kezdésében meghatározott forrásokkal csökkentett összegére — veszteségrendezési hitelt kérhet. (2) A Bank veszteségrendezési hitelt a) veszteséges gazdaság részére a Pénzügymi­nisztérium által adott kezességvállalás mellett, legfeljebb a kezesség, b) veszteséges termelőszövetkezet részére a vég­rehajtó bizottság határozata szerinti költségvetési fedezet (óvadék) mellett legfeljebb a fedezetlekö­tés időtartamára nyújthat. (3) A veszteségrendezési hitel, a kezességválla­lás vagy a költségvetési fedezet-lekötés lejáratát, illetve időtartamát — a veszteséges nagyüzemet a korábbi évekből terhelő veszteségrendezési hi­telek lejáratával és a veszteséges nagyüzem te­herbíró képességével összhangban — legfeljebb öt évre lehet megállapítani. A pénzügyminiszter in­dokolt esetben ettől eltérhet és a fennálló veszte­ségrendezési hitelhez adott kezesség, illetve fede­zetlekötés időtartamának átütemezését engedé­lyezheti. (4) A veszteségrendezési hitelhez kapcsolódó költségvetési fedezet lekötési időtartamát a vég­rehajtó bizottság — a Bank véleményének meg­hallgatása után — határozatban állapítja meg. (5) A dotációt, valamint a veszteségrendezési hitelhez szükséges kezességvállalást, vagy a me­zőgazdasági célú megyei forrásokból nem bizto­sítható költségvetési fedezetet az alapító szerv, illetve a pénzügyi szakigazgatási szerv a Pénz­ügyminisztériumtól igényli. (6) A veszteségrendezésre nyújtott hitelt az adó­zatlan eredmény terhére, az eredményelszámolás keretében kell törleszteni. Amennyiben a tárgyévi eredmény erre nem elegendő, a törlesztésre a 2. § (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt for­rásokat is fel kell használni. Az alaphiányok rendezése veszteségrendezési eljárással 8. § (1) Fejlesztési alaphiány esetén a fejlesztési for­rások és a szükséges felhasználás tartós egyen­súlyának megteremtése érdekében a korábban nyújtott fejlesztési hitelek lejáratát indokolt mér­tékben a Bank átütemezheti. (2) A veszteséges nagyüzem az 1. § (2) bekez­dés b) pontja szerinti, az esedékes kötelezettsége­ket magában foglaló, a 2. § (1) és (3) bekezdésé­ben meghatározott forrásokból nem fedezhető és a hitellejárat átütemezése után fennmaradó fej­lesztési alaphiányának rendezésére fejlesztési alap­hiányrendezési hitelt kérhet. (3) A fejlesztési alaphiány-rendezési hitelhez szükséges készfizető kezességvállalást vagy költ­ségvetési fedezetet (óvadékot) az alapító szerv, il­letve a végrehajtó bizottság döntése után annak pénzügyi szakigazgatási szerve a Pénzügyminisz­tériumtól igényli. (4) A fejlesztési alaphiány rendezésére nyújtott hitelt a veszteséges nagyüzem a következő évek-

Next

/
Thumbnails
Contents