Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 43. szám

1182 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 43. szám d) bányászati tevékenység nem engedélyezhető és nem folytatható; e) a védett területre meddőt, hulladékot, sze­metet elhelyezni nem szabad; j) a meglevő zöldfelületet fenn kell tartani. 7. Az őshominida-lelőhely természetvédelmi ke­zelésével az Érc- és Ásványbányászati Múzeumot (Rudabánya) bízom meg. A természetvédelmi ke­zeléssel kapcsolatos költségeket az Országos Ter­mészetvédelmi Hivatal költségvetésében kell elő­irányozni és biztosítani. 8. Egyéb rendelkezések: a) Az őshominida-lelőhely részletes kezelési sza­bályzatát az érdekelt szervek bevonásával az Or­szágos Természetvédelmi Hivatal készíti el. b) Az őshominida-lelőhely korlátozottan, csak szakvezetéssel látogatható. c) A védett terület határán „Természetvédelmi terület" feliratú táblákat kell elhelyezni. Szükség szerint útmutató, figyelmeztető és tájékoztató táb­lákat kell felállítani. d) A földrészlet védetté nyilvánítását az illeté­kes földhivatalnak az ingatlannyilvántartásba be kell vezetnie. e) E határozatban foglalt előírások megszegőivel szemben a vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni. f) E határozat a Tanácsok Közlönyében történő közzététel napján lép hatályba és ellene fellebbe­zésnek helye nincs. Indokolás A rudabányai ércbánya fedőrétegének mintegy 12 millió éves lignites telepéből — az emberré­válás kezdeti időszakából származó — rendkívül gazdag leleteket tártak fel. Az eddigi feltárások során közel hatvan lelet (állkapocs, fog, végtag­csont stb.) került elő. Az emberréválás kezdeti időszakának két jól jellemezhető képviselőjét si­került a több egyedtől származó leletanyag alap­ján feltárni, amelyek Rudapithecus hungaricus és Bodvapithecus altipalatus néven kerültek a nem­zetközi szakirodalomba. Mellettük egy, a tudo­mány számára új ősmajom: Pliopithecus hernyáki maradványait is feltárták. A rendkívül gazdag le­letek lehetővé teszik az ember kialakulásának ko­rai időszakáról alkotott eddigi tudományos felfogá­sok továbbfejlesztését. Rudabánya nemcsak az emberréválás kezdetei­nek egyik kulcsfontosságú lelőhelye, hanem a Kárpát-medence egyik földtani korszakának, az alsó-pannon bódvai emeletének típus előfordulá­sa. Emellett az ősi szárazföldi élet egyik fontos magyarországi lelőhelye is, amely páratlanul vál­tozatos növény- és állatvilág maradványait zárja magába. Ezek alapján rekonstruálható az a kör­nyezet is, amelyben az őshominidák ezen a terüle­ten éltek. Az őshominida-lelőhely további feltárása során a tudomány számára rendkívül jelentős újabb le­letek kerülhetnek elő. A tudományos kutatás mód­szereinek, eszközeinek várható fejlődése miatt a lelőhely egy részét a későbbi idők kutatásai szá­mára szükséges fenntartani. A védetté nyilvánítás Földünk eddig páratlan és rendkívül gazdag őshominida-lelőhelyének biz­tosít védelmet, hogy megőrizze a tudományos ku­tatás számára, és a látogatás feltételeinek megte­remtése után a látogatók számára is hozzáférhető­vé tegye. * * * A védetté nyilvánítást megelőző tárgyaláson az érdekelt hatóságok és szervek a védetté nyilvání­tással és a védelmi előírásokkal egyetértettek. A határozatban leírt terület olyan értéket kép­visel, amelyet az 1961. évi 18. számú törvényerejű rendelet előírásai szerint védelem alá kell helyez­ni, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint ha­tároztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12 1971. (IV. 1.) Korm. sz. rendelet, a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. tv. 47. § b) pontja, illetőleg a tv. 87. §-a biztosítja. Rakonczay Zoltán s. k., az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents