Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 13. szám

278 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám c) kőzetet, kövületet, ősmaradványokat gyűjteni és azokat elvinni tilos; d) az ősmaradvány lelőhely területén levő erdőket az erdőgazdasági üzemtervben természetvédelmi rendeltetésre kell besorolni. Tuskóirtásos termelést végezni nem szabad. Az akác állományokat fokozatosan a termőhelynek megfelelő fafajokkal kell felváltani. e) A terület kutatását, további feltárást a Központi Földtani Hivatallal és a Magyar Nemzeti Múzeummal egyeztetett módon ,az OTvH engedélyével szabad végezni. 5. Az ősmaradvány lelőhely természetvédelmi kezelését az Országos Természetvédelmi Hivatal (OTvH) látja el. A fenntartás és a természetvédelmi kezelés költségeit az OTvH költségvetésében kell előirányozni és biztosítani. 6. Egyéb rendelkezések: a) A védelem alatt álló terület határán „Természetvédelmi terület" feliratú táblákat kell elhelyezni. Szükség szerint útmutató, figyelmeztető és tájékoztató táblákat kell felállítani. A terület határvonalának töréspontjait állandósított határjelekkel kell ellátni. b) Az illetékes földhivatalnak a földrészletek védetté nyilvánítását az ingatlan nyilvántartásába be kell vezetnie. c) Az ősmaradvány lelőhely csak szakvezetéssel látogatható. d) E határozat megjelenésével egyidejűleg, az Országos Természetvédelmi Tanács 513/1954. sz. határozatának e határozattal ellentétes előírásai hatályukat vesztik. e) Az Országos Természetvédelmi Törzskönyvben az 54/TT/54. számon bejegyzett Ipolytarnóci ősmaradványok nyilvántartási adatait e határozatnak megfelelően módosítani kell. j) E határozat előírásainak a megszegőivel szemben a vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni. g) E határozat a Tanácsok Közlönyében történő közzététel napján lép hatályba és ellene fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Ipolytarnóc határában közel 150 éve ismert, annak idején 46 m hosszú kovásodott fenyőfatörzs -indította el azt a földtani, őslénytani kutatás sorozatot, amely a Botos- és Borókás vízmosások környékét világhírűvé tették. Egymás után kerültek felszínre a cápafogak, a szubtrópusi növénylenyomatok és az ősállatlábnyomos homokkőréteg, amely a 23 millió évvel ezelőtt élt emlősök, madarak, ragadozó- és növényevő emlősök nyomait őrizte meg. Az ipolytarnóci leletek rendkívüli értéke, hogy amíg a Föld egyéb helyein talált ősállat lábnyomok általában egy-egy állat nyomait őrzik, addig itt egy szubtrópusi tengerpart számos állatának lábnyoma fellelhető. A földtani rétegsorozat legidősebb részét tengeri képződmények alkotják, amelyekben az egyse jtűektől a tengeri emlősök csont- és fogtöredékéig változatos kövületek, korallok, csigák, kagylók fordulnak elő. A növényi és állati társulások tanulmányozása lehetővé teszi az alsómiocén csapadék és hőmérsékleti viszonyainak és egyéb életkörülményeinek megállapítását is. A hatalmas vízmosások a földtörténeti múlt és jelen gyakorlati szempontból is több fontos jelenségét tárták fel. így tanulmányozhatók az egykori tengerpart képződményei, a szárazulattáválás, egy nagy intenzitású vulkánkitörés termékei, a földkéreg törései, amelyek mentén források fakadnak. A Botosárokban egyi vetődésmenti forrásterületen a mohákat és faleveleket is bekérgező édesvizimészkő kiválása mutatható be. A Természetvédelmi Tanács az ősmaradványok lelőhelyét 50 ha területtel 1954-ben védetté nyilvánította. A Központi Földtani Hivatal, a Magyar Állami Földtani Intézet és az Országos Természetvédelmi Hivatal megállapodása 1973-ban újabb, Litke község határáig terjedő részletes földtani térképezést írt elő. Az újabb kutatások bizonyították, hogy a növénylenyomatos lelőhelyek a már védetté nyilvánított területen kívülre is nyúlnak. A kutatás során egy kámforfás-pálmás liget körvonalai bontakoztak ki és újabb kovás-opálos fa-