Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 15. szám

432 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15. szám az 1 1962. (VII. 7.) MM számú rendeletben megjelölt tolmáesigazolvány kiállítása az alábbiakban szabályozott tolmácsvizsga tétele nélkül kérhető. A kérelem előterjesztésére az említett rendeletben foglaltakat kell alkalmazni." 5- § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba: rendelkezéseit az 1978. évi szeptember hó 1. napjától kell alkalmazni. Dr. Polinszky Károly s. k., oktatási miniszter Vegyes rendelkezések Az egészségügyi miniszter és az építésügyi és városfejlesztési miniszter 248 1978. (Eü. K. 6.) Eü M—ÉVM számú elvi állásfoglalása a lakásügyi jogviták eldöntéséhez szükséges orvosi szakvéleményről A lakásügyi jogviták eldöntéséhez szükséges orvosi szakvéleményekről — a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével egyetértésben — az alábbi elvi állásfoglalást adjuk ki: A lakásügyi hatóság munkájában előfordul olyan eset, amikor orvosi szakvélemény beszerzése szükséges a lakásügyi jogvita eldöntéséhez. így például az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 90. §-a (2) bekezdésének e) pontja szerint ,,a lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személy az, aki annak tudatában költözött a lakásba, hogy a bérlő közeli halála várható". Az tehát, hogy a bérlő közeli halála várható-e. kizárólag orvosi szakvélemény alapján dönthető el. Nem egységes a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a lakásügyi hatóság ilyen esetekben hogyan szerezheti be a szükséges orvosi szakvéleményt. Ha a lakásügyi hatóság közvetlen megkereséssel fordul a kezelő orvoshoz, vagy az egészségügyi intézményhez, a szükséges orvosi szakvélemény beszerzése érdekében, a megkeresett orvosnak vagy egészségügyi intézménynek a kezelt beteg egészségi állapotára vonatkozó mindennemű felvilágosítást — az orvos titoktartási kötelezettségre való hivatkozással — meg kell tagadni. Az említett lakásügyi jogvita eldöntéséhez szükséges orvosi szakvélemény ugyanis minden esetben olyan adatok, információk közlését kívánja meg, amelyek a 11 1972. (VI. 30.) Eü M számú rendelet 22- §-a alapján orvosi titoknak minősülnek, és az orvosi titoktartási kötelezettség alá esnek. A titoktartási kötelezettség fennáll a beteg gyógykezelésének befejezése, illetőleg a beteg halála után is. A 11/1972. (VI. 30.) Eü M számú rendelet orvosi titokra vonatkozó rendelkezéseinek megsértése nélkül a szükséges orvosi szakvélemény csak az eljárásra jogosult lakásügyi hatóság helye szerint illetékes egészségügyi hatóság közvetlen megkeresése útján szerezhető be. Az egészségügyi hatóság az említett egészségügyi miniszteri rendelet 26. §-ának (2) bekezdése alapján az eldöntésre váró kérdésben a beteg kezelő orvosától vagy a gyógyintézettől — a területileg illetékes egészségügyi hatóság útján — megkéri a szakvéleményt, illetőleg a szükséges orvosi dokumentációt és ezek ismeretében közli álláspontját a megkereső lakásügyi hatósággal. Csak ez az eljárás egyeztethető össze az orvosi titoktartási kötelezettségre vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezésekkel. Dr. Schultheisz Emil s. k., Dr. Szabó János s. k., egészségügyi miniszter építésügyiés városfejlesztési minisztériumi államtitkár Mü M közlemény a társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó vállalati és szövetkezeti dolgozók besorolásáról A vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló 16/1976. (XII. 11.) Mü M számú rendelet nem rendelkezik külön a társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó vállalati dolgozók besorolásáról. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak munkaidejéről, valamint munka díjazásának rendszeréről szóló 19'1977. (V. 25.) MÉM—Mü M számú együttes rendelet 5. számú melléklete szerint „ . . ügyintézőnek kell besorolni azokat az érdemi munkát ellátó dolgozókat, akik feladatkörüket . . . önállóan, felelősséggel látják el. Ide sorolandók általában ... a társadalombiztosítási ügyintézői munkakört betöltők." Ennek ellenére a gyakorlatban a társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó vállalati és szövetkezeti dolgozók besorolása nem történik egységes szempontok szerint. Egyes vállalatok valamennyi társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó dolgozót ügvviteli dolgozói bércsoportba sorolnak be. mások megkülönböztetést tesznek köztük és egvrészüket ügyintézőnek, másrészüket pedig ügyviteli dolgozónak sorolják be. A kérdés elbírálásánál abból kell kiindulni, hogv a társadalombiztosítási ügvekkel foglalkozó dolgozót az által végzett munka jellegétől függően kell ügyintézői vagy pedig ügyviteli alkalmazotti bércsoportba besorolni Az érdemi munkát önállóan ellátó ilyen dolgozókat (tehát a FEOR szerinti megjelöléssel a társadalombiztosítási előadót, illetve ellenőrt) ügyin-