Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 42. szám

1158 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 42. szám (A. T. 46.—V. É. 1968. 2.) OVF—ÁH számú uta­sítás (a továbbiakban: R.) egységes alkalmazásá­nak biztosítása érdekében — a Pénzügyminiszté­rium Ár- és Forgalmiadó Főosztályával, továbbá a Nehézipari Minisztérium Iparpolitikai Főosztá­lyával egyetértésben — az alábbi állásfoglalást tesszük közzé: 1. Az önálló távhőszolgáltató vállalat által a közös hőközpont részére lakosság céljait szolgáló meleg víz előállításához és szolgáltatásához véte­lezett ivóvíz lakossági fogyasztásnak minősül. Ezért a közüzemi víz- és csatornamű vállalat a közös hőközpontnak szolgáltatott ivóvíz minősé­gű víz díját, továbbá az ivóvíz mennyiségének megfelelő, a hőközponttól a közüzemi csatorna­műveken elvezetett szennyvizek csatornahaszná­lati díját az R-ben meghatározott és az adott helységre érvényes díjjal az önálló távhőszolgál­tató vállalatnak köteles számlázni és tőle beszed­ni. 2. A közös hőközpontban felmelegített, nem la­kossági fogyasztásnak minősülő ivóvíz díját vál­tozatlanul az 5/1975. (XII. 31.) OVH—ÁH számú rendelkezésben meghatározott díjakkal kell szám­lázni. 3. Az önálló távhőszolgáltató vállalat jogosult az általa kifizetett ivóvíz- és csatornahasználati díjat elkülönítetten számlázva a lakóépületek ese­tében a jogszabály szerint vízdíj fizetésére köte­lezettől, a melegvíz díjat pedig egyidejűleg a fo­gyasztótól beszedni. Az elszámolás alapja a mért melegvíz-mennyi­ség. A mérési előfeltételek biztosításáig a meny­nyiséget a 6/1972. (VII. 15.) NIM számú rendelet­tel módosított 2 1966. (III. 31.) NIM számú ren­delet 11. §-ának (5) bekezdése szerint kell meg­állapítani. E bekezdés a) pontja szerinti elszámo­lás esetén a melegvízmennyiséget havonta 3 m3/fő értékkel kell számlázni. az OVH Pénzügyi és az OAÁH Nehézipari Vállalatfelügyeleti és Közlekedési Főosztálya Főosztálya Az Országos Vízügyi Hivatal Igazgatási Főosztályának 4238/1977. OVH számú közleménye egyes vízdíj behajtási kérdésekről A Jogügyi Osztálynak egyes vízdíjbehajtási kérdésekre vonatkozóan egyedi ügyben adott ál­lásfoglalását az alábbiakban közlöm: 1. A közműves vízellátás és a közműves csa­tornázás szabályainak kiadásáról szóló 27/1975. (X. 30.) MT számú rendelet 1. számú mellékletét képező közműves vízellátási szabályzat (a továb­biakban: KVSZ) 34. §-ának (1) bekezdésében fog­lalt rendelkezés szerint a Vállalat által szolgálta­tott vízért a tulajdonos, a mellékvízmérővel el­különített vízfogyasztás esetén pedig az érdekelt, az árhatóság által megállapított vízdíjat köteles fizetni. A KVSZ 2. §-ának h) pontja szerint a tu­lajdonos: az ingatlan tulajdonosa, kezelője, ille­tőleg az ingatlannal egyéb címen rendelkezni jo­gosult állampolgár vagy jogi személy. Az idézett rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a Vállalat a vízdíjat nem számlázhatja a bérlőnek, illetőleg a lakást bármilyen egyéb jogcímen vagy akár jogcím nélkül ténylegesen használó személy­nek. A jogalkotó álláspontja szerint ugyanis a Vállalat nem jogosult vizsgálni azt, hogy a víz­mérő óra után a vizet ki és milyen arányban használja. Ezt az álláspontot azért tette magáévá a jogalkotó, mert az ellentétes elven alapult ko­rábbi gyakorlat — a jelenlegihez képest — ösz­szehasonlíthatatlanul több problémát eredménye­zett. Az előbbiekből következik, hogy a Vállalat a nem fizető tulajdonossal szemben peres úton kénytelen érvényesíteni követelését, és azt — bármilyen gazdaságtalan és terhes is — az elévü­lési időn belül nyilván kell tartania. 2. Ha a külföldi tulajdonosnak a Pénzintézeti Központnál nyilvántartott meghatalmazott va­gyonkezelője nincs, úgy a Vállalatnak a gyámha­tósági eljárásról szóló 1/1974. (VI. 27.) OM számú

Next

/
Thumbnails
Contents