Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 17. szám

562 \ TANÁCSOK KÖZLÖNYE 17. szám tározatát e törvényerejű rendeletben meghatározott okból nem lehet elismerni. A viszonosság fennállásáról az igazságügyminiszter ad a bíróságra és más hatóságra kötelező nyilatkozatot. (3) Ezeket a rendelkezéseket a külföldi választottbíróság határozatának végrehajtására is alkalmazni kell. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 75. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1979. évi július hó 1. napján lép hatályba. (2) A törvényerejű rendelet rendelkezéseit a hatályba lépés előtt keletkezett jogviszonyokból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogvitákra is alkalmazni kell. E rendelkezés alapján nem lehet megváltoztatni a választott, folyamatban levő eljárásban az alkalmazott jogot, valamint az eljáró bíróság, vagy más hatóság joghatóságát. (3) A 71. § szerint hozott határozatot akkor is el kell ismerni, ha azt e törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt hozták, kivéve, ha magyar bíróság vagy más hatóság ugyanabban az ügyben már hozott határozatot. (4) A törvényerejű rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a) hatályát veszti az 1876. évi XVI. törvény 34. §-a, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 200. §-a, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1974. évi I. törvény 5—6. §-a és 47. §-a (3) bekezdésének második mondata, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. számú törvényerejű rendelet 14—16. §-a, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény' hatálybalépése és végrehajtása, valamint a személyes jog egyes kérdéseinek szabályozása tárgyában hozott 1952. évi 23. számú törvényerejű rendelet 15—20. §-a, 42. §-a és 44—45. §-a, a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. számú törvényerejű rendelet 209. §-a, továbbá a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 29. §-a, b) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „Mt. 6. § (1) E törvény hatálya kiterjed minden munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát Magyarországon kell végezni. (2) Azokat az eseteket, amelyekben eltérő rendelkezéseket kell alkalmazni, külön jogszabály határozza meg." Losonczi Pál s. k., Katona Imre s. k., a Magyar Népköztársaság a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöki Tanácsának elnöke titkára Indokolás £x» a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelethez Általános indokolás I. Hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatai az utóbbi évtizedben jelentős mértékben megnövekedtek. Kapcsolataink elsősorban a szocialista országokkal, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) keretében folyó gazdasági integrációval gyarapodtak kiemelkedően, de számottevő eredményeket mutat fel a tőkés országokkal és a fejlődő világ államaival fennálló külgazdaságunk is. Nem kevésbé dinamikusan fejlődött ebben az időszakban a nemzetközi személyforgalom. Évente milliók látogatják meg országunkat és több millió a külföldre látogató magyar állampolgárok száma is. A nemzetközi magánjog a nemzetközi vagyoni és személyi forgalomban létrejövő jogviszonyokra vonatkozó szabályozás fontos része. A békés egymás mellett élés elvének gyakorlati megvalósulásában mutatkozó konkrét eredmények: az egyre bővülő nemzetközi kereskedelem, az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek sokasodó külföldi kapcsolatai az utóbbi évtizedben érthető módon nagymértékben megnövelték a nemzetközi jellegű va' gj'oni és személyi viszonyokra vonatkozó jogszabályok, s köztük a nemzetközi magánjognak a jelentőségét. Magyarország nemzeti jövedelmének jelentős hányada a külgazdaságban realizálódik. Az egyre növekvő nemzetközi áruforgalom, egyre intenzívebb bekapcsolódásunk a nemzetközi munkamegosztásba, külgazdasági szerződéseink jogi problémái alapvető igényt támasztanak a nemzetközi magánjog átfogó szabályozására. A KGST-országok gazdálkodó szervezeteivel bonyolódó külkereskedelmi kapcsolataink legfontosabb területeit ma már külön nemzetközi szerződések (az Általános Szállítási Feltételek stb.-re vonatkozó két- és többoldalú megállapodások) rendezik. Nincs azonban átfogó jogszabályunk sem a tőkés, sem a fejlődő országok vállalataival létrejövő magánjogi kapcsolatokra. Magyar állampolgárok személyi, családi és vagyoni viszonyait is gyakran érinti valamely külföldi állam joga. Noha ezekre a jogviszonyokra a szocialista és egyes tőkés országokkal kötött nemzetközi szerződéseink (mindenekelőtt jogsegélyegyezményeink) sok esetben megfelelő szabályozást adnak. Jelentősek a nem szocialista országok egyes többoldalú nemzetközi egyezményeihez (pl. az 1957. évi New York-i családjogi, az 1954. évi polgári eljárásjogi Hágai egyezmény stb.) való csatlakozásunk is. Az átfogó rendezésre mindezek mellett ezen a területen is szükség van. Ezt kívánják mind a nemzetközi megállapodásokkal nem érintett kapcsola-