Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)
1978 / 16. szám
452 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 16. szám d) E határozatban foglalt előírások és tilalmak megszegőivel szemben a vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni. e) E határozat a Tanácsok Közlönyében történő közzététel napján lép hatályba és ellene fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Tisza ligeterdőkkel, vizekkel, rétekkel, legelőkkel borított, változatos árterületei az Alföld legszebb tájai közé tartoznak. Az emberi tevékenység hatására egyre fogy a természetes állapotot még őrző árterület, ezért a jelentősebbeket meg kell védeni az átalakítástól és a teljes pusztulástól. A Kiskörétől Tiszaugig terjedő Tisza ártér még őrzi a Tisza-menti táj jellegzetes képét és gazdag természeti értékekben. Növényvilág: A gátak közé szorított Tiszát az alacsonyabb térszíneken puhafás ártéri ligeterdők kísérik. A vízzel gyakran elöntött részekre a partmenti bokorfüzes (Salicetum triandrae) és a fűz—nyár ligeterdő (Salicetum albae — fragilis) növénytársulás a jellemző. A magasabb térszínen a keményfás ligeterdő (Fraxino pannonicae — Ulmetum) helyezkedik el, amelynek gazdag lágyszárú növényzetében sok a hegyvidéki faj. Helyenként a fák törzsére felfut az erdei szőlő fVitis silvestris). A holtmedreket rendesen keskeny nádasok, mocsárrétek és füzesek kísérik, a vízben gazdag hínárvegetáció díszlik. A holtágakban tömegesen tenyészik a súlyom (Trapa natans), a fehér tündérrózsa (Nymphea alba) és a sárgavirágú vizitök (Nuphar luteum). Az erdőn kívüli növénytársulások közül az ártéri rétek (Alopecuretum pratensis) és az alföldi mocsárrét (Agrostetum albae) a jelentősebbek. Állatvilág: A Tisza hullámtere igen sok védett állatfaj élőhelye. A hüllők és kétéltűek mellett jelentős az itt élő egyéb gerinces állatfajok száma is. Az emlősök közül jelentősebb fajok a vidra, vadmacska, nyest és a hermelin. A terület nagy értéke gazdag madárvilága. A ligeterdők, dús és változatos növényzete, a nádasok, az odvas, öreg fák sok madárfaj számára biztosítanak kedvező fészkelőhelyet. Évtizedek óta több telepen (Pély, Óballa, Vezseny) fészkelnek értékes gémfélék: kiskócsag (Egretta garzetta), üstökös gém (Ardeola ralloides), bakcsó (Nycticorax nycticorax) és a szürekgém (Ardea cinerea). A Tisza magas partfalában több helyen, nagy tömegben költ a parti fecske (Riparia riparia). Fontosabb fészkelő fajok még: kárókatona (Phalacrocorax carbo), feketególya (Ciconia nigra), barna kánya (Milvus migrans), kaba sólyom (Falco subbuteo), kék vércse (Falco vespertinus), haris (Crex crex), jégmadár (Alcedo atthis ispida), gyurgyalag (Merops apiaster) szürke küllő (Picus canus), halvány geze (Hippolais paliida). Megfelelő pihenő és táplálkozó helyet nyújt a Kárpát-medencén keresztül nagy számban vonuló és kóborló madárfajoknak: nagykócsag, kanalas gém, nyári lúd, daru, réti sas, békászósas, halászsas, vándorsólyom-, pusztai ölyv. A meredek partoldalban helyenként még tömegesen tenyészik a tiszavirág (Palingeia longuicanda) nevű kérészfaj, amely kora nyári időszakban a Tisza látványos ,,ki virágzását" okozza. Történelmi és gazdaságtörténeti emlékek: A Közép-Tisza vidékén, Tószegtérségében ősemberi település nyomait őrzi a Tisza magas partfala. Tiszavárkonynál állt a magyar középkor egyik nevezetes vára, ahol Endre király és öccse, Béla herceg találkozásakor, Béla a korona helyett a kardot választotta. Mátyás király itt békült ki nagybátyjával, Szilágyi Mihállyal. 1514-ben Dózsa György itt kelt át seregével a Tiszán. A XIX. század rendszeres vízszabályozásának jelentős létesítménye az ipari műemlékké nyilvánított Sajfoki szivattyútelep —, amely az ország első belvízátemelő szivattyútelepe. Ipartörténeti emlék a milléri belvízlevezető főcsatorna 1862-ben épült zsilipje is. A kanyargó Tisza, a holtmedre, a folyómenti erdők, a rétek és a fás legelők alkotta táj szépsége miatt is védelmet érdemel. A Tisza és fürdésre alkalmas partjai kedvező lehetőséget biztosítanak a sportolásra és a felüdülésre. * * * A védetté nyilvánítást megelőző tárgyaláson a tulajdonosok, kezelők, az érdekelt hatóságok és szervek a védetté nyilvánítással és a tervezett védelmi előírásokkal egyetértettek. A védetté nyilvánítást akadályozó vélemény, illetve tényező nem merült fel. A határozatban leírt terület olyan értéket képvisel, amelyet az 1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet előírása szerint védelem alá kell helyezni, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12/1971. (IV. 1.) Korm. sz. rendelet, a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. tv. 47. § b) pontja, illetőleg a tv. 87. §-a biztosítja. Rakonczay Zoltán s. k., Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal mb. elnöke