Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 48. szám

48. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1577 mérséklet alapján kell megosztani a háztartási fo­gyasztók és a közületi fogyasztók között. A meg­osztásnak megfelelően kell a gázfogyasztást szám­lázni a vonatkozó rendeletekben rögzített gázdíjak szerint. 15. § (1) Az általános árszabás szerinti ár közvilágítás esetén a közterületek megvilágítására szolgáló be­rendezések karbantartási és fenntartási költségeit — beleértve a világítótestek pótlását és cseréjét is — magában foglalja. (2) A közvilágítás céljára szolgáltatott, fogyasz­tásmérővel nem mért gáz mennyiségét a közvilá­gító-testek névleges teljesítményének és a közvilá­gítási naptárban az egyes napokra megállapított világítási időtartamnak a szorzatával kell kiszámí­tani. 16. § A fűtőérték változása esetén a módosított m3 árakat a közleményben meghatározott időponttól, ha pedig a fűtőérték változása ennél későbbi idő­pontban következik be, a tényleges változás napjá­tól kell alkalmazni. 17. § (1) Ez a rendelet az 1980. évi január hó 1. nap­ján lép hatályba. A rendeletben meghatározott árakat, ha a fogyasztott mennyiség fordulónappal nem állapítható meg, az 1980. január 31-e után le­olvasott gázfogyasztásra kell alkalmazni. (2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a 10/1974. (XII. 30.) NIM—AH számú rendelet, va­lamint az azt módosító és kiegészítő 7/1975. (XII. 29.) NIM—ÁH számú rendelet hatályát veszti. Dr. Simon Pál s. k., nehézipari miniszter A nehézipari miniszter 26/1979. (XII. 27.) NIM—AH számú rendelete a nehézipari ágazat árképzési irányelveiről A 41/1979. (XI. 1.) MT számú rendeletben kapott felhatalmazás alapján az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnökének 7/1978. (XI. 14.) ÁH. számú és az azt módosító 10/1979. (XI. 1.) ÁH számú ren­delkezése (továbbiakban: Rk.) végrehajtására — az ágazatba tartozó termékek tekintetében — az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetér­tésben — az alábbiakat rendelem. 1. § Az Rk 9. § (2) bekezdéséhez Űj árvetést kell készíteni, ha a vállalat (szövet­kezet) a már forgalomban levő, szabad árformá­ba tartozó termékének árát 5%-kal, vagy azt meg­haladó mértékben emelni szándékozik, továbbá ha a hatósági termelői ár emelését kezdeményezi. 2. § Az Rk 13. § (2) bekezdéséhez Bruttó fedezet címén az üzemi általános költsé­get — az alumínium- és kőolajfeldolgozás kivéte­lével — nem lehet kalkulálni. 3. § Az Rk 15. § (2) bekezdéséhez (1) Az árvetés készítése során a) a közvetlen anyagokat anyagféleségenként dokumentálni kell a felhasználni tervezett meny­nyiség alapján, amely nem haladhatja meg a fo­lyamatos termeléshez szükséges — a technológiai dokumentációban rögzített — mennyiséget. Az anyagok bruttó és nettó mennyiségét és értékét, valamint a keletkező — ezen belül az újrafelhasz­nálható — hulladékot is rögzíteni kell; b) a gyártási különköltségként árvetésbe állít­ható gyártóeszközök (szerszám, forma, stb.) gyárt­ható egységre eső költségének dokumentálása so­rán egyedenként rögzíteni kell a bekerülési érté­két és a gyártható, valamint a termelni tervezett mennyiséget is; c) az üzemi általános költségek közül, a közvet­lenül elszámoltaknál a felosztási alapul szolgáló gépórák vagy más egyenértékű naturális mutató mellett a költségeket egyedi és összetett költségek­re bontva üzemenként is dokumentálni kell; d) a közvetetten elszámolt üzemi általános költ­ségeket üzemenkénti bontásban, a vetítési alapul szolgáló technológiai időszükséglettel, vagy más egyenértékű vetítési alap számszerű rögzítésével kell dokumentálni; e) a központi irányítás költségeit valamint az árvetésbe állítható elkülönített költségek egyes gyártási ágakra (pl. vegyipar, gépipar, kereskede­lem stb.) eső részét dokumentálni kell; f) az egyes gyártási ágakon belül elkülönítve termékenként (termékcsoportonként) kell doku­mentálni a rezsi viselő képesség alapján elhatárolt összegeket és az ezek levonása után felosztandó rezsiösszeget, vetítési alapot és pótlékkulcsot.

Next

/
Thumbnails
Contents