Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 55. szám

55. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1165 a ma már kipusztulóban levő bikapók (Eresus cin­nabarinus), továbbá a déli elterjedésű Euxoa vitta nevű lepkefaj, valamint egy endemikus kabóca­faj a Cicadetta cyssilvanica. A gyeptársulások nevezetessége a mediterrán elterjedésű hosszúlábú hangya (Myrmecocystus viaticus), az igen ritka fűrészlábú szöcske (Saga pedo) és az eurázsiai rétisáska (Stenobothrus eurasius). A déli kitettségei lejtőkön található a Liodontomerus splendidus fémfürkész és az or­szágban eddig csak a területről leírt Tetrastichus subterraneus. A TK gerinces faunájának értékes fajai a ma­gyar v. pannon gyik (Ablepharus Kitaibelii), mely hazánkban éri el elterjedési területének északi ha­tárát. A pontusi haragos sikló (Coluber jugularis caspicus) és a rézsikló (Coronella austriaca) szá­ma egyre csökken. A TK madárvilága fajokban gazdag. A fészkelő fajok száma több mint száz, az összes eddig meg­figyelt faj száma pedig meghaladja a kétszázat. A területen kisebb számban még ma is fészkelő ra­gadozómadár-fajok: kabasólyom (Falco subbuteo), vörös vércse (Falco tinnunculus), héja (Accipiter gentilis), karvaly (Accopiter nisus) és az egerész­ölyv (Buteo buteo). Az utóbbi évtizedekben eltér­jedt a fekete harkály (Dryocopus martius), a szür­ke küllő (Picus canus), a közép fakopáncs (Dend­rocopos medius). A déli kitettségű mediterrán jel­legű területeken több ritka, másutt nem vagy csak kevés helyen előforduló madárfaj él. A ki­fejezetten déli elterjedésű sövénysármány (Embe­riza cirlus) Közép-Európában nagyon ritkán jele­nik meg. E térségben sikeres költése 1975-ben Budaörsön bizonyított. A bajszos sármány (Em­beriza cia) a területen fészkel és áttelel; a fész­kelő párok száma lassan növekszik. A déli terüle­tek jellegzetes madarai: az erdeipacsirta (Lullula arborea), a hantmadár (Oenanthe oenanthe), a ci­gánycsuk (Saxicola torquata) és a Közép-Európá­ban egyre jobban ritkuló kövirigó (Monticola sa­xatilis). Öszi vonulás idején gyakori az ország északkeleti részén fészkelő nagy fülemüle (Lusci­nia luscinia) is. Több alkalommal figyelték meg a mediterrán elterjedésű déli hantmadár (Oenan­the hispanica) és a pontusi elterjedésű apácahant­madár (Oenanthe pleschanka) előfordulását. A he­gyekben bizonyítottan fészkel a lappantyú is (Caprimulgue europaeus). A barlangokban, sziklaüregekben ritka denevér­fajok élnek: a nagy patkósorrú denevér (Rhinolo­phus ferrumequinum), a kis patkósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros) és a csonkafülű dene­vér (Myotis emarginatus). Rendszeresen előfordul a nyest (Martes foina). Az összefüggő erdőkben gyakori a gímszarvas (Cervus elaphus), a muflon (Ovis musimon) és a vaddisznó (Sus serofa). A Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság Budakeszi határában 1978-ban vadaskertet létesí­tett. Szerte a világon szaporodnak a legkülönbö­zőbb céllal létesített vadaskertek, amelyeknek egyik törekvése, hogy az állatokat lehetőleg ter­mészetes körülmények között mutassák be az ér­deklődőknek. A Budakeszi vadaskert bemutató jellegű, ahol a 6 kilométeres sétaúton a csoportosan vezetett lá­togatók nemcsak a magaslesekkel, etetőkkel, sózók­kal, dagonyákkal, hanem a budai hegyvidék vadfa­jaival is megismerkedhetnek. A területen részben bemutató karámokban, részben szabad területen fi­gyelhetik meg a vadfajokat. Kultúrtörténeti értékek A TK területén vannak a pálos szerzetesrend budaszentlőrinci kolostorának romjai. Az 1300-ban alapított kolostor a mohácsi csata után a török pusztításnak esett áldozatul. Falaiból ma csak kis részletek látszanak. A korábban több alkalommal feltárt épületmaradványok az állagmegóvás hiá­nyában zömmel a föld alá kerültek. Az ásatások során előkerült kőfaragványok, kerámialeletek a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályá­nak kiállításán láthatók. Mátyás király vadaskertje. A Hűvösvölgy, Reme­te-kertváros, Határnj'ereg, Görgényi út által köz­bezárt területen volt Mátyás király kőfallal körül­vett vadászterülete vadászkastéllyal és nyári lak­kal. A Vadaskert falai a 18. sz.-ban még álltak. A feltárt falmaradvány mellett térképes emlékkő áll. A Görgényi út végénél a Pilisi Állami Parkerdő­gazdaság Budapesti Erdészete erdei bemutatót, tan­ösvényt és pihenőt létesített. Pesthidegkút határában a Virágosnyereg alatt van az egykori Gercse puszta 13. sz.-i eredetű templomának romja. A torony nélküli egyhajós templom szentélye patkó alakú. Nagykovácsi határában levő Remeteszurdok bar­langjai geológiai értékükön kívül híres őslénytani és régészeti lelőhelyek. A Remete-barlangban talált őskori csont- és agancseszközök a legszebbek kö­zé tartoznak Magyarországon. * * * A védetté nyilvánítást megelőző tárgyaláson az érdekelt tulajdonosok (kezelők), hatóságok és szer­vek a védetté nyilvánítással és a tervezett védelmi előírásokkal egyetértettek. A határozatban leírt terület olyan értékeket kép­visel, melyet az 19G1. évi 18. számú törvényerejű rendelet előírása alapján védelem alá kell helyez­ni, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint ha­tároztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12/1971. (IV. 1.) Korm. számú rendelet, a fellebbezés kizá­rását pedig az 1957. évi IV. tv. 47. § b) pontja, il­letőleg a tv. 87. §-a biztosítja. \ Dr. Gonda György s. k., államtitkár az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents