Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 16. szám

16. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 359 zék tanulmányaikat, még abban az esetben is, ha a későbbiek folyamán jelentős további látáséles­ségcsökkenésre lehet számítani. Ha mindez szemészetileg abszolút kontraindi­kált, csak akkor kerüljön a beiskolázandó gyer­mek a gyengénlátók közé. A gyermek ültetésére vonatkozólag feltétlen ki kell kérni a szemorvos véleményét. Egy szem letakarása nem kontraindikálja a be­iskolázást. 1. Felmentés javasolható — aki idült fertőző szembetegségben szenved; — akinél olyan műtéti beavatkozás szükséges, mely után a hiányzás mértéke feltehetően túllépi a megengedett határt; — akinek látóélessége távolra 0,3-nál nem rosz­szabb, közelre pedig a Csapody Vl-on túl olvas; — akinek helyi kezeléséhez két hónapnál hosz­szabb idő szükséges. 2. Gyengénlátók intézetében való képzés java­solt annál — akinek látóélessége 0,1 és 0,3 között van; — látóköre körkörösen 20°-nál szűkebb; 3. Vakok intézetében való oktatása javasolt an­nál — akinek látóélessége 0,1-nél rosszabb. IX. ORR-FÜL-GÉGÉSZETI KÓRKÉPEK Abban az esetben jelentenek problémát a beis­kolázás szempontjából, ha a folyamat szanálása után is fennmarad hallás, vagy beszédzavar. 1. Halláscsökkenés Az ép intellektusú gyermekek a halláscsökkenés mértékétől függően 4 csoportba oszthatók: a) iskolába járhat az a gyermek — akinél a hallásveszteség beszédfrekvenciákon nem haladja meg a 30 dB-t, vagy a halláscsökke­nés féloldali; — akinél a hallásveszteség 30—60 dB között van, rendszerint állandó hallókészülék viselő és hallásfejlesztésre .szorul; b) nagyothallók iskolájába helyezendő az. a gyer­mek, — akinél a hallásveszteség 60—80/90 között van; állandó hallókészülékviselő, hallásfejlesztésre szorul; sikeres iskoláskor előtti hallásfejlesztés után azonnal, egyébként később iskolázható be; c) siketek iskolájába helyezendő az a gyermek, — aki siket, vagy a rezgésküszöbtől alig meg­különböztethető kis hallásmaradványa van; — akinél a hallásveszteség 80—90 dB-nél na­gyobb, állandó hallókészülékviselő, rendszeres hal­lásfejlesztéssel; — a tananyagot csoportos és egyéni halláserő­sítéssel, döntően hallás útján sajátítja el. 2. A hangképzés és beszédzavarok esetében felmentés javasolható: a) intenzív logopéd kezelés mellett: — súlyos kezeletlen rhinophonia esetében, ami­kor a száj padzáró, iíL garatszűkítő műtétet még nem követte logopédiai korrekció; — tartósan kanült viselő gyermek esetében, ha remény van 1 éven belül végleges megoldásra; b) intenzív logopéd kezelés és psychotherápia mellett: — hangképzés és beszédzavarok súlyos eseté­ben, ha — a beszédkészség annyira csökkent, hogy a verbális kommunikáció lehetetlen; — a beszéd teljesen érthetetlen; — ha a beszéd annyira torzult, hogy a gyer­mek gúny tárgyát képezheti; — a megkésett beszédfejlődés esetében, amikor még fennállhat prolongált élettani agrammatizmus, pöszeség, csekély szókincs, általános pöszeség, nagyfokú dadogás esetében; Iskolába járhat az a gyermek, akinek — rhotacizmuson kívül más beszédhibája nincs, — az a tartósan kanült viselő gyermek, akinél komolyabb hangképzési zavarok nincsenek, s a kanülön keresztül bő váladékozás áll fenn; — sikeres száj padzárás, garatszűkítő műtét után; — logopédiai korrekcióban részesült; — enyhe clonusos dadogás esetében, psycho­therápia mellett. A hallás-, hangképzés-, beszédzavarok iskolás­kor előtti korai kezelésére nagy figyelmet kell for­dítani. Az orvosi vizsgálatok alkalmával pedig feltétlen ki kell kérni az illetékes audiológiai állomás és logopéd szakvéleményét, szükség esetén psycholó­gus bevonásával. Különösen vonatkozik ez a da­dogás, szótagcsere súlyosabb eseteire, mely több éves komplex kezelést igényel.

Next

/
Thumbnails
Contents