Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 55. szám

55. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1181 védelmével összehangolt gazdasági hasznosítást, • szervezett bemutatást, a kulturált természetjárást, valamint a terület széleskörű és átfogó tudományos kutatását. A Jakabhegy természeti, tájképi és művelődéstörténeti értékének védelmére Baranya megye Tanácsa, a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Szakosztálya, a Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Területi Szervezete, a Mecsekvidéki Intéző Bizottság, több tudományos intézmény és magánszemély tett javaslatot. A Jakabhegy természetvédelmi terület védelmet érdemlő értékei: Földtani értékek: A Jakabhegy helyén a földtörténeti ókorban a variszkuszi őshegység lesüllyedése után sekély tenger keletkezett. Ekkor alakult ki a vörös színű ún. permi homokkő, amely a terület nagy részén a felszínen található. Ebben települ a regionális elterjedésű 10—15 m vastagságú ún. főkonglomerátum, amely főleg ko- I Vas kötőanyaggal cementált kvarc, kvarcporfir, gránit és egyéb kőzetek görgetegéből áll. Ez az eróziós hatásoknak ellenállt, kevésbé pusztult le, mint a környező puhább homokkő, tgy a homokkő lepusztulásával a főkonglomerátum helyenként a felszínre került. Kimagasló, eróziónak ellenálló sziklaképződményeit a népnyelv Babás-szerköveknek hívja, amelyhez népi eredetű monda is fűződik. A főkonglomerátum képződményei megtalálhatók a cserkúti dombokon is, a jakabhegyiek folytatásaként. A másik földtörténeti, földtani nevezetesség a Zongorkő. A Zongorkő a „jakabhegyi homokkő" klasszikus feltárása. A húspiros, lilás, helyenként kavicsos felső permi homokkő anyaga mozgó, hullámzó vízből rakódott le. Az állandóan változó irányú mozgás hatására a rétegkötegek nem párhuzamosak, hanem hegyes szögben metszik egymást Ez az ún. keresztrétegezettség. A jelenség a közeli Remetebarlangnál is megfigyelhető. A barlang léte, noha valószínűleg részben emberi eredetű, szintén földtani érdekesség, mert homokkőben igen ritkán keletkeznek barlangok. Nagysága csupán néhány négyzetméter. Növény- és állatvilág A Jakabhegyen a Mecsekre nagy területen jellemző növényfajok és növénytársulások tenyésznek. A meredek, déli kitettségű homokkő alapkőzetű élőhelyek rovarvilága rejthet ritka fajokat. A védett terület állatvilágának kutatása a következő évek feladata. Művelődéstörténeti — régészeti értékek: A természetvédelmi terület egyik legfontosabb kultúrtörténeti értéke a vaskori földvár és a halomsírok. A halomsírok és a földsánc földjében nagy számban előforduló bronzhulladék és cserepek arról tanúskodnak, hogy a hegy első lakói nem a földvár építői voltak, hanem őket 1—200 évvel megelőző másik, a késő bronzkorban (i. e. 1000—900 körül) élő nép, amelynek nevét nem ismerjük, és akiket a régészet — jellegzetes temetkezési szokásukról — az urnamezős kultúra népének nevez. Magaslati telepük a Jakabhegy tetején, nagy kiterjedésű területen feküdt, erődítése nem volt. E település elpusztulása után az i. e. IX—VIII. században, tehát az ún. korai vaskor idején egy másik nép építette védelmi célból a hatalmas sáncokat. Ezek átlagosan 2—5 m magasak, de helyenként 6—8 m magasságot is elérik. Ókori latin és görög nyelvű írások bizonyítják, hogy i. e. VI—V. században illyrpannon nép lakta. Temetkezési helyük a földváron kívül, annak nyugati oldalán volt. Nyugat felé több száz halomsír emelkedik, melyek nagysága változó, köztük 1—1,5 és 4—5 m magasak egyaránt találhatók. Valamennyi halomsír belsejében kőből vagy fagerendákból épült sírkamra van, melyet a halotti máglya fölé emeltek. Néhány szórványos, a Jakabhegyről származó lelet arra utal, hogy az i. e. II. században a földvárat a kelták kerítették hatalmukba és egészen a római hódításig, az időszámításunk kezdete körüli időkig megszállva is tartották. Jakabhegy másik értékes művelődéstörténeti emléke a magyar középkori eredetű Pálos-kolostor. A templomot és kolostort Bertalan pécsi püspök építtette 1225-ben Jakab apostol tiszteletére és a társasremeték számára. A hegyet ezután Szent Jakab hegyének, később egyszerűen Jakabhegynek nevezték. Az alapított Pálos-rend az egyedüli magyar alapítású szerzetesrend. • A kolostor 300 évig, Pécs török kézre jutásáig (1543. július 20.) szolgált eredeti rendeltetésének. A török uralom idején rablók, martalócok lakhelye volt. A megmaradt, illetve helyreállított épületekben 1745 után egyházmegyés papok és világi , hivők vonultak el vezeklésre. A remeteház kiürítése 1782-ben kezdődött meg, a XIX. és XX. sz. folyamán az épületek anyagának egy részét széthordták. A kolostor építészeti-művelődéstörténeti emlékeiből egyes darabok a bakonyai, cserkúti és kővágószőlősi templomban találhatók meg. * * * A védetté nyilvánítást megelőző tárgyaláson a tulajdonosok, kezelők, az érdekelt szakhatóságok és szervek a védetté nyilvánítással és a védelmi előírásokkal egyetértettek. A határozatban leírt terület olyan értéket képvisel, amelyet az 1961. évi 18. sz. tvr. előírásai alapján védelem alá kell helyezni, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12/1971. (IV. 1.) Korm. sz. rendelet, a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. tv. 47. § b) pontja, illetőleg a tv. 87. §-a biztosítja. Dr. Gonda György s. k., államtitkár az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke