Tanácsok közlönye, 1980 (29. évfolyam, 1-48. szám)

1980 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 381 vének, illetőleg a megyei városi kerületi hivatalnak bejelenteni és az elhalt gondozott legközelebbi hozzátartozóit (törvényes képviselőjét) értesíteni. (2) Az intézmény vezetője a gondozott halála esetén a hagyatéki eljárásról szóló rendelet* szabályai szerint köteles a szükséges intézkedéseket megtenni. (3) Ha a hozzátartozó az elhalt gondozott temetéséről nem gondoskodik, az eltemettetésről a szociális intézmény gondoskodik. A gondozottak foglalkoztatása 19. § (1) A szociális otthonokban a gondozott részére — korának és egészségi állapotának megfelelő — elfoglaltságot, foglalkoztatási lehetőséget kell biztosítani. (2) A szociális otthoni gondozottak részvétele a foglalkoztatásban önkéntes. (3) Az értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézetében a gondozottakat foglalkoztatni kell. (4) A munka jellegű foglalkoztatásnál a balesetek elkerülése érdekében biztosítani kell dz egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit. 20. § (1) A munka jellegű foglalkoztatásban részt vevő gondozottakat — végzett munkájuk arányában — munkajutalomban kell részesíteni. (2) A szervezett foglalkoztatás során előállított terméket értékesíteni lehet. Az ebből származó bevételek költségekkel csökkentett részének 50%-át a foglalkoztatásban részt vevő gondozottak egyéni jutalmazására (munkajutalom), 50%-át pedig az intézmény ellátási színvonalának növelésére, továbbá közösségi, kulturális célra kell fordítani. (3) A szociális intézményi gondozottak az intézmény területén kívül végzett munkára munkaviszonyt — egészségi állapotuktól függően, orvosi javaslat alapján — az intézmény vezetőjének hozzájárulásával létesíthetnek. A szociális intézményi áthelyezés és a gondozás megszüntetése 21. § (1) A gondozottat más szociális intézménybe kell áthelyezni, ha a) áthelyezése — egészségi állapotának megváltozása miatt — orvosi javaslatra szükséges; * 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (és módosításai). b) a szociális intézeti gondozásnak a 11. §-ban foglalt időtartama lejárt, illetve a gondozott képzésre, munkavégzésre vagy foglalkoztatásra való alkalmassága olyan mértékben romlott, hogy gondozása csak fogyatékosságának megfelelő típusú szociális otthonban biztosítható. (2) Áthelyezhető a gondozott a) saját kérelmére; b) a Társadalmi Bizottság véleménye alapján az intézmény vezetőjének javaslatára. (3) Megszűnik a szociális intézményi gondozás a beutaló határozatban megszabott időtartam elteltével. (4) Meg kell szüntetni a szociális intézményi gondozást, ha a) a gondozott egészségi állapota és megváltozott szociális helyzete miatt további szociális intézményi gondozást nem igényel; b) a megszüntetést a gondozott vagy törvényes képviselője kéri; c) a szociális intézeti gondozásnak a 11. §-ban foglalt időtartama lejárt, illetve ha a gondozott képzésre, munkavégzésre, foglalkoztatásra alkalmatlan és elhelyezése, ellátása intézeten kívül biztosított. (5) A gondozott és törvényes képviselője között — a gondozás megszüntetése iránti kérelem kérdésében kialakult — vita esetén kérni kell a gyámhatóság intézkedését. (6) A szociális intézményi áthelyezésre, illetve a gondozás megszüntetésére vonatkozó javaslatot, kérelmet: a) tanácsi felügyelet alá tartozó szociális intézmény esetében az intézmény felügyeletét ellátó tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervéhez; b) az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó szociális intézmény esetében, amennyiben az intézmény a főváros területén működik, a főváros V. kerületi tanácsa, a többi szociális intézmény tekintetében pedig az intézmény székhelye szerint illetékes városi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervéhez, illetőleg a járási, megyei városi kerületi hivatalhoz meg kell küldeni, amely határozattal dönt az áthelyezés, illetőleg a szociális intézményi gondozás megszüntetése kérdésében. 22. § (1) Ha a gondozás megszüntetését az időskorúak szociális otthonában, vagy a szakosított szociális otthonban gondozott személy kéri, kérelmére — a megszüntetés előtt — egy alkalommal legfeljebb