Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 11. szám

11. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 415 lényegében azonos jellegű és rendeltetésű, ezért azonos jogi elbírálás alá kell vonni őket. Ebből következően a lakásbérleti jogról a tulajdonos javára való lemondás ellenében kapott térítés mentes az általános jövedelemadó fizetési kötelezettség alól. E kérdésben adandó alkalommal a Legfelsőbb Bíróság fog megfelelő formában elvi iránymutatást adni. 3. Többször előfordult, hogy az államigazgatási hatóság korábbi adót (illetéket) kivető határozatát megsemmisítette és a már befizetett összeget a félnek visszafizetni rendelte. Később újabb határozatot hozott, amelyben ismételten a fél adó (illeték) fizetési kötelezettségét állapította meg. Egyes bíróságok álláspontja és gyakorlata szerint az ilyen határozattal szemben a bíróság előtti megtámadása lehetősége kizárt, mert az előző adót kivető határozat már jogerőre emelkedett, így a vita tárgya most már valójában nem az adó (illeték) kiszabása, hanem a fizetési kötelezettség törlése. Azzal az ellentétes állásponttal értünk egyet, mely szerint az említett esetben a felperesek részére korábban már biztosított adó (illeték) mentesség megvonásáról van szó, amely tartalma szerint adó (illeték) fizetési kötelezettség megállapítását jelenti. Nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy az adó (illeték) fizetési kötelezettséget az adó (illeték) mentességet megállapító határozat visszavonásával vagy új fizetési kötelezettséget megállapító határozat hozatalával rendelte-e el az államigazgatási hatóság. Ezekben az esetekben tehát a felperes keresetének érdemi elbírálása —miután az adó (illeték) kötelezettséget megállapító határozatnak a kivetés jogalapjára vonatkozó részét támadja — a bíróság hatáskörébe tartozik. Ezt az álláspontot foglalta el a Legfelsőbb Bíróság is a Bírósági Határozatokban 383/9/1978. szám alatt közzétett eseti döntésében. 4. A vizsgálat bizonytalanságot tárt fel abban a kérdésben, hogy az illetéket kivető határozat megtámadásával kapcsolatos perben a felperesnek lehetősége van-e bizonyítani a hagyatékátadó végzés vagy ajándékozási szerződés tartalmával szemben, hogy már korábban és más címen szerzett tulajdonjogot, illetve, hogy nem örökölt. Álláspontunk szerint a teljes hatályú hagyatékátadó végzés ugyan közhitelesen jogosultként igazolja azokat, akik a hagyatékban bármilyen címen részesültek, e végzésnek azonban nincs anyagi jogereje, tehát az abban megjelölt személy az illeték kivetésének jogalapját támadó perben is igazolhatja, hogy a hagyatékot nem szerezte meg. A jogszerző az örökléssel, ill. ajándékozással kapcsolatos illetékfizetési eljárásban is hivatkozhat a hagyatékátadó végzés (ajándékozási szerződés) tartalmától függetlenül már korábban fennálló és az ingatlannyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjogára és ezen az alapon bíróság előtt támadhatja áz illetéket kivető határozatot (egy ügyben pl. a felperes, aki testvérétől örökölte az ingatlant, arra hivatkozott, hogy már korábban az örökhagyóval közös szerzés címén ingatlannyilvántartáson kívül tulajdoni igénye keletkezett). 5. A többször módosított 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 22. § (2) bekezdése szerint a mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen nem foglalkozó örökös terhére az öröklés útján magántulajdonába és egyéni használatába juttatott föld öröklése esetén a táblázat szerinti illeték kétszeresét kell kiszabni. Nem egységes a bíróságok gyakorlata abban, hogy az illetékkulcs kétszeresével történő öröklési illeték kivetése a kivetés jogalapját érintő vagy csupán összegszerűségi kérdés. Az általunk helyeselt többségi vélemény szerint annak eldöntése, hogy az örökölt ingatlan személyi vagy magántulajdonnak minősül-e, jogkérdés, következésképpen a kétszeres illetéket kiszabó államigazgatási határozat ezen az alapon bíróság előtt megtámadható. 6. Az öröklési illetéket kiszabó határozatot gyakran azzal támadják, hogy az adóhatóság a hagyaték tárgyát képező ingatlan forgalmi értékét nem a hagyaték megnyíltakori értéknek, hanem a későbbi időpontnak megfelelő magasabb értékben állapították meg. Eltérő gyakorlatot tapasztaltunk abban, hogy az öröklési illetéket kivető határozat ezen a címen a bíróság előtt megtámadható-e vagy sem. Véleményünk szerint ez összegszerűségi kérdés, amellyel kapcsolatos vita nem tartozik a bíróság hatáskörébe. A 4—6. pontban felvetett vitás kérdésekben szükség esetén a Legfelsőb Bíróság fog elvi iránymutatást adni. IV. A vizsgálat a kedvező tapasztalatok mellett kisebb számban hiányosságokat is feltárt. Ezek a hibák csak elvétve vezettek jogszabályellenes, törvénysértő határozat hozatalára, többnyire eljárási szabályok megsértésében jelentkeztek, amelyek közrehatottak a pertartam indokolatlan elhúzódásában. Az előforduló hibák felszámolása további kitartó, szívós munkát igényel. Ennek elősegítésére az alábbi feladatokat kell megoldani és a következő intézkedéseket kell megtenni: Az eddigieknél is következtesebben kell törekedni, hogy e perek intézése, elbírálása során még hatékonyabban érvényesüljenek a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei. Különösen vonatkozik ez az állampolgárok lakás, adó és illetékügyeire, ahol meg kell akadályozni, hogy a jogszabályok kijátszásával bárki lakáshoz jusson, meglevő lakását, lakrészét nyerészkedésre használja. Ügyelni kell arra, hogy a jogszabály megkerülésével senki ne mentesüljön adó vagy illetékfizetési kötelezettsége alól, de arra is, hogy az állampolgárok törvényes jogai és érdekei megfelelően, maradéktalanul érvényesüljenek. ,