Tanácsok közlönye, 1981 (30. évfolyam, 1-42. szám)

1981 / 12. szám

12. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 375 A Minisztertanács 1.013/1981. (IV. 27.) számú határozata az ötnapos munkahét bevezetéséről és az ezzel kapcsolatos munkaidő módosításról Az ötnapos munkahétre való áttérés érdekében a Minisztertanács a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következő határozatot hozta: I. 1. ötnapos munkahetet lehet bevezetni: — 1981. július 1-től a folyamatosan, a három vagy több műszakban termelő üzemeknél, valamint azoknál a munkáltatóknál, ahol a három vagy több műszakban és folyamatos munkarendben foglalkoztatottak száma meghaladja a fizikai dolgozók létszámának felét; — 1982. január 1-től az egyéb munkáltatóknál, ideértve a mezőgazdasági ágazatba tartozó állami vállalatokat is. Az áttérést, az oktatási intézmények és a mezőgazdaság kivételével, valamint az egyes különleges esetektől eltekintve, 1982. június 30-ig be kell fejezni. 2. Az ötnapos munkahét bevezetésével egyidejűleg a heti munkaidőt 44 óráról 42 órára, a folyamatos munkarendben, illetve két vagy több műszakban foglalkoztatott dolgozók munkaidejét pedig 40—42 órára kell csökkenteni. 3. Az ötnapos munkahét bevezetésével egyidejűleg a munkaközi szünetnek a törvényes munkaidő terhére történő kiadását meg kell szüntetni. Az e címen fizetett külön díjazás összegével az érintett dolgozók bérét emelni kell. A munkaközi szüneti díjazás, valamint a munkaidő csökkentés miatti alapbéremelés összegével az alapbérrendszerek bértételei túlléphetők. 4. Az ötnapos munkahét bevezetésének, illetve az ezzel járó munkaidő csökkentés feltételei a következők: — Az ötnapos munkahetet önerőből kell megvalósítani. A gazdálkodó szervek jövedelme nem csökkenhet, pénzügyi (gazdasági) helyzete e miatt nem romolhat. A gazdálkodás hatékonyságának növelésével, a termelési folyamatok szervezettségének javításával, a technológia korszerűsítésével, a veszteségforrások mérséklésével, hatékony munkarendek bevezetésével, a dolgozók átcsoportosításával kell ellensúlyozni a munkaidőalap csökkenés hatását. Központi anyagi támogatás általában nem. kivételes esetben is csak az önerő kiegészítésére vehető igénybe; — a dolgozók munkabére — a munkaidő mérséklése miatt — nem csökkenhet. Ezt a teljesítmény-követelmények fokozásával, a teljesítésüket biztosító feltételek megteremtésével kell elérni; — a tervezett intézkedés nem akadályozhatja az ötnapos munkahétre áttérő gazdálkodó szerv feladatainak ellátását, a lakosság szükségletei kielégítésének folyamatosságát; — biztosítani kell a gazdálkodó szervek egymás közötti kapcsolatainak, valamint a lakosság ügyei intézésének folyamatosságát. 5. a) Az ötnapos munkahetet általában — a heti pihenőnapon felül — hetenkénti szabadnap biztosításával kell kialakítani. Egyenlőtlen munkaidőbeosztásnál a heti szabadnapot éves átlagban kell biztosítani. A folyamatosan, illetőleg a két vagy több műszakban üzemelő, az idényszerűen dolgozó, valamint a lakossági ellátást és szolgáltatást végző munkáltatóknál a munkaidőbeosztás az előbbiektől eltérő is lehet. Ennek keretében hetenként egynél több szabadnap is biztosítható. b) A munkáltatók a munkaidőbeosztást — az a) pontban foglaltak szerint — a kollektív szerződésben (munkaügyi szabályzatban), feladataik és a dolgozók érdekeinek figyelembe vételével, önállóan határozzák meg. II. 6. Az ötnapos munkahét bevezetéséhez -— az e határozatban előírt feltételek teljesítése esetén, illetőleg a központilag megállapított időkeretek között — engedély nem szükséges. A rövidebb munkahétre való áttérés a munkáltatók döntési hatáskörébe tartozik. Ennek megalapozásához a vonatkozó jogszabályok, irányelvek alapján a szakszervezet munkahelyi szervével közösen, sajátosságaiknak megfelelően Program-ct kell készíÍ3ni. Ebben rögzíteni kell a rövidebb munkahét bevezetésével kapcsolatos tennivalókat A Programnak tartalmaznia kell: o) a munkaidő-rövidítésből származó munkaidőalap kiesés hatásának ellensúlyozását szolgáló műszaki-gazdasági, szervezési, munkaerő-átcsoportosítási és a veszteségidők csökkentésére 'vonatkozó intézkedéseket: b) a kooperációval, lakossági szolgáltatásokkal összefüggő feladatokat; c) a szállítás gazdaságosságának,' a kapacitás egyenletesebb kihasználásának megfelelő áruszállítási-szervezési feladatokat. A szállítási feladatok (ki- és berakodás) folyamatos ellátásának formáit; d) a fogyasztási cikkek termelésének, szállításának, árusításának és a szolgáltatási tevékenységek rendjét; e) a dolgozók munkarendjét, munkaidőbeosztását; f) a teljesítményekre és a munkabérekre vonatkozó intézkedéseket. A más szervek tevékenységét is érintő intézkedések hatásait az érdekeltekkel előzetesen egyeztetni kell (egészségügyi, közművelődési, közlekedési — beleértve a lépcsőzetes munkakezdést is —