Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 53. szám

53. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1355 kedvezmények igénybevételére vonatkozó kikötéseket is. Hasonlóan rendelkezik a jelenleg hatályos 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet 61. §-a (1) bekezdésének b) pontja is. E kedvezmények alatt azonban esek azokat lehet érteni helyes jogértelmezés mellett, amelyek körét, mértékét, esetleges forrásait és visszatérítésének feltételeit külön jogszabály nem határozza meg, illetőleg, amelyek az alkalmazottat a munkaszerződés fennállása alatt rendszeresen megilletik. A termelőszövetkezet által adható lakásépítési támogatásra a 21/1972. (V. 23.) . PM—MÉM— ÉVM—Mü M számú együttes rendelet előírásai vonatkoznak. A rendelet 1. §-a szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak lakásépítésének támogatásánál — a rendeletben foglalt kiegészítésekkel — a dolgozók lakásépítésének támogatásáról szóló 26/1971. (VI. 24.) PM—ÉVM—Mü M számú együttes rendelet előírásait kell alkalmazni, összhangban az 1967. évi III. törvénnyel és végrehajtási szabályaival. A 26/1971. (VI. 24.) PM—ÉVM—Mü M számú együttes rendelet 4. §-ának (4) bekezdése szerint a támogatásra kijelölt dolgozónak és a munkáltatónak írásban meg kell állapodnia a támogatásról és annak feltételeiről a rendelet és a belső szabályzat előírásainak megfelelően. Ez a megállapodás független tehát a munkaszerződéstől, annak rendelkezéseit nem kell módosítani, kizárólag a támogatásról és az esetleges visszatérítés feltételeiről kell a feleknek megállapodniuk. Téves ezért az az álláspont, hogy a dolgozó mentesül a támogatás visszafizetése alól, ha a munkaszerződését nem módosították. Ebből az okfejtésből következően a mezőgazdasági termelőszövetkezet akkor követelhetné vissza a támogatást valamelyik dolgozójától, ha a dolgozó hozzájárulna munkaszerződésének olyan értelmű módosításához, hogy munkaviszonyát meghatározott időn belül nem szünteti meg, vagy pedig hozzájárul a határozatlan időre szóló munkaszerződés határozott időre szóló munkaszerződéssé alakításához. Mindkét megoldás jogszabályellenes feltétel lenne. A dolgozó egyoldalúan a munkaviszony megszüntetési jogát ilyen formában meghatározott időre nem korlátozhatja, az ilyen lemondás az alapvető munkajogi elvekbe ütközik, emiatt semmis. A másik megoldás határozott idejű munkaviszonyhoz kötné a támogatás megadását, ilyen feltételt pedig a hivatkozott 26/1971. (VI. 24.) PM—ÉVM —Mü M számú együttes rendelet nem ír elő. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.184/1977/3. számú, a Pfl. 35.349/1977. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozata alapján.) 41. I. Az új besorolással nem lehet egyoldalúan megváltoztatni a dolgozó munkakörét. II. Hiányos a kollektív szerződés, ha a beosztott jogtanácsos besorolásáról nem rendelkezik. Az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Nem érinti ez a rendelkezés a vállalatnak azt a jogát, hogy a dolgozó személyi alapbérét a bérrendszer vagy a bérforma megváltoztatására tekintettel módosítsa. Az előbbi rendelkezésből egyértelműen kitűnik, hogy az egyoldalú munkaszerződés módosítás lehetősége csak a személyi alapbér megváltoztatására korlátozódik, a dolgozó munkakörét azonban nem lehet egyoldalúan megváltoztatni, még ha a bérrendszer vagy a bérforma meg is változott. A kollektív szerződésnek a besorolási feltételekre vonatkozó rendelkezései megváltoztatásának lehetősége nem ad jogot a munkáltató részére a dolgozó munkakörének egyoldalú megváltoztatására. A 17/1971. (IV. 28.) Korm. számú rendelet 7. §-a feljogosítja a jogi előadót a jogtanácsosi cím használatára, ha az előírt szakvizsgát letette és egyébként is megfelel a jogtanácsosi alkalmazás feltételeinek. Ez a rendelkezés nem csupán a cím használatát biztosítja, hanem lényegében meghatározza a munkakört is, felsorolva a jogtanácsost megillető jogosítványokat. Ha a jogi előadói és a