Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 30. szám

30. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 727 volna rendelnie és mind a panaszkönyvet, mind a nyilatkozatot aláíró személyeket — és esetleg a felek által a per során kihallgatni kért vagy a bíróság által kihallgatni szükségesnek talált személyeket — tanúként kellett volna kihallgatnia. Csak a tényállás részletes feltárása után le- ' hetett volna dönteni abban a kérdésben, hogy az alperes fegyelmi vétséget elkövetett-e, s ha igen, azzal arányban áll-e a kiszabott fegyelmi büntetés. Ha arra utaló adatok merülnek fel, hogy a felperes a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte, tisztázni és értékelni kell annak okait is. Az alperes ugyanis mindvégig azt állította, hogy leányával szemben — aki ipari tanuló volt a felperesnél és tanulóhelye a V. bár volt — súlyos méltánytalanság történt. A leánya szabadságon, nászúton volt, amikor felettesei azt vele megszakíttatták és munkavégzésre visszarendelték, majd amikor munkavégzésre jelentkezett, K. Z-né nem kívánta őt tovább foglalkoztatni. A foglalkoztatás mellőzésére és a szabadság megszakításának okára sem K. Z-né, sem más nem adott magyarázatot. Az alperes — előadása szerint — azért kereste fel K. Z-nét, hogy erre — mint leánya közvetlen felettese — adjon magyarázatot, illetve tájékoztatást, hogy mihez tartsák magukat. Az alperesnek ez a védekezése sem közömbös, ugyanis nemcsak a dolgozót, illetve ipari tanulót, de a munkáltatót (az ipari tanulót foglalkoztató vállalatot) is a jogok mellett kötelezettségek is terhelik. Ha pedig a vállalat a kötelezettségét a dolgozó sérelmére megszegi, s ez váltja ki a dolgozó kifogásolható magatartását — esetleg jogos felháborodását —, ezt a fegyelmi vétség megállapításánál és az esetleg kiszabásra kerülő fegyelmi büntetés mértékének meghatározásánál is figyelembe kell venni. A munkaügyi bíróság mindezeket figyelmen Kívül hagyta és a per jogszabály szerinti elbírálásához szükséges tényállást megfelelően nem tárta fel. Ítélete tehát megalapozatlan és törvénysértő. (Legf. Bir. M. törv. I. 10 0081976. sz.) • (Mejelent a Bírósági Határozatok 1977. évi 2. számában.) A fegyelmi büntetés kiszabásánál arra is tekintettel kell lenni, hogy a büntetés az elkövetett fegyelmi vétséghez hasonló jellegű kötelességszegések megelőzését és a társadalmi tulajdon védelmét megfelelően szolgálja. A vétkes kötelezettségszegés súlyára tekintettel a fegyelmi vétséget első ízben elkövetővel szemben is indokolt lehet a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása (Mt. 55. §). A felperest az alperes vállalat igazgatója mint a fegyelmi jogkör gyakorlója határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegveimi büntetés kiszabására azért került sor, mert a művezetői beosztásban dolgozó felperes engedély nélkül vette használatba a vállalat 2 db oxigénés 1 db gázpalackját magánmunka elvégzéséhez. A palackokat vállalati gépjárművel szállíttatta el N. községbe a munkatársa gépkocsijavító műhelyébe. A gépjármű igénybevételére a felperesnek ugyancsak nem volt engedélye. A felperes a gépkocsivezetőnek olyan utasítást adott, hogy a fuvart a víztisztító terhére írják ki. A fegyelmi jogkör gyakorlója a cselekményt súlyára és a vállalat fegyelmi helyzetére tekintettel enyhítő körülményt a büntetés kiszabásánál nem vett figvelembe. A fegyelmi határozat ellen a felperes panasszal élt és a büntetés mérséklését kérte. A vállalat munkaügyi döntőbizottsága a határozatával a panaszt elutasította. A felperes a határozatot keresettel támadta meg. Az elbocsátás fegyelmi büntetés enyhítését kérte. Hivatkozott jó munkájára, családi körülményeire, valamint arra, hogy fegyelmi büntetésben még nem részesült. Elismerte azonban, hogy az eljárása „szabálytalan" volt. A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát részben megváltoztatta és az elbocsátást kimondó fegyelmi határozatot havi 200 Ft összegű személyi alapbér csökkentés fegyelmi büntetésre mérsékelte öt havi időtartamra. Az ítélet indokolása szerint az elbocsátás fegyelmi büntetés nem áll arányban a vétkes kötelezettségszegéssel. A munkaügyi bíróság annak mérséklését látta indokoltnak azért is, mert álláspontja szerint a felperes javára a fegyelmi eljárás során az enyhítő körülményeket nem vették figyelembe. Utalt a munkaügyi bíróság arra is, hogy a felperes korábban fegyelmi büntetésben nem részesült. Ezért az első alkalommal történő fegyelmi felelősségrevonásnál a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása méltánytalan és túl súlyos. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvénj^ességi óvás alapos. A felperes a per során azt állította, hogy a szóban levő palackokat nem azok tartalmának eltulajdonítása szándékával szállítatta el a vállalat telepéről. Ezt az állítását azonban a per adatai megcáfolták. A munkaügyi bíróság az ítéletét elsősorban arra alapította, hogy a felperest fegyelmi úton még nem vonták felelősségre, ezért az első alkalommal kiszabott elbocsátás fegyelmi büntetés túl súlyos. A munkaügyi bíróság a döntésének kialakításánál'azonban figyelmen kívül hagyta, hogv a Munka Törvénykönyve a vétkes kötelezettségszegés súlyától függően teszi lehetővé az Mt 55 §-ának (1) bekezdésében felsorolt fegyelmi büntetések kiszabását, nem pedig kizárólag az elkövető korábbi magatartásától. Ha a vétkes kötelezettségszegés súlya jelentősebb, a társadalomra, illetőleg a vállalati kollektívára fokozott veszélyt jelent, akkor első alkalommal is indokolt a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazása.