Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)
1981 / 17. szám
476 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám kedő és a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetőjé- | nek kivételével — az első 30 nap alatt elért adóköteles jövedelméről. (3) Soron kívül kell az adót megállapítani, ha a) az adó beszedése veszélyeztetett; b) olyan adókötelezett felfedéséről van szó, aki adókötelezettségét nem jelentette be, vagy akinek I adókötelezettsége a Vhr. 16. § (9) bekezdésében foglaltak alapján áll be; c) az adózó adókötelezettsége megszűnik; d) az adókötelezettség üzlet, műhely, iroda és egyéb helyiség, valamint telek használati jogának — közületi szerv részére — a közületi elhelyezési eljárás előtti (eljáráson kívüli) megállapodással történő átruházása, továbbá ingatlan elidegenítése folytán áll be. (4) A (3) bekezdésben foglalt esetekben — az a) pont kivételével — az adókötelezett felhívás nélkül is köteles 15 napon belül adóbevallást adni. i Az adóbevallásadási kötelezettség elmulasztása I esetén a rendelkezésre álló adatok alapján kell az adót megállapítani. (5) Azok, akik az Rl 1. §-ának (2) bekezdése alapján nem minősülnek belföldi illetőségű személynek, továbbá azok a belföldi illetőségű személyek, akiknek állandó belföldi lakhelye vagy szokásos tartózkodási helye megszűnik, soron kívül kötelesek az. adóköteles jövedelmeikről — ideértve az' adólevonás útján adóztatott jövedelmeiket is — az (1) bekezdésben megjelölt adóhatósághoz adóbevallást adni az itt-tartózkodás megszűnése előtt és annak alapján kivetett adót megfizetni. Vhr. 31. § (1) Az adóbevallást az adófizetésre kötelezett személynek, meghatalmazottjának vagy vagyonkezelőjének kell az adóhatóságnál (adóközösségnél) megtennie, az erre a célra szolgáló hivatalos nyomtatványon. A külföldi pénznemben keletkezett és az adóbevallás napjáig forintra át nem váltott jövedelmek összegét az adóbevallás napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos nem kereskedelmi középárfolyamon kell forintra átszámítani. (2) Ha az adófizetésre kötelezett több olyan adóköteles tevékenységet (foglalkozást) folytat, illetőleg több jövedelemforrással rendelkezik, amelyekből származó jövedelmei után adókivetés útján kell adóznia, az adóközösség útján adóztatható jövedelméről csak az adóközösséghez, az egyéb jövedelméről pedig a telephelye, annak hiányában állandó lakóhelye (szokásos tartózkodási helye) szerint illetékes adóhatósághoz kell — jövedelemforrásonkénti részletezéssel — egy példányú adóbevallást benyújtani. (3) Az adóhatóság (adóközösség) köteles az adóbevallásokat alaki és tartalmi szempontból haladéktalanul felülvizsgálni, és az esetleges hiányokat nyomban pótoltatni, illetőleg a hiányos adóbevallást az adókötelezettnek — rövid határidő kitűzése mellett — pótlásra visszaadni. (4) A kitöltetlen vagy számszerű adatokat nem tartalmazó adóbevallási ív benyújtása bevallásadásnak nem tekinthető, és nem mentesít a kötelezettség elmulasztásának következményei alól. Az aláírás elengedhetetlen alaki kelléke az adóbevallásnak. (5) Ha az adókötelezett elháríthatatlan akadály miatt adóbevallását a megszabott határidőben beadni nem tudja, a gátló körülmények igazolása mellett halasztást kérhet az adóhatóságtól (adóközösségtől). 7. § (1) Az adó alapja az adóévben elért adóköteles jövedelem. Ennek megállapítása során az egyes jövedelemforrások bevételéből le kell vonni a) a bevételt terhelő termelési és kezelési költségeket és a befizetett forgalmi adót; b) a bérből és fizetésből élők családi pótlékára vonatkozó jogszabályokban meghatározott összeget, a pénzügyminiszter által rendelettel megállapított feltételek mellett. Vhr. 32. § (1) Az adóköteles jövedelem megállapításánál az egyes jövedelemforrások bevételéből kell kiindulni. Az adóévben tényleg elért bevételt kell figyelembe venni, tekintet nélkül arra, hogy az korábbi vagy későbbi évekre vonatkozik. (2) Bevétel mindaz, ami készpénzbevétel vagy jóváírás formájában, illetőleg bármilyen más címen az adóköteles tevékenységgel kapcsolatban az adóévben az adózó rendelkezésére állt. A készpénzt a felvétele napján, a jóváírt összeget a jóváírás napjával kell a bevételhez számítani. (3) Bevételként kell figyelembe venni azoknak a termékeknek a forgalmi értékét is, amelyeket az adózó saját céljára felhasznál, vagy másnak ingyen átenged, valamint az értékesített állóeszközért kapott ellenértéket, ha a termékelőállítás költségeit, illetőleg az állóeszköz beszerzési árát vagy értékcsökkenését bármely évben a kiadásai között elszámolta. (4) Az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeget bevételként kell számításba venni. A visszavett csomagolóanyag értékét azonban a bevételből le kell vonni. Ha a vevő a szállított terméket részben vagy egészben visszaadja, az e címen visszafizetett összeggel a bevételt ugyancsak csökkenteni kell. (5) Nem számít bevételnek az adózó által felvett kölcsön, az általa nyújtott kölcsönre történt visszafizetés, az üzletbe fektetett eszközök (pénz stb.) értéke, valamint az élet- és vagyonbiztosítás alapján kapott kártérítés. (6) Ingatlanértékesítésnél, ha a felek az ellenérték tekintetében részletfizetésben állapodnak meg, a'teljes ellenértéket abban a naptári évben kell bevételnek tekinteni, amelyben az ügylet létrejött. Az adót azonban a törlesztő-részieteknek a teljes ellenértékhez viszonyított arányában lehet megfizetni.
