Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 29. szám

692 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 29. szám b) Az ártér a gémtelep kivételével látogatható. c) A 2. sz. mellékletben megjelölt földrészletek védetté nyilvánítását a földhivataloknak az ingat­lannyilvántartásba be kell vezetniük. d) E határozatban foglalt előírások megszegői­vel szemben a vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni. ej E határozat a Tanácsok Közlönyében történő közzététel napján lép hatályba és ellene fellebbe­zésnek helye nincs. Indokolás A Tiszadobi ártér a Tisza alluviális völgy síkján fekszik és a Tisza-meder ill. a Tisza-ártér felső szakaszának jellegzetes része. Mind táj képileg, mind a növényvilág szempont­jából legértékesebbek a még szétszórtan minde­nütt meglevő morotvák. Ezeket rendesen keskeny nádasok, mocsárrétek és füzesek kísérik, a vízben gazdag hínárvegetáció díszük. A holtágakat vasta­gon borítja a súlyom (Trapa natans), tömegesen tenyészik bennük a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) és a sárga vízitök (Nuphar luteum). A Felső­Tisza egész szakaszáról csak innen ismert a vízi kolokán (Stratiotes aloides) és a ritka, lebegő vízi­haraszt, a rucaöröm (Salvinia natans). Bár a tisza­dobi Holt-Tiszában — a hajdani ártér utolsó hír­mondóiként — néhány évtizeddel ezelőtt még ki­sebb úszószigetek éltek, eltűnésükért kárpótol a pusztuló ,,vad-vízország" természetes szukcesszió­jának látványa. A növénytársulásoknak ez az egy­másutánja a folyómenti iszapnövényzettel: a tör­pekákással (Eleochari aciculari-Schoenoplectetum) és a Tisza-parti gyopáros iszaptársulással (Di­chostyli-Gnaphalietum) kezdődik, mindenütt a jel­lemző édesgyökérrel (Glycyrrhiza echinata). Ezek­be telepedik a nád és gyékény, olykor fűz és éger is, utóbbi tövén a mocsári pajzsikával (Dryopteris thelypteris). A magasabbrendű társulások láncát a mandulalevelű fűz bokorfüzese (Salicetum triandrae) nyitja meg, sok szederrel és süntökkel (Echinocystis lobata). Ezt a fehér fűzből (Salix alba), fehér és fekete nyárból (Populus alba, P. nigra) álló fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae­fragilis) követik. Már e fehér nyárakkal elegyedő, több százéves kocsányos tölgyek (Quercus robur) jelzik magasabb térszinten az átmenetet a tölgy­kőris-szil keményfás ligetekbe (Fraxino pannoni­cae-Ulmetum), amelyeknek egyik érdekessége a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannoni­ca), a legfőbb értékeit pedig azok a kocsányos­tölgy csoportok alkotják, amelyek a Tisza-szabá­lyozás előtti korból maradtak örökül. Különösen figyelemreméltók a Bárányszeg, Nagysózó, Zá­tony, Tölgyes, Sziget, Fűz és Rákóczi erdeje nevü határrészek. Ezek összetételükben a magyar flóra­tartomány (Pannonicum) alföldi flóravidéke (Eupannonicum) tiszántúli flóra járásának (Crisi­cum) florisztikai jellegét híven tükrözik, jelentős tudományos értéket képviselnek. Az erdőnkívüli társulások közül az ártéri rétek (Alopecuretum pratensis) és az alföldi mocsárrét (Agrostetum al- . bae) jelentősek. A természetes növénytársulások megőrzése rész­ben az egész életközösség érdekében, részben a táj képének megőrzése miatt is szükséges. A terület nagy értéke gazdag madárvilága. A ligeterdők dús és változatos növényzete, a náda­sok, az odvas, öreg fák sok madárfaj számára biz­tosítanak kedvező fészkelőhelyet. Évtizedek óta öreg tölgyeken telepesen fészkel a kiskócsag (Eg­retta garzetta), a bakcsó (Nycticorax nycticorax) és a szürke gém (Ardea cinerea). A nádasokban fészkel a vörös gém (Ardea purpurea) és több ré­ce faj. A védetté nyilvánítás a madarakon kívül szá­mos egyéb védett vadon élő állatfajnak — megrit­kult számú hüllő, kétéltű és emlős fajnak — nyújt kedvező és zavartalan életfeltételeket. Az emlő­sök közül említést érdemel a vadmacska, nyest és vidra. * * * A védetté nyilvánítást megelőző helyszíni szem­lén és tárgyaláson az érdekelt hatóságok, tulajdo­nosok és kezelők a védetté nyilvánítással és a vé­delmi előírásokkal egyetértettek. A védetté nyil­vánítást akadályozó vélemény, illetőleg tényező az eljárás során nem merült fel. A határozatban leírt terület olyan értéket kép­visel, amelyet az 1961. évi 18. számú törvényere­jű rendelet előírásai szerint védelem alá kell he­lyezni. Ezért a rendelkező részben foglaltak sze­rint határoztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12/1971. (IV. 1.) Korm. sz. rendelet, a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. törvény 47. § b) pontja, il­letőleg a tv. 87. §-a biztosítja. Rakonczay Zoltán s. k.. az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents