Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 34. szám

34. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 763 tői függetlenül, minden esetben ott kell a munkát végezniök, ahol éppen a kieső munkaerő pótlása, a hiányzó dolgozó munkájának elvégzése szükséges. A változó munkahelyre alkalmazott dolgozókat az ilyen munkabeosztásuk miatt hátrány nem érheti. E dolgozók munkabére nem változhat akkor sem, ha feladataikat időnként váltakozva, más-más munkaterületen teljesítik. [Lásd: az Egészségügyi Minisztérium 64 239/1976. (Eü. K. 1977. évi 2.) Eü M számú állásfoglalását). 3. Egyetemi végzettségűek besorolási szabályai 31. Az R. VI. számú mellékletének a II. Egyetemi végzettségűek besorolására vonatkozó szabályai szerint a munkaviszonyban eltöltött időtől függően a 2222—2226 kulcsszámú főmunkatársi munkakörök valamelyikébe kell besorolni azt a dolgozót, aki az egyetem elvégzése után a szakterületének megfelelő gyógyszerészi, pszichológusi szakvizsgát tett. A fenti szabályt kell alkalmazni általánosságban a II. Egyetemi végzettségűek munkaköri csoportjában valamennyi egyetemi végzettségű dolgozó esetében, ha egyetemi végzettségén felül — külön jogszabály alapján, szervezett képzés során — szakterületének megfelelő szakképesítést szerez. Ennek alapján a szakképesítéssel rendelkező egyetemi végzettségű vegyészt, szakmérnököt stb. a munkaviszonyban eltöltött idejétől függően a 2222—2226 kulcsszámú főmunkatársi munkakörök valamelyikébe kell besorolni. Külön szakvizsga nélkül is a 2222—2?26 kulcsszámú főmunkatársi munkakörök valamelyikébe kell besorolni azt az egyetemi végzettségű pszichológust, aki szakpszichológus alapképzésben szerzett oklevelet és ezt követően legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezik. A pszichológus munkakörök betöltéséhez szükséges képesítésekről szóló 3/1976. (II. 11.) MüM—OM—EüM sz. rendelet, az alap-, illetve szakpszichológus-képzés keretében szerzett szakképesítés között csak annyiban tesz különbséget, hogy az alapképzésben szerzett szakképesítés besorolás szerinti elismerését külön feltételhez, legalább ötéves szakmai gyakorlathoz köti. 32. A megyei KÖJÁL-ok egyetemi végzettségű laboratóriumi vezetőinek besorolása A megyei KÖJÁL-ok laboratóriumi osztályainak szervezetében működő biológus, vegyész stb. egyetemi végzettségű laboratóriumi csoportvezetőket a munkaviszonyban töltött időtől függően a 2222—2226 Főmunkatársi munkakörök valamelyikébe kell besorolni. A 2201 Vezető főgyógyszerész, vezető főmunkatárs munkakörökbe ugyanis csak az R. VI. sz. mellékletében konkrétan meghatározott munkakörökben dolgozók sorolhatók be. / laboratóriumi csoportvezetőket megilleti viszont a „Kémiai, biológiai stb. laboratórium vezetője cím használata 4. Szakdolgozói munkakörbe sorolás egyes szabályai 41. A több munkakör ellátására jogosító oklevél minősítése az egészségügyi szakdolgozó besorolása szempontjából Az oktatási rendszer korábbi gyakorlatában előfordult, hogy egyes időszakokban egy-egy oklevélen több olyan munkakört is feltüntettek, amelyek ellátásánál a dolgozót szakképzettnek kell tekinteni. Az ellátás nagymértékű szakosítását azonban az oktatás korszerűsítése követte. Ezért a korábban egységes, viszonylag nagyobb szakterületet összefogó képzés helyébe az általános képesítésén túli, további szakképzés rendszere, a további szakosodás lehetősége lépett. Az R. azonosnak ítéli meg azokat a dolgozókat, akik a munkakörük ellátásához szükséges szakképesítést a régi rendszerű képzés keretében kétéves nappali tagozatos vagy ezzel egyenértékű* szaktanfolyamon szerezték, illetőleg azokat a dolgozókat, akik a jelenlegi képzési formában az egészségügyi szakiskolában, szakközépiskolában szerzett általános ápolónői, általános asszisztensi, szakképesítésen túl szakosító képzés keretében további szakképesítést szereztek. Az azonos elbírálás elve azt kívánja, hogy senki se kerüljön hátrányosabb vagy előnyösebb helyzetbe csak azért, mert a szakképzettségét előbb vagy utóbb szerezte. Ez úgy biztosítható, ha a jelenlegihez hasonlóan a régi szakképzettséget igazoló oklevelek tartalmát is — függetlenül attól, hogy azok hány szakképesítést tartalmaznak, illetőleg hány munkakör ellátására jogosítanak — egy oklevélnek, egy szakképesítést igazoló okiratnak tekintjük. Annak eldöntésénél, hogy az ilyen oklevéllel rendelkező dolgozót milyen szakképesítésűnek kell tekinteni, az oklevél szó szerinti elbírálásából kell kiindulni. A dolgozót szakképzettnek kell tekinteni pl., ha az oklevél csecsemőápoló és gyermekgondozói szakképesítést tanúsít, úgy az adott dolgozó mind a csecsemőápolói, mind pedig a gyermekgondozói munkakör be öltésénél úgy tekintendő, mint aki a szükséges szakképesítéssel rendelkezik. Az ilyen dolgozót ennek megfelelően a ,,2" számjelbe kell besorolni. A fentiek alapján tehát a dolgozót egy szakképesítéssel rendelkezőnek kell tekinteni akkor is, ha az oklevélben megjelölt szakképesítés több munkakör ellátására jogosítja. Ily módon az egy diplomában (oklevélben) jeltüntetett több szakképesítés, azaz, a diploma több munkakör ellátására jogosít, a beosztott szakdol* A kétéves nappali tagozatos szaksikolán szerzett szakképesítéssel egyenértékűnek kell tekinteni — a képzési időtől függetlenül — azt a csecsemő-, gyermek-gondozónői szakképesítést, amelyet a régi rendszerű nappali tagozatos szakiskolán vagy munka melletti szaktanfolyamon szereztek.