Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 17. szám

470 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám nem belföldi illetőségű természetes vagy jogi személy viseli és azt külföldön fizeti ki. Adómentes továbbá a nem belföldi illetőségű személynek a nemzetközi átmenő személy- és áruforgalomban kifejtett tevékenysége (munkavégzése) utáni jövedelme akkor, ha a költség viselője nem belföldi illetőségű természetes vagy jogi személy és a tevékenység ellenértéke nem belföldön kerül kifizetésre. (2) A viszonosság fennállása tekintetében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó. (Mentes az általános jövedelemadó alól:) c) 3 a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadója alá eső jövedelem; d) a jogi személy; e) l.4 az adókivetés útján adóztatható jövedelme után a 65 éven felüli férfi, a 60 éven felüli nő és — korra tekintet nélkül — a 100%-os csökkent munkaképességű, az 1. § (1) bekezdésében meghatározott tevékenységet folytató személy, a pénzügyminiszter által rendelettel megállapított feltételek mellett; Vhr. 15. § (1) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e/l. pontjában megjelölt adómentesség az adókivetés útján adóztatható azt a személyt illeti meg, aki a tevékenységét — főfoglalkozásként, — a lakosság szükségleteinek kielégítése céljából, — alkálmazott és társ nélkül folytatja, — ha adó kivetés alá eső adóköteles jövedelmeinek együttes összege nem haladja meg az évi 48 000 forintot. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a főfoglalkozású munkaviszonyban (szövetkezeti tagsági viszonyban)' álló személyt- valamint nyugdíjast is megilleti az adómentesség, ha tevékenységét ipar jogosítvány alapján gyakorolja. A rendelet alkalmazásában főfoglalkozásnak azt kell tekinteni, amelyet a személyi igazolványba bejegyeztek. (3) Az R. és e rendelet alkalmazásában lakossági szükségletet elégít ki a kisiparos, ha tevékenységével kapcsolatos bevételének legalább 80%-a a) magánszemélytől; b) társadalmi szervezettől, költségvetési szervtől, tanácsi ingatlankezelő vállalattól, vállalati (szövetkezeti) lakótelep fenntartójától; c) lakásépítő-, fenntartó-, üdülő- és garázsszövetkezettől; d) csatorna-, vízmű-, fürdővállalattól (társulástól); 3 Az R. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja, az R/2. 1. §-ának (1) bekezdésével módosított szöveg, amely az eredeti szöveg helyébe Tépett. « * Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e/l. pontja, az R/3. 6. §-ának (2) bekezdése szerint módosított szöveg. e) város- és községgazdálkodási vállalat részére végzett lakóház-javítási tevékenységből; az Állami Biztosító, az Országos" Takarékpénztár, a Posta, kiskereskedelmi, vendéglátóipari, ruhatisztító, gyógyszertári, sütőipari, temetkezési vállalat (szövetkezet) hálózata részére — ideértve a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetőjét is — végzett termékértékesítésből, szolgáltatásból; g) nagykereskedelmi vállalat (kiskereskedelmi vállalat központja) részére szállított, közvetlenül lakossági fogyasztásra szolgáló cikkből; h) a Kisipari Termeltető Vállalat közvetítésével a b)—g) alattiak részére végzett fenti tevékenységből; i) egyházi szervek részére végzett felújítási és karbantartási munkából; az a)—és i) alattiak részére alvállalkozóként végzett munkából származik. Lakossági szükségletet elégít ki a kisiparos abban az esetben is, ha valamely vállalat, szövetkezet megbízásából magánszemély részére garanciális javítást végez vagy e szervek jóléti intézményei részére terméket értékesít, illetőleg szolgáltatást végez. (4) Ha a lakossági szükségletet kielégítő kisiparos a Vhr. 16. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően végez szolgáltatást, javítást, lakossági szolgáltatónak minősül. (5) Lakossági szükségletet elégít ki az élelmiszer-, vegyesáru-, zöldség és gyümölcs-, élő- és vágottbaromfi-, hal-, tojás-, tej és tejtermék-, vetőmag-, tüzelőanyag-kereskedő, a forgalmának 30%-át meg nem haladó mértékben egyéb árucikket árusító dohányárus, a forgalmának 20%-át meg nem haladó mértékben szeszes italt árusító vendéglős és büfés, a kifőző, a tej- és kávémérő-, a sütögető és falatozó fenntartója, továbbá minden más magánkereskedő, akinek közületi szervtől (Vhr. 53. §) származó bevétele az évi összes bevételének 30%-át nem haladja meg. (6) Az adómentes életkor betöltését és a főfoglalkozást személyi igazolvánnyal, a munkaképesség-csökkenést az Országos Orvosszakértői Intézet orvosi bizottsága szakvéleményével, az alkalmazott és társ hiányát pedig az érdekképviselet, illetőleg a telephely szerinti községi, nagyközségi, szakigazgatási szerv, a városi — fővárosi kerületi — tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal útján kell igazolni. \ (7) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően — az egyéb feltételek fennállása esetén — egy alkalmazott foglalkoztatása mellett is megilleti az adómentesség a) a 100%-os csökkent munkaképességű kisiparost, illetőleg magánkereskedőt; b) a képesítéshez kötött ipart, illetőleg magánkereskedelmet özvegyi jogon folytató személyt, ha az alkalmazottat a saját képesítésének hiányamiatt foglalkoztatja.