Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 57. szám

57. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1281 „11. § A bedolgozó, ha az előző naptári évben elért teljesítménye alapján számított keresete havi átlagban az ötszáz forintot eléri, évi tizenkét munkanap alapszabadságra jogosult. Ezt, valamint a 23. § szerinti pótszabadságot a következő naptári évben kell kiadni, illetőleg a bedolgozói munkaviszony megszűnése esetén pénzben kell megváltani. ^ A szabadság idejére a bedolgozót az előző naptári évben elért keresetének figyelembevételével számított átlagkereset illeti meg." (2) Az R. 13. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép: „13. § (1) A bedolgozó részére térítést kell megállapítani az általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerülő — a mellékletben felsorolt — rezsiköltségekre. (2) A térítés megállapításának módját és mértékét — a vállalati önköltségszámítási és Árképzési Szabályzat alapján — a kollektív szerződés függelékében kell rögzíteni. Erre vonatkozóan az ágazati miniszter (szövetkezetekre nézve az illetékes érdekképviseleti szervekkel egyetértésben) — az iparági sajátosságokra tekintettel — irányelvet adhat ki. (3) A térítést az önköltség kalkulációs tételei között, elkülönítetten kell nyilvántartani és az a termék árképzésénél halmozottan nem szerepelhet." 5. § Az R. III. részének helyébe a következő cím és rendelkezések lépnek: „III. A biztosított bedolgozói munkaviszony külön szabályai 20. § (1) Ha a munkával való ellátás folyamatos és a termelés érdeke azt szükségessé teszi, a vállalat és a bedolgozó írásban megállapodhatnak abban, hogy a vállalat bizonyos munkamennyiséggel a bedolgozót rendszeresen ellátja, az pedig kötelezi magát arra, hogy az igényelt mértékben és előírásoknak megfelelően, rendszeresen munkát végez (a továbbiakban: biztosított bedolgozó). A megállapodást legalább olyan mennyiségű munkára nézve kell megkötni, amelynek teljesítése esetén a bedolgozó munkabére eléri a havi ötszáz, illetve az évi hatezer forintot. (2) Ha a vállalat az (1) bekezdésben megjelölt munkamennyiség biztosítását elmulasztja, a bedolgozót a megállapodásban meghatározott összegű munkabér illeti meg. Ez nem lehet kevesebb, mint a szerződésben kikötött, elmaradt munkamennyiség díjának a fele. (3) Az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás esetén a bedolgozókra vonatkozó általános szabályok a 21—23. §-okban foglalt eltérésekkel alkalmazandók. 21. § (1) A határozatlan időre létesített bedolgozói foglalkoztatás felmondással történő megszüntetése esetén a 23. §-ban meghatározott beszámítható idő figyelembevételével a munkaviszony-1 ban lévők felmondási idejének megállapítására vonatkozó szabályok irányadók azzal az eltéréssel, hogy a felmondási idő tizenöt naptól három hónapig terjedhet. (2) A felmondási időre a 4. § szerinti átlagkereset jár, amennyiben a vállalat a bedolgozót az annak megfelelő munkával nem látja el. Vállalati felmondás esetén, új munkahely keresése végett a bedolgozó részére tizenöt nap szabadidőt feltétlenül biztosítani kell. 22. § (1) A vállalat nem szüntetheti meg felmondással a bedolgozói munkaviszonyt az alábbi időtartam és az azt követő tizenöt nap alatt: a) keresőképtelenséggel járó betegság, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napjától számított egy év, gümőkóros megbetegedés esetén két év, b) a terhesség és a szoptatás alatt, a szülést követő hatodik hónap végéig, c) a sor vagy tartalékos katonai szolgálat teljesítésének tartama alatt, d) a bedolgozó nő férjének sorkatonai szolgálata alatt. (2) Csak különösen indokolt esetben mondható fel a bedolgozói munkaviszony az Mt. V. 27. §ában meghatározott esetekben. (3) Az (1)—(2) bekezdésben foglalt tilalmak, illetve korlátozások nem alkalmazhatók, ha a) a vállalat a bedolgozók foglalkoztatását teljesen vagy abban a helységben lévő részlegét, ahol a dolgozó lakik megszünteti vagy hat hónapot meghaladó időn át szüneteltetni kívánja, b) a bedolgozó munkaviszonyban áll vagy nyugdíjra, illetőleg a csökkent munkaképességű dolgozók részére megállapított rendszeres szociális járadékra, illetve szociális segélyre jogosult. 23. § (1) A biztosított bedolgozói munkaviszonyban, továbbá az azt megelőzően munkaviszonyban töltött minden két év után egy, de naptári évenként legfeljebb tizenkét munkanap pótszabadság is jár. Ugyanilyen mértékű pótszabadság illeti meg a nem biztosított bedolgozókat is, amennyiben teljesítményük alapján számított keresetük évi összege eléri a hatezer forintot. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott pótszabadság szempontjából figyelembe kell venni a 24. § (3) bekezdése alapján a munkakönyvbe bejegyzett naptári éveket is. 24. § (1) Az 1968. január 1. napja után, a 20. § (1) bekezdésében foglalt megállapodásnak megfelelően létesített és a munkáltató által igazolt időt — a munkakönyvi bejegyzésre vonatkozó szabályok szerint, a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel — a munkakönyvbe be kell jegyezni. (2) A 20. § szerinti megállapodás megkötésekor a munkakönyv „a munkáltató neve és székhelye" rovatába a „biztosított bedolgozó" bejegyzést kell beírni. Azokat a naptári éveket, amelyekben a bedolgozó munkabére előzetes megállapodás nélkül éri el a hatezer forintot, a bedolgozói munkaviszony megszűnésekor kell a munkakönyvbe a fenti módon bejegyezni.