Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 6. szám

6. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 127 (3) Nem büntethető kísérlet miatt, akinek ön­kéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, továbbá az sem, aki az eredmény be­következését önként elhárítja. (4) Ha a (2)—(3) bekezdés esetén a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő. 18. § (1) Ha a törvény külön elrendeli, előkészü­let miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elköve­tése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyí­tő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. (2) Nem büntethető előkészület miatt a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének a megkezdése; b) aki az elkövetés elhárítása céljából felhívá­sát, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő az elkö­vetéstől elálljon, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elma­rad; c) aki az előkészületet a hatóságnál feljelenti. (3) A (2) bekezdés eseteiben, ha az előkészület már önmagában is más bűncselekménv, az elkö­vető e bűncselekmény miatt büntetendő. III. CÍM Az elkövetők 19. § Elkövetők a tettes és a társtettes 'tett esete), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (részesek). 20. § (1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvé­nyi tényállását megvalósít ja. (2) Társtettesek azok, akik a szándékos bűncse­lekmény törvénvi íénvállását, egvmás tevékeny­ségéről tudva, közösen valósítják meg. 21. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. (2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetésé­hez szándékosan segítséget nyújt. (3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. III. FEJEZET A BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGRE VONÁS AKADÁLYAI t CIM A büntéthetőséget kizáró okok 22. § A büntethetőséget kizárja: a) a gyermekkor, b) a kóros elmeállapot, " c) a kényszer és a fenyegetés, d) a tévedés, ^ e) a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka, f) a jogos védelem, g) a végszükség, h) a magánindítvány hiánya, i) a törvényben meghatározott egyéb ok. A gyermekkor 23. § Nem büntethető, aki a cselekmény elkö­vetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be. A kóros elmeállapot 24. § (1) Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában — így kü­lönösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy szemé­lyiségzavarban — követi el, amely képtelenné te­szi a cselekmény következményeinek felismerésé­re vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az el­meműködés kóros állapota az elkövetőt korlátoz­za a cselekmény következményeinek felismerésé­\ ben vagy abban, hogy e felismerésnek megfele­lően cselekedjék. 25. § A 24. § rendelkezései nem alkalmazhatók arra, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el. A kényszer és a fenyegetés 26. § (1) Nem büntethető, aki a cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt köve­ti el, amely miatt képtelen az akaratának megfe­lelő magatartásra. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés az elkövetőt korlátoz­za az akaratának megfelelő magatartásban. A tévedés 27. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. (2) Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társada­lomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. (3) A tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanság­ból eredő elkövetést is bünteti.

Next

/
Thumbnails
Contents