Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 43. szám

43. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1163 állami és társadalmi szerv. A környezetvédelmi törvény országgyűlési tárgyalásán a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke különösen időszerűnek ítélte meg Gemenc védetté nyilvánítását. A természetes állapotokat még tükröző Dunaártéri táj megőrzését, fenntartását a tudományos körök is igénylik. A Gemenci Tájvédelmi Körzet védelmet érdemlő értékei: 1. Növényvilág A magyar flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidéke (Eupannonicum) mezőföldi flórajárásába (Colocense) eső Alsó-Duna ártér természetes növénytársulásaira a puha- és keményfás ligeterdők jellemzők. A szukcesszió első lépcsőjeként megjelenő bokorfűzeseket (Salicetum purpureaetriandrae) mély fekvésben a fehér füzesek (Salicetum albae-fragilis) követik.. Ezek jellegzetes megjelenési formája az elegyetlen, egyszintű ún. ,,malát-füzes", amelybe később nagy tömegben, a vadeltartóképességet jelentősen növelő hamvas szeder (Rubus caesius) és a vörösgyűrű som (Cornus sanguinea) — népies nevén gyürice — telepszik. Típusképzők még a borsos keserűfű (Polygonum hydropiper), a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), az éles sás (Carex gracilis) és a pántlikafű (Baldingera arundinacea). A magasabb fekvésben elterjedt tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum) megjelenésükben — sok iszalaggal, csalánnal, cserjével — a trópusi erdők buja növényzetét idézik. Figyelemreméltó fafajuk a hazai nyarakkal, szillel és kocsányos tölggyel elegyedő magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica). Cserjeszintjükben a csíkos kecskerágó, kányabangita és juharok mellett florisztikai ritkaság a fekete galagonya (Crataegus nigra). Ez a pannon-balkáni faj itt az egybibés galagonyával (C. monogyna) természetes hibridet is alkot (Crataegus Degeni). Típusait sások (Carex acutiformis, C. brizoides, C. remota), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), erdei szálkaperje (Bachypodium silvaticum) és gyöngyvirág (Convallaria majális) képezik. Utóbbi kettő átvezet a gyöngyvirágos tölgyesbe (Convallario-Quercetum roboris). Ebben a társulásban él az erdei tulipán (Tulipa silvestris). Ritkább, védendő növényi értékei még: a nyári tőzike (Leucojum aestivum) , a bókoló gyűrűvirág (Carpesium cernuum) és a kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum). A gemenci Duna-ártéren számos öreg, különleges alakú és méretű tölgy, kőris, fehér-, szürke- és fekete nyár él. Ezek erdőtörténeti és esztétikai szempontból jelentősek. A természetes növénytársulások, ill. erdőtípusok megőrzése nemcsak az egész életközösség fenntartása érdekében, de tájképi szempontból is szükséges. 2. Állatvilág A gemenci árterület természeti adottságai rendkívül kedvezőek az állatvilág számára. A vadon' élő nagy emlősök, mint a szarvas (Cervus elaphus) és a vaddisznó (Sus scrofa) tenyészetéhez szükséges legfontosabb természeti feltételek itt optimális mértékben megvannak. A területre jellemző vízbőség következtében a vad ivóvíz-ellátottsága és dagonyázási lehetősége az év minden szakában biztosított. A változatos ártéri növényzet bőséges táplálkozási és zavartalan rejtőzési lehetőséget nyújt. A gemenci szarvasállomány rendkívül jelentős géntartalékot képez. A szarvasállomány kiváló minőségét tükrözi az erőteljes testalkat és a világviszonylatban is jelentős méreteket, nagy súlyt elérő agancs. A védett ragadozó emlősök közül legjelentősebb érték a vidra (Lutra lutra) és a vadmacska (Felis silvestris). Mindkét faj hazai állománya ma már erősen lecsökkent, ezért élőhelyük védelem alá helyezése kedvezően szolgálja fennmaradásukat. Természetvédelmi szempontból nagy értéket jelent a terület madárvilága. Jellemző a fajok nagy száma és változatossága. A különleges természeti adottságok számos ritka madárfaj számára nyújtanak kedvező élőhelyet. A zavartalan ártéri erdőségekben fészkel a fekete gólya (Ciconia nigra), a kerecsen sólyom (Falco cherrug), a békászó sas (Aquila pomarina), a törpesas (Hieraaétus pennatus) és a fekete harkály (Dryocopus martius). Az Alsó-Duna ártér legnevezetesebb ragadozó ritkasága a réti sas (Haliaeetus albicilla). A nehezen hozzáférhető ártéri mocsárerdőkben gémtelepek találhatók, ahol főként bakcsó (Nycticorax nycticorax), szürkegém (Ardea cinerea) és esetenként kiskócsag (Egretta garzetta) fészkel. A csendes vizű erdőkkel övezett holtágak partfalaiban költ a pompás színezetű jégmadár (Alcedo atthis). Vonulási időben rendszeresen itt tartózkodik a nagykócsag (Egretta alba), a kanalas gém (Platalea leucorodia), a vadrécék, vadludak számos faja és sok egyéb vízimadár-faj. Az árterület csendes vizei, a holtágak és tavak kedvelt gyülekező helyei a vízimadaraknak, különösen a vadrécéknek. A pihenő, vedlő és átvonuló helyek zavartalanságának biztosítása a nemzetközi vízi vad védelem szempontjából is szükséges. * * * A védett területek nemcsak a tudományos kutatás számára nélkülözhetetlenek. Fontos szerepük van az oktatás és ismeretterjesztés terén, felüdülést nyújtanak a szabad természetben pihenést és kikapcsolódást kereső ember számára. Ma már egyre kevesebb az olyan dunai táj, ahol a folyó, a természetes part-szegély és a folyómenti galéria-erdők tájképi harmóniája még megvan. A védett terület rendeltetése, hogy a tájnak ezt. az ősi eredetiségét, jellegzetes arculatát megőrizzük. Rakonczay Zoltán s. k., az Országos Természetvédelmi Hivatal * elnöke