Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 32. szám

890 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 32. szám alapjában nem változik. A termelő nagyberuházá­sok körébe csak a gazdaságpolitikai szempontból legjelentősebb, különösen nagy beruházások ke­rülhetnek. A nem termelő jellegű beruházások közül csak azok minősíthetők nagyberuházássá, amelyek fejlesztési költsége meghaladja az 500 millió Ft-ot. Az állami döntési körben a termelő nagy- és célcsoportos beruházások jelenlegi finanszírozási rendszere nem változik. E beruházásokat 10 éven belül visszafizetendő állami kölcsön finanszírozza. Egyes esetekben — egyedi döntés alapján — a visszafzetési idő tekintetében az Állami Tervbi­zottság kivételt tehet. 2. A vállalati döntési körben a fejlesztési lehe­tőségeket a normatív szabályok szerint képződő saját források és az ezen alapuló hitelfelvevő ké­pesség határozza meg. A hitelek szerepe a fej­lesztések megvalósításában növekszik. A hitelen­gedélyezés alapvető kritériuma a fejlesztések jö­vedelmezősége. A saját erő hozzájárulás követel­ménye továbbra is fennmarad. Az ágazatközi cé­lok bővülésével összhangban, a hitelpolitikában csökken a hitelkeretek ágazati meghatározottsága és az ezekhez fűződő preferenciák köre és mértéke. A hitel teljes összegén belül emelkedik a konver­tibilis export árualapok bővítését célzó előirányzat aránya. A hitelezési rendszer fő vonásait a hitelpolitikai irányelvek tartalmazzák. 3. Vállalati beruházás állami támogatásban az állami árszabályozás, vagy egyes nemzetközi megállapodások sajátos feltételrendszere miatt indokolt körben, valamint a fogyasztási cikk ke­reskedelemben részesíthető. A támogatási célokat és előirányzatokat a népgazdasági terv határozza meg. A támogatás feltételeit és módját az ÁTB által jóváhagyott támogatási irányelvek . tartal­mazzák. Támogatásban csak egyedi támogatási bi­zottsági döntés alapján részesülhetnek a vállalatok. A támogatás odaítélése elsősorban a gazdaságos­sági szempontok figyelembevételével történik. Ennek érdekében a termelő jellegű beruházásokra meghatározásra kerülnek az egyes támogatási cé­lok minimális jövedelmezőségi követelményei. Kizárólag állami támogatással vállalati beruhá­zás nem finanszírozható. A vállalati saját hozzá­járulás minimumát a támogatási irányelvek hatá­rozzák meg. A támogatási ftizottságok működési köre és ösz­szetétele a termelő ágazatokban nem változik. A belkereskedelmi támogatási bizottságban a jövő­ben a SZÖVOSZ képviselője teljes jogú tagként vesz részt. A támogatások döntési rendszerében a normatív követelmények kerülnek előtérbe. A bi­zottsági döntési rendszer egyszerűsödik azokon a területeken, ahol sok azonos, vagy hasonló jellegű cél valósul meg kisösszegű állami támogatással. A támogatást a jövőben a vállalatok állami kölcsönként kapják, amit az adózás előtti nyere­ségből és a központosítás előtti amortizációból 10 éven belül vissza kell fizetniük. Továbbra sem kell visszatéríteni a Központi Szolgáltatásfejlesztési Alapból nyújtott támogatást. 4. Azok a dinamikusan fejlődő vállalatok, ame­lyeknél a beruházás jövedelmezősége meghaladja a hitelpolitikai irányelvekben meghatározott jöve­delmezőségi szintet, de az nem eredményez oly­mértékű fejlesztési alapot, amennyi a hitel visz­szafizetéséhez szükséges és a vállalati fejlesztési alap pénzeszközei már más, jövedelmező fejlesz­tésre le vannak kötve, állami alapjuttatásban ré­szesíthetők. Alapjuttatásban csak az előírt jövedel­mezőségi követelmények teljesítése esetén, jára­dékfizetési kötelezettség ellenében részesíthetők a vállalatok. A járadék minimális mértéke egysége­sen kerül megállapításra. A járadékot az adózás előtti nyereségből kell fizetni. Az alapjuttatás rendszerét a hitelpolitikával összhangban a pénzügyminiszter dolgozza ki. 5. 1980. január 1-től a vállalati beruházásoknál a beruházási külön tartalékot, továbbá a tanácsok egyéb állami beruházásainál az építési-szerelési külön tartalékot a fejlesztési költségelőirányzat ré­szeként kell tervezni és kezelni. 6. Az állóeszközzé minősítés értékhatára 1981­től felemelésre kerül. 7. 1981. január 1-től a beruházási járulék — a folyamatban levő beruházásoknál is —, valamint az építési és építési-szerelési adó megszűnik. 8. A tartós forgóeszközlekötés mérésének és finanszírozásának szabályai úgy módosulnak, hogy azok az ésszerű készletgazdálkodást segítsék elő. A tartós forgóeszközlekötés növekményét a vállalatoknak fejlesztési alapból képzett forgó­alapfeltöltéssel kell finanszírozniuk. Ha a fejlesz­tési alap ehhez nem elegendő, annak megelőlege­zésére — a hitelpolitikai irányelvekben foglalt feltételekkel — középlejáratú hitel vehető igénybe. A folyó termelés és forgalom finanszírozásához a vállalatok és szövetkezetek forgóalapjuk, a for­góalapot megelőlegező hitel, valamint saját forrá­saik kigészítésére rövid lejáratú forgóeszköz hi­telt is igénybe vehetnek. 9. Vállalati fejlesztési alapot — meghatározott célra — a vállalat tanácsnak akkor adhat át, ha két évig beruházási támogatásban nem része­sült. Alapátadás esetén a vállalat két évig nem részesülhet beruházási támogatásban. Ez alól ki­vételt csak a termelési tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó lakásépítés, közműfejlesztés, bölcsőde, óvoda, szakmunkásképző intézetek létesítése, vala­mint az általános iskolai tanterem-fejlesztés je­lent. Az éves mérlegükben veszteséget kimutató vállalatok nem adhatnak át fejlesztési alapjukból pénzeszközt,a tanácsnak. VI. A kutatás és műszaki jejlesztés szabályozása 1. Az iparban általában 1980-tól (egyes feldol­gozóipari szakágazatokban 1981-től) a vállalati műszaki fejlesztési alapok képzésénél a közvetlen

Next

/
Thumbnails
Contents