Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 16. szám

550 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 16. szám — a gondozott betegről nyilvántartás és kórlap vezetése, amelynek ki kell terjednie minden lényeges adatra, az azokban bekövetkezett változásokra. A nyilvántartásnak tükröznie kell a beteg állapotának rendszeres és folyamatos figyelemmel kísérését. Az ambuláns gondozás az alkoholgondozó rendelés vezetője által meghatározott ideig tart. A gondozottakról vezetett nyilvántartó lapokat évente felül kell vizsgálni és állást kell foglalni abban, hogy további gondozás szükséges-e. Az állásfoglalásnak körültekintőnek és megalapozottnak kell lennie, amelyet a nyilvántartó lap adatai egyértelműen alátámasztanak [R. 69/A. § (6) bek.]. A kötelező gondozás megszüntetése általában akkor indokolt, ha a gyógyult személy már legalább két éve absztinens, illetőleg szociális ivóvá vált. 6. Utógondozás Utógondozáson értjük azoknak a gyógyult alkoholistáknak a rendszeres figyelemmel kísérését, akik állapotuknál fogva (gyakorlatilag absztinensek, illetőleg szociális ivóvá váltak) már nem szorulnak kötelező határozat alapján végzett fokozott gondozásra és gyógykezelésre. Utógondozásban részesülnek azok a volt alkoholisták, akikkel szemben a kötelező gondozást megszüntették, és akiket a nagyfai munkaterápiás intézetből elbocsátottak. Az alkoholgondozó rendelés vezetője a korábban kezelt alkoholistát felveszi az utógondozottak nyilvántartásába a kötelező gondozást megszüntető határozat kézhezvétele, illetőleg a munkaterápiás intézetből történő elbocsátásról való értesítés után. A nyilvántartásnak az utógondozott személy kórtörténetén kell alapulnia, amely a kórelőzményen túl az aktuális szomatikus és pszichés állapotot és a szociális helyzetet is rögzítő dokumentumokat tartalmaz. Az utógondozás és ennek során az alkoholista nyilvántartásbavétele arra szolgál, hogy az orvosnak módja legyen meggyőződni arról, hogy az utógondozott személy állapotában visszaesés vagy egyéb olyan mérvű rosszabbodás nem következett-e be, amely újabb kezelést tesz szükségessé. Az alkoholgondozónak évenként minimálisan két alkalommal információt kell szerezni az utógondozottról személyes meghallgatás és a közvetlen környezetétől kapott tájékoztatás, környezettanulmány útján. A kórlapon és a csatolt környezettanulmányban dokumentálni kell az utógondozott egészségi állapotáról, családi- és munkakörülményeiről szerzett információkat és benyomásokat. Az utógondozottakról vezetett nyilvántartást szükség szerint, de legalább évente felül kell vizsgálni abból a szempontból, hogy az utógondozás további fenntartása indokolt-e. A felülvizsgálat alapjául a nyilvántartásban szereplő tények és adatok szolgálnak. Ha a felülvizsgálat során az állapítható meg, hogy az utógondozás további fenntartása nem indokolt, azt az utógondozásba vett személynek a nyilvántartásból való törlésével meg kell szüntetni; így különösen ha a nyilvántartásba való felvételtől számított két év alatt visszaesés nem következett be. A megszüntetés kérdésében azonban mindig az alkoholgondozó rendelés vezetője dönt a konkrét körülményeket mérlegelve. Döntését a nyilvántartás adatainak alá kell támasztaniok. Ha az utógondozás ideje alatt az utógondozott állapotában olyan rosszabbodás következik be, amely miatt újabb gondozásra és gyógykezelésre van szükség, azt az alkoholgondozó rendelés vezetője kezdeményezi. Ha az utógondozott személy együttműködési készséget tanúsít, sor kerülhet az önkéntes gondozásra, ellenkező esetben az alkoholgondozó kezdeményezi a kötelező gondozásbavételt, vagy a munkaterápiás intézeti beutalást. Kötelező intézeti gyógykezelés (1974. évi 10. tvr.) Az alkoholistát akkor lehet kötelezni közvetlen munkateráp;ás intézetben történő gyógykezelésre, — ha rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával veszélyezteti a családját, kiskorú gyermekének fejlődését, környezetének biztonságát, vagy ismételten súlyosan zavarja a közrendet, illetve munkahelyén a munkát, továbbá — az alkoholgondozó kezelésnek önként nem veti alá magát, és gondozóintézetben, illetve alkohológiai osztályon történő gyógykezelésétől eredmény nem várható, vagy — két évnél nem régebben befejezett, illetve szándékos magatartása miatt félbeszakadt gyógykezelésének tapasztalatai alapján a gondozóintézetben, illetve az alkohológiai osztályon történő gyógykezelésétől már nem várható eredmény. A fenti esetekben sem lehet azonban az intézeti kezelést elrendelni a Tvr. 2. § (2) bekezdésében felsorolt okok fennforgása esetén. A kötelező intézeti gyógykezelést az egészségügyi hatóság javaslatára és az ügyészség indítványára a járásbíróság (városi, kerületi) rendeli el. Az egészségügyi hatóság köteles beszerezni és javaslatához csatolni azokat a bizonyítási eszközöket, amelyek az indítvány elbírálásához szükségesek. Ilyen bizonyítási eszközök: — az eljárás alá vont személy meghallgatásáról készült jegyzőkönyv, — az igazságügyi orvosszakértői vélemény, — az előző gyógykezelés iratai és más kórházi iratok, — az eljárás kezdeményezőjének meghallgatásáról készült jegyzőkönyv, — tanúvallomások, — az eljárás alá vont személy családjának, gyermekének tartására vonatkozó bizonyítékok,