Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 11. szám

11. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 243 Az eljárás alá vont személyt az orvosszakértő kijelöléséről, nevének megjelölésével az egészségügyi szerv értesíti. I. Az orvosszakértői vizsgálati és véleményezési eljárás 1. Az egészségügyi szerv határozatával kirendelt orvosszakértő (továbbiakban: a kirendelt orvosszakértő) az eljárás alá vont személy levélben, térti vénnyel felhívja, hogy hivatali helyiségébe vizsgálatra jelenjék meg. Ha a kirendelt orvosszakértő megállapítása szerint közreműködése az ügyben — elfogultság, öszeférhetetlenség vagy más ok miatt — kizárt, erről az egészségügyi szervet a kizáró ok megjelölésével és a rendelkezésre bocsátott iratok egyidejű visszaszármaztatásával haladéktalanul értesíti. 2. Amennyiben az eljárás alá vont személy az ismételt felhívást — a tértivény tanúsága szerint — átvette, de az abban megjelölt időpontban a vizsgálaton mégsem jelent meg, erről a kirendelt orvosszakértő az egészségügyi szervet haladéktalanul értesíti. 3. A kirendelt orvosszakértő -t- függetlenül attól, hogy az eljárás alá vont személyt esetleg már megelőzően is vizsgálta vagy kezelte — minden esetben újabb személyes vizsgálatot köteles végezni és ennek, továbbá a rendelkezésére bocsátott iratok együttes mérlegelése alapján adja meg a véleményt. 4. A kirendelt orvosszakértő — az általános igazságügyi orvoszakértői gyakorlatnak megfelelően — a vizsgálatról részletes leletet vesz fel, melynek a kórelőzmény és a megelőző orvosi dokumentumok adatai összefoglalása után a psychés és somaticus státusz jelen vizsgálattal megállapított eredményeinek részletes leírását kell tartalmaznia. A fizikális vizsgálatot szükség szerint speciális kiegészítő (laboratóriumi, EKG, Rtg. stb.) vizsgálatokkal kell teljessé tenni, — a vizsgálatok nem lehetnek egészségkárosító vagy kockázatot jelentő beavatkozások, — ezek részletes eredményeit a leleti részben ugyancsak fel kell tüntetni. 5. A kirendelt orvoszakértőnek véleményében arról kell nyilatkoznia, hogy az eljárás alá vont személy alkoholista-e, továbbá a) nem szenved-e olyan megbetegedésben, ami miatt kórházi kezelésre szorul, b) nem szenved-e olyan megbetegedésben, amelynél fogva a munkatherápiás kezelés nála nem alkalmazható, c) nem szenved-e olyan megbetegedésben, ami miatt a munkatherápiás kezeléstől eredmény nem várható, d) továbbá arról is, hogy az eddigi gyógykezelések tapasztalatai, illetőleg a jelen újabb vizsgálatok és az eljárás egyéb adatai alapján várható-e még eredmény a gondozóintézetben vagy kórházi osztályon történő alkoholelvonó kezeléstől. Ném a kirendelt orvosszakértő feladata arra vonatkozóan javaslatot tenni, hogy az eljárás alá vont személy beutalása után a Munkatherápiás Intézetben milyen alkoholelvonó kezelésben részesüljön, a kezelési mód mérlegelése, illetve előírása az itt végzendő orvosi vizsgálat feladatkörébe tartozik. 6. A kirendelt orvosszakértő írásbeli leletét és véleményét 5 (öt) példányban készíti el, melyek közül egy másolati példányt saját irattárában őriz meg és négy példányt küld el — a rendelkezésre bocsátott iratok egyidejű visszaküldésével — az egészségügyi szervnek. 7. A kirendelt orvosszakértő a beutalási eljárásban folytatott tevékenységéről — a vonatkozó előírásoknak megfelelő rend szerint — külön nyilvántartást köteles vezetni. 8. A kirendelt orvoszakértőt tevékenységéért szakértői díj illeti meg. A hatályos jogszabályi rendelkezések — a jelenleg érvényben levő 3/1976. (III. 15.) IM sz. rendelet — szerint az elmeorvos-szakértői vizsgálat díjtételének megfelelően felszámított szakértői díjakról a kirendelt orvosszakértő az orvosszakértői vélemény előterjesztésekor szakértői díjjegyzéket küld az elrendelő egészségügyi szervnek. II. A Munkatherápiás Intézetbe történő beutalás orvosi szempontjai és ellenjavállatai A) A kirendelt orvosszakértőnek véleménye kialakításánál szem előtt kell tartania, hogy — a családját, gyermekét, környezetét, munkahelyét zavaró, veszélyeztető, eredménytelen therápiás kísérleteken átesett garázda, antiszociális idült alkoholisták egészségük helyreállítása érdekében kívánatos módon részesüljenek — a bírósági eljárás után — tartós kötelező kezelésben, de — ez a kezelés egészségi állapotukat semmiben ne veszélyeztesse, hanem ezt kedvezően befolyásolja, — ugyanakkor azok az alkoholista személyek, akiknél van remény arra, hogy az alkoholelvonás nem kötelező intézeti munkatherápiás kezeléssel is eredményhez vezethet, ne kerüljenek intézeti beutalásra. Ezeknél a személyeknél a nyilvánvalóan fennálló következményes testi betegségek kisebb-nagyobb mértékben mindenkor megtalálhatók. Ezért felelősséggel mérlegelendő, hogy az orvosi ellenőrzés, komplex sociotherápia mellett végzett munkatherápia, az alkoholmentes, rendezett intézeti élet vagy az ezt megelőző alkoholista életmód jelent-e nagyobb veszélyt az eljárás alá vont személy mentális és somaticus állapotára. A munkatherápiára való alkalmasság kérdésének mérlegelésénél figyelembe kell venni, hogy az idült alko-