Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 2. szám

40 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 2. szám érlékveszteséget úgy kell kiszámítani, hogy a kisajátítási kártalanítás szabályainak alkalmazásával meg kell állapítani a teljes ingatlannak a kisajátítás előtti értékét, majd — ugyancsak a kártalanítási szabályok szerint — a visszamaradt ingatlanrész értékét és e két érték különbözetéből le kell vonni a kisajátított rész után járó kártalanítási összeget. Üres telek részkisajátítása esetén az egész teleknek a kisajátítás előtti értékét és a visszamaradt telekrész értékét is a Tvr. 9. §-ának (1) bekezdése szerint kell megállapítani. Beépített terület részkisajátítása esetén a teljes ingatlan és a visszamaradt ingatlanrész értékének megállapításánál a Tvr. 9. §-ának (4) bekezdését kell figyelembe venni. Mindkét esetben alkalmazandók továbbá a Tvr. 10—11. §-ában foglalt rendelkezések is. 25. szám a) A kisajátítást kérő az államigazgatási határozatban megállapított összeget meghaladó, a bíróság által megítélt kártalanítási összeg után is a kisajátítási határozat jogerőre emelkedését követő hatvan nap elteltétől köteles kamatot fizetni. b) A kisajátítási határozat jogerőre emelkedése előtt már megtörtént birtokba adás napjától akkor ítélhető meg a kamat, ha a birtokba adás a kisajátítási eljárásban — hatósági úton vagy megegyezéssel — történt. Ha a birtokba vétel nem a kisajátítási eljárásban történt, ez a kamatfizetési kötelezettségnek az a) pont szerinti kezdő időpontján nem változtat. a) Az 1976. évi 24. számú tvr. (Tvr.) 20 §-ának (1) bekezdése szerint a megállapított kártalanítási összeget a kisajátítást kérő köteles a határozat jogerőre emelkedésétől számított hatvan napon belül kifizetni. A 21 1976. (IX. 5.) PM számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a megállapított kártalanítási összeg után a Tvr. 20. §-ának (1) bekezdésében meghatározott határidő elteltétől évi 5° o-os késedelmi kamatot kell fizetni; a gazdálkodó szervek egymás közötti viszonyában azonban a késedelmi kamat mértékéről külön jogszabály rendelkezik. E rendelkezésekből következik, hogy a kisajátítást kérő az államigazgatási határozatban megállapított kártalanítási összeg után a határozat jogerőre emelkedésétől számított hatvan nap elteltétől köteles a kamatfizetésre. A jogszabályok nem rendelkeznek azonban arról, hogy az államigazgatási határozatban megállapított összeget meghaladó, a bíróság által megítélt kártalanítási összeg után mely időponttól jár kamat. A kártalanítási összeg lényegében a kisajátított ingatlan ellenértéke. Ebből következik, hogy az államigazgatási határozatban megállapított összeget meghaladó, a bíróság által megítélt kártalanítási összeg is az államigazgatási hatóság által megállapított összeggel egyidejűleg válik esedékessé, ezért a kamatfizetési kötelezettség ez után az összeg után is a 21/1976. (IX. 5.) PM számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdésében megállapított időpontban áll be. A kisajátítást kérő nem kerülhet előnyösebb, a tulajdonos pedig hátrányosabb helyzetbe amiatt, hogy az államigazgatási hatóság kisebb összeg kártalanítást állapított meg, mint amennyi a tulajdonost a jogszabályok alapján megilleti. b) A 21/1976. (IX. 5.) PM számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a kisajátítani kért ingatlan birtokbaadása a kisajátítási határozat jogerőre emelkedése előtt megtörtént, a késedelmi kamat a birtokbaadás napjától jár. E rendelkezésből nyilvánvaló, hogy ez csak a kisajátítás jogcímén történő birtokbaadásra vonatkozik. Ha tehát a kisajátítani kért ingatlannak a kisajátítást kérő részére a kisajátítási határozat jogerőre emelkedése előtt történt birtokbaadása a kisajátítási eljárástól független jogcímen alapult, a kártalanítási összeg után az említett