Tanácsok közlönye, 1979 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1979 / 2. szám

42 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 2. szám 2. § (1) A munkáltató köteles a rendszeresen (munkaideje legalább 50%-ában) építési munkahelyen — vagy építési munkahelyet kiszolgáló segédüzemben — foglalkoztatott dolgozójának szálláson történő elhelyezéséről gondoskodni, ha az a menetrend szerinti közforgalmú közlekedési eszközzel, vagy a munkáltató által szervezett csoportos szállítással naponta — a munkarend megtartásával — lakóhelyétől a munkahelyére bejárni nem tud, . vagy bejárás esetén lakóhelyétől átlagosan napi 14 óránál többet töltene távol. (2) A munkáltató az elhelyezést a) saját kezelésében fenntartott állandó, ideiglenes vagy mozgó munkásszálláson [8/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet, a továbbiakban: R. 9. § (1) bekezdése]; b) más szerv által fenntartott munkásszálláson; c) nem szállás céljára létesített épületben; d) szállodai férőhely biztosításával, vagy idegenforgalmi szerv által szervezett fizető-vendéglátás keretében; e) állampolgár, illetve nem állami szerv tulajdonában levő házingatlanban (lakásban) — a közületi szervek elhelyezésére, az albérleti jogviszonyra és az albérleti díjra vonatkozó jogszabályok megtartásával — létesített magánszálláson [R. 9. § (5) bekezdés] (továbbiakban együtt: szállás) oldhatja meg. A c—e) pontokban megjelölt szállások igénybe vételére csak akkor kerülhet sor, ha a dolgozók munkásszállón történő elhelyezésére nincs lehetőség. (3) A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a szállás: a) állandó szállásnak minősül, ha az épület megfelel az állandó szállásokra vonatkozó tervezési előírásoknak és elszállásolás céljára határozatlan időtartamra használják; b) ideiglenes szállásnak minősül, ha az épület nem felel meg az állandó szállásokra vonatkozó tervezési előírásoknak és az épületet a dolgozók elhelyezésére meghatározót időre (pl. egy építkezés idejére) használják. (4) Az alvállalkozóknak az építési munkahelyen foglalkoztatott, változó munkahelyre alkalmazott dolgozói elhelyezéséről — eltérő megállapodás hiányában — a vállalkozó köteles gondoskodni. (5) A (2) bekezdés b)—e) pontjaiban felsorolt elhelyezés esetén a szállás biztosításáért a térítést a bérbeadónak a munkáltató, míg a dolgozónak a részére megállapított térítési díjat munkáltatója felé kell fizetnie. (6) A munkáltató, ha székhelye igazgatási határán kívül levő építési munkahelyen az (1) bekezdésben megjelölt dolgozóinak egy hónapnál nem hosszabb időtartamra való elhelyezéséről nem tud gondoskodni és az azonos helységben egyidejűleg foglalkoztatottak létszáma nem haladja meg a hat főt, a szállás biztosításával az érintett dolgozott, is. megbízhatja. (7) Ha a szállás biztosításáról a dolgozó gondoskodik, őt a munkavégzés időtartamára naptári naponként városban 12,— Ft, községben 10,— Ft megváltási díj illeti meg. A dolgozó részére megváltási díj egyéb esetben nem fizethető. (8) A (2) bekezdés d) és e) pontjaiban felsorolt elszállásolási módok esetén a változó munkahelyre alkalmazott nem fizikai foglalkozású dolgozók elhelyezésének időtartama a két hónapot [R. 9. § (5) bekezdés] is meghaladhatja. 1:13. § (1) Ha a munkáltató az elhelyezésről a 2. § d) pontja alapján gondoskodik, a dolgozó által fizetendő térítési díj megállapítására a R. 11. § (6) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. (2) Az elhelyezési kötelezettség körében a családfenntartó dolgozónak a R. 11. § (3) bekezdésében meghatározott kedvezményeket meg kell adni. (3) A töredék hónapokban a dolgozó által fizetendő térítési díjat a munkásszálláson töltött naptári napok arányában kell megállapítani. A hat napnál hosszabb ideig tartó igazolt távoliét (szabadság, betegség stb.) esetében a térítési díjat a távol töltött napok arányában csökkenteni kell. Igazolatlan távollét miatt a térítési díj nem csökkenthető. 4. § Az Építőipari Szolgáltató Vállalat szállásain elhelyezett dolgozók által fizetendő térítési dy inértékét a jóváhagyott szálláskategória alapján a munkáltató kollektív szerződésben határozza meg. 5. § (1) A munkáltató — a (2) bekezdésben említett kivétellé] — csak olyan dolgozó részére biztosítliat munkásszállást, akinek bejelentett állandó lakcíme van. (2) Bejelentett állandó lakcím hiányában is elhelyezhető munkásszálláson az a dolgozó, akinél ezt különös móítánylást igénylő körülmények indokolttá teszik, elsősorban az, aki állami gondozás, vagy az ezi követő szakiskolai képzés, illetőleg szabadságvesztésből történő szabadulás után első ízben létesít munkaviszonyt. Ilyen esetben a munkásszállás állandó lakcímként is bejelenthető. (3) A 2. § (2) bekezdése d) és e) pontja szerinti elhelyezés, valamint a változó munkahelyre alkalmazott dolgozók esetében a lakcímbejelentést a mozgószállásokra vonatkozó szabályok szerint kell teljesíteni. (4) Ha a dolgozó a szállást az előírt időpontra nem hagyja el, a szállást kezelő (munkáltató) haladéktalanul — bírósági, vagy államigazgatási eljárás nélkül — kihelyezheti A 2. § (2) bekezdés e) pontja szerinti elífelyeaés eseten a. kihelyezésre a munkáltató köteles*. A kihe-