Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 32. szám

894 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 32. szám módok alkalmazását az árpolitika eszközei is elősegítik. A jelenleg alkalmazott árformák továbbra is fennmaradnak. A szabad árképzés köre az egyensúlyi feltételeknek megfelelően bővül. 2. Az építőanyagiparban — a többcsatornás forgalmazási rendszer miatt — egyszintű árrendszer működik. 3. Az építőipari tervezés és a beruházás szervezése és lebonyolítása ágazatba tartozó vállalatok és szövetkezetek a nyereségadózás általános rendszerében gazdálkodnak. A viszonylag magas nyereségszínvonalat bérarányos termelési adó mérsékli. 4. A beruházást lebonyolítók, a tervezők és kivitelezők közös érdekeltségének erősítése érdekében a tervezés-fejlesztési és kockázati alap-, továbbá a beruházási érdekeltségi díjhányad rendszerben olyan változásokra kerül sor, amelyek eredményeként a kivitelező vállalat is részesedik a megtakarításból. A beruházások gyors megvalósítására a közreműködők (tervezők, lebonyolítók, szállítók, kivitelezők, szerelők) ösztönzését az árakban érvényesíthető felár- és engedmény rendszer szolgálja. 5. A beruházások (építmények) megvalósítási idejének csökkentése érdekében a teljesítményelszámolási és finanszírozási rendszer módosul. Az értékhatártól függően előre megállapított elszámolható szakaszok száma csökken. A szakaszok elszámolásánál a kivitelező a tényleges árbevételnél 5%-kal kevesebbet realizálhat — a megrendelő ezt a részt visszatartja — és az csak az építménnyel kapcsolatos rész- vagy végszámlázásnál illeti meg. Ezt a gyakorlatot a technológiai szerelési munkák elszámolásánál is követni kell. Az elszámolási és finanszírozási rend módosítása miatt a kivitelező építőipari és technológiai szerelő vállalatok esetében a bértartalékok felhasználásának korlátai felfüggeszthetők és megelőlegezett bérfejlesztésre már 1980-ban is sor kerülhet. Ezek tekintetében a munkaügyi miniszter által meghatározott szabályok figyelembevételével kell eljárni. 6. A legfontosabb nagyberuházásokra és a fővárosi komplex lakásépítésre vonatkozó külön ösztönzési rendszer — alkalmazási körének szűkítése mellett — fokozatosan megszűnik. C) A szállítás-hírközlés népgazdasági ágban a jövedelemszábályozás általános rendje a következő eltérésekkel kerül alkalmazásra: 1. A termelői árszint úgy módosul, hogy az a folyó költségeken felül fedezetet nyújtson a tervben előirányzott és a gazdálkodáshoz szükséges alapok képzésére. Az új árak ösztönözzenek a korszerű, gazdaságos szállítási módok elterjesztésére, a fuvareszközök megfelelő kihasználására, az indokolatlan szállítások és várakozási idők csökkentésére. A személyszállítás fogyasztói árkiegészítése — a városi közlekedés kivételével — az áruszállításban a termelői árrendezéskor számítottal azonos nyereségszínvonalat tesz lehetővé. Az árkiegészítés — megfelelő mutató alkalmazásával — a személyszállítási teljesítményekhez kapcsolódik. A városi közlekedésnél a fogyasztói árkiegészítés a személyi érdekeltségre és a nem beruházás jellegű fejlesztésekre nyújt fedezetet. 2. Az amortizáció 100%-a visszatartható. 3. A Posta a terven felüli 45 ezer távbeszélő állomás létesítését biztosító lakossági és közületi hozzájárulásokból, valamint az alközponti díjbevételekből 1980-ban is adózatlanul képezhet fejlesztési alapot. A MÁV, a Posta és a városi közlekedés beruházásainak pénzügyi forrásai továbbra is ki egészíthetők költségvetési juttatással. 4. A szállítási és hírközlési vállalatok változatlanul a nem kereskedelmi árfolyammal végzik devizaelszámolásaikat. 5. A kötött tarifák és az emelkedő költségek miatt várhatóan kialakuló feszültségek elsődlegesen az árszabályozás eszközeivel oldhatók fel. Ezen túl sor kerülhet a vállalati tartalékalap meghatározott szabályok szerinti — visszapótlási kötelezettség nélküli — igénybevételének engedélyezésére is. D) A fogyasztási cikk kereskedelemben a szabályozás általános, normatív elemei mellett az ágazati sajátosságok elismerését pénzügyi megkülönböztetések szolgálják. A szükséges ráfordítások alapján megálllapított új kereskedelmi árrések segítsék elő az áru útjának racionális kialakítását, a színvonalasabb kereskedelmi munkát és a kereskedelem nagyobb kockázatvállalását. 1. Az 1980. évtől érvényesülő új irányhaszonkulcsok lehetővé teszik a kereskedelmi adó megszüntetését. Egyidejűleg megszűnnek az egyedi vállalati támogatások. 2. A fogyasztási cikk kereskedelemben az árrésekben meg nem térülő ráfordítások ellensúlyozására támogatás adható. Ennek formája: — az idényjellegű élelmiszerboltoknál, az 500, illetve az 1500 lélekszámnál kisebb településeken működő kiskereskedelmi egységeknél, valamint a zöldség- és gyümölcsforgalmazásnál a pénzügyileg bonyolított dotáció; — a vendéglátás III—IV. osztályba sorolt egységeinek az ételforgalma után, az előfizetéses munkahelyi, gyermek- és diákétkeztetés után, valamint az Utasellátó Vállalat háló- és fekvőkocsi díjbevétele után a fogyasztói árkiegészítés. 3. A fogyasztási cikk kereskedelembe sorolt vállalatoknál képződő amortizáció 100%-a vállalati fejlesztési alapba helyezhető. 4. Az aktív idegenforgalmi szolgáltatás nyújtásával szerzett konvertibilis valutabevételt a nem-