Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 55. szám

1186 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 55. szám Az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnökének 14/1978. OKTH számú határozata a csólyospálosi réti mészkő — és dolomit — feltárás védetté nyilvánításáról A természetvédelemről szóló 1961. évi 18. számú törvényerejű rendeleten és a végrehajtásáról kiadott 12/1971. (IV. 1.) Korm. számú rendeleten alapuló jogkörömben meghoztam az alábbi határozatot. 1. Természetvédelmi területté nyilvánítom — országos jelentőségű értékként — a Csólyospálos (Bács-Kiskun megye) határában levő 0/46/19 helyrajzi számú földrészletet. A földnyilvántartási adatokat az I. sz. melléklet tartalmazza. 2. A védetté nyilvánított terület neve: Csólyospálosi földtani feltárás. 3. Területe: 1,2 hx 4. Természetvédelmi törzskönyvi száma: 168/ TT/78. 5. Rendeltetése: a) védje és őrizze meg a Duna—Tisza köze DK-i részén kifejlődött réti mészkő és dolomit egyik jellegzetes feltárását; b) biztosítson zavartalan területet a további tudományos kutatáshoz; c) a feltárás megfelelő kialakítása után segítse az oktatást és a földtudományi ismeretterjesztést. 6. Alapvető védelmi előírások a) a védett terület természetes felszíni formáit, a réti mészkő és dolomit feltárást meg kell őrizni; b) a jelenlegi rét művelési ágat fenn kell tartani; az arra alkalmas területrész rétként hasznosítható; cj bányászati tevékenység nem folytatható; d) a védett területen csak a kutatást és a látogatást szolgáló létesítmények helyezhetők el; e) a védett területen hulladékot, szemetet, szennyvizet elhelyezni tilos. 7. A védett terület természetvédelmi kezelését az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságon keresztül látja el. A természetvédelmi kezeléssel kapcsolatos költségeket az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal költségvetésében kell előirányozni és biztosítani. 8. Egyéb rendelkezések a) A védett terület határán „Természetvédelmi terület" feliratú táblákat kell elhelyezni. b) Az 1. sz. mellékletben feltüntetett földrészlet védetté nyilvánítását az illetékes földhivatalnak az ingatlan nyilvántartásba be kell vezetnie. c) A védett terület szabadon látogatható. d) E határozat előírásainak megszegőivel szemben a vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni. ' e) E határozat a Tanácsok Közlönyében történő közzététel napján lép érvénybe és ellene fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Duna—Tisza közi Hátság egyik alapvető geomorfológiai jellemzője a felszín szabályos ÉNy— DK-i csapásirányt követő tagoltsága. A felszint borító nagy vastagságú eolikus üledékeket (homokot, löszt) a holocén időszak száraz periódusainak nyári, uralkodólag ÉNy-i irányú szelei rendezték ÉNy—DK-i futású buckasorokba. A buckasorok között hosszan elnyúló szélbarázdák jöttek létre. Amikor az éghajlat nedvesebbé vált és a talajvízszint megemelkedett, ezeknek a mélyedéseknek egy részét víz töltötte meg, így ezeken a helyeken állandó, vagy időszakos tavak jöttek létre. Ezekben a tavakban olyan karbonátos üledékképződés indult meg, amely (a képződmények keletkezését és azok összetételét tekintve) világviszonylatban is figyelemre méltó. A Földön ugyanis — jelenlegi ismereteink szerint — mindössze négy olyan terület van, ahol szárazföldi viszonyok között, édesvízi környezetben, ún. korai diagenezisű dolomit rakódott le. Dolomitképződés egyébként csak tengeri környezetben, száraz (sivatagi) forró éghajlat alatt történik. Ez a karbonátos üledékképződés a holocén időszakban elég kiterjedt volt a Duna—Tisza közi Hátságon, napjainkra viszont — nem kis részben emberi beavatkozások nyomán — visszaszorult. Csak a ma is meglevő szikes tavakban folytatódik a karbonátüledékek kiválása. A Duna—Tisza közén a karbonátkiválásnak két típusa különböztethető meg: — a Hátság uralkodó részén laza karbonátiszap fejlődött ki. a sekély állóvizekben; — a karbonátkiválás másik típusa inkább csak a Duna—Tisza köze DK-i részére volt jellemző. Itt a laza karbonátiszap kiválása mellett 20—60 cm vastagságú kemény mészkő és dolomit is lerakódott. A szilárd karbonátkőzetek képződése azonban ma. már nem folytatódik. A csólyospálosi feltárás védetté nyilvánítása a Duna—Tisza közére jellemző karbonátos üledékképződés egyik jellegzetes típusának bemutatását teszi lehetővé az oktatás és az ismeretterjesztés számára. A csólyospálosi feltárás egyike a D—T köze DK-i részén korábban létrejött kővágó helyeknek, ahol a ,.bányászat" révén szelvényben is elég jól feltárták ezt a jellegzetes földtani kéoződménvt. Az ott feitett keménv mészkövet, dolomitot tanyasi és falusi házak alaoozásához használták fel. * * * A csólyospálosi réti mészkő és dolomit feltárás védetté nvilvánítására a József Attila Tudományegyetem és a Közoonti Föld+ani Hivatal egyetértésével a Délalföldi Terület Földtani szolgálat tett javaslatot. A védetté nyilvánítást megelőző tárgyaláson az érdekelt hatóságok és szervek a védetté nyilvánítással és a védelmi előírásokkal egyetértettek. A határozatban leírt terület olvan értéket kénvisel, amelvet az 1961. évi ÍR. sz. törvénvereiű rendelet élőírásai szerint védelem alá kell he-