Tanácsok közlönye, 1978 (27. évfolyam, 1-59. szám)

1978 / 51. szám

51. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1073 kok, alkatrészek stb. termelői áron, illetve a saját termelésű mezőgazdasági nyersanyagok felvásárlá­si áron történő árvetésbe állítását. c) Az anyagköltség meghatározásánál a szállító által felszámított felárak és nyújtott engedmények számbavételére vonatkozó szempontok: — a termék műszaki-gazdasági hasznos tulaj­donságaival (pl. minőség, kivitelezés, kikészítés stb.) kapcsolatos felárak anyagköltségként elszá­molhatók; — a termék műszaki-gazdasági hasznos tulaj­donságaival (pl. minőség, kivitelezés, kikészítés stb.) kapcsolatos árengedményt az anyagköltséget csökkentő tényezőként kell számításba venni; — más esetekben-a vállalatok közötti megálla­podástól függő árengedménnyel nem kell csökken­teni az anyagköltséget, kivéve, ha a felek az ár­engedmény továbbadásában állapodtak meg; — az utólag nyújtott árengedmény továbbadása történhet vagy a rendelkezés 9. §-a alapján új árvetés készítése útján, vagy a rendelkezés 3. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint a kalku­lált termelői árnál alacsonyabb termelői ár érvé­nyesítésével. d) Az anyagköltségek meghatározásánál figye­lembe kell venni még az alábbiakat: — többféle beszerzési ár esetén az anyagokat súlyozott átlagáron vagy a legnagyobb volumen­ben felhasznált anyag árán lehet számításba venni; — hatósági áremelés esetén a hatóságok által közzétett árváltozást — az árhatóság által meg­határozott szabályok szerint — lehet figyelembe venni; — azok a vállalatok, amelyeknél import, illetve import-export árkülönbözeti tartalékalap műkö­dik, az anyagárakat az árkülönbözeti tartalékalap­ra vonatkozóan érvényben levő szabályok szerint kötelesek árvetésbe állítani. e) Az árvetésbe állított anyagárak változása ese­tén követendő eljárásra a tisztességtelen haszon megállapításának irányelveiről szóló 1022/1973. (VI. 27.) Mt. h. sz. határozat 4. pontjában foglal­tak az irányadók. /J Az anyagköltség kiszámításánál a párhuza­mos- iker-, melléktermékeket, valamint a haszno­sítható hulladékot költségcsökkentő megtérülés­ként kell számításba venni. g) Az anyagköltség számítási anyagát az árve­téshez mellékelni kell. Az anyagköltség kiszámításához az illetékes ár­hatóság részletesebb útmutatást adhat. 2. Ahulladékból, maradékból vagy az elfekvő készletekből árengedménnyel vásárolt anyag fel­használásával előállított teljes értékű (pl. I. osztá­lyú minőségű) késztermék árvetésében az anyag­mennyiséget és egységárat a vállalat számításba veheti: a) a tényleges anyagfelhasználás szerinti meny­nyiséggel és a hulladék, maradék vagy egyéb csökkent értékű anyag egységárával. Ez esetben a csökkent értékű anyagok feldolgozási többletkölt­ségei árvetésbe állíthatók; vagy b) a reguler anyag mennyiségével és egység­árával. Ez esetben a hulladékfeldolgozás miatti többletköltséggel nem lehet növelni sem a közvet­len költségeket, sem a közvetetten elszámolható költségeket. A hulladék, maradék vagy egyéb csökkent érté­kű anyag felhasználásával előállított teljes értékű •eermékért a reguler anyagból előállított hasonló termékre a forgalomban kialakult árakkal arányos ár érvényesíthető. Az árban realizált nyereség a hulladék, maradék vagy egyéb csökkent értékű anyag feldolgozásának sikeres voltától függően differenciálódhat. Az illetékes árhatóság előírhatja a hulladék, maradék vagy egyéb csökkent értékű anyag fel­használásával előállított termék árki alakításának konkrét szabályait. 3. Az árvetésbe állítható bérköltségek meghatá­rozásánál a termék előállításáért (megmunkálá­sáért) vagy egy-egy művelet elvégzéséért teljesít­mény vagy időbérben az érvényes szabályok sze-

Next

/
Thumbnails
Contents