Tanácsok közlönye, 1976 (25. évfolyam, 1-62. szám)

1976 / 40. szám

40. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 819 ricum) ill. a déli, előillir flóra vidék (Praeillyricum) befolyására utal. A szubalpin fenyves fajok közül ilyenek elsősorban a: kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum), a kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum) és a lapos korpafű (Diphasium complanatum; Haricsa völgy), továbbá a kereklevelű (Pyrola rotundifolia), a középső (P. média) és a zöld körtike (P. chlorantha), a ritka egyvirágú-körtike (Moneses uniflora), a gyöngyvirágoskörtike, (Orthilia secunda) és az ernyős körtike (Chimaphila umbellata). Felsoroltak a fekete áfonyával (Vaccinium myrtillus), a délvidéki perjeszittyóval (Lazula Forsteri) és az Őrség benszülött pajzsikájávai (Dryopteris Borreri) az országot csak itt érintő mészkerülő erdeifenyves társulás (Myrtillo-Pinetum) lakói. Szép állományaiban a fenyőspárga (Monotropa hypopytis) és az avarvirág (Goodyera repens) is otthonra talál. A mészkerülő erdeifenyvesekhez csatlakozó tölgyes-erdeifenyves (Pino-Quercetum) növényritkaságai: a henye boroszlán (Daphne cneorum var. arbusculoides), a szőrös rekettye (Genista ovata ssp. nervata) és a gombos zanót (Cytisus supinus). A gyertyánostölgyesekben és bükkös foltokban (Fagetum) sok az illir elem, így a zalai lednek (Lathyrus venetus), a szakállas szegfű (Diantus barbatus) és a pirítógyökér (Tamus communis). A terület nagy értékei a tőzegmohalápok egyes foltjai kereklevelű harmatfűvel (Drosera rotundifolia), a füles fűzzel (Salix aurita) és a két ritka sásssal (Carex canescens, C. caespitosa). A veleméri völgyben, s Gödörházánál a métneki réten a pazar rétet a csillagos nárcisz (Narcissus stellaris), a sárgaliliom (Hemerocallis Lilio-Asphodelus), a kenyérbél cickafark (Achillea ptarmica), a kígyógyökér keserűfű (Polygonum bistorta) és a kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe) tömegei teszik rendkívül értékessé. Erdőtörténeti emlékek Nagyobb részben a Hetési dombvidékhez, kisebb részben az őrséghez tartozó területen levő erdőség az Árpádok korában gyepüelve volt. A XII. században létesült Szentgyörgyvölgy község, valamint őrálló családok, később kisnemesek apró települései vették körül a tájvédelmi körzethez tartozó területet. A magaslatokat hajdan óriási bükkerdőségek borították, a széles völgyekben égeresek díszlettek. A gyengébb, szárazabb termőhelyeken az erdeifenyő alkotott kisebb foltokat. A bükkösöket nagy területen évszázadokon át legeltették és az igényes bükk helyét fokozatosan az igénytelenebb erdeifenyő foglalta el. Az erdők jelentős részét kiirtották, a széles völgyekben az égeresek helyét rétként és legelőként hasznosították. Az állattenyésztés különösen a múlt század elején lendült fel és vele fokozódott a mezőgazdaság térhódítása. Az öröklés és eladás folytán a birtokok egyre apróbb parcellákká alakultak. A háborús évek alatt a kedvezőtlen adottságú területek magukra maradtak és erdeifenyővel beerdősültek. A rendszeres legeltetés, alomszedés kedvezett az erdeifenyő felújulásának, térhódításának. A kis parcellák és a váltógazdálkodás következtében egy érdekes, a szálaló gazdálkodáshoz hasonló üzemmód alakult ki. Az erdőterületek állami tulajdonbavétele után csoportos szálalással kezelték az erdők egy részét. 1967-ben a szálaló erdő kísérleti területet az erdőgazdasági üzemterv 428 ha-ban állapította meg. Ma ezen a területen kísérleti jelleggel szálaló erdőgazdálkodási üzemmódot, az erdőterület egy másik részén az erdeifenyő fenntartása érdekében a kisparaszti váltógazdálkodáshoz hasonló üzemmódot folytatnak. Az erdészeti kutatás és oktatás számára igen fontos ezeknek az üzemmódoknak a védett területen történő megőrzése, fenntartása és bemutatása. * * * A védetté nyilvánítást megelőző helyszíni szemlén és tárgyaláson az érdekelt hatóságok a védetté nyilvánítással és a védelmi előírásokkal egyetértettek. A védetté nyilvánítást akadályozó vélemény, illetőleg tényező az eljárás során nem merült fel. A határozatban leírt terület olyan értéket képvisel, amelyet az 1961. évi 18. számú törvényerejű rendelet előírásai szerint védelem alá kell helyezni, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12/1971. (IV. 1.) Korm. számú rendelet, a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. tv. 47. § b) pontja, illetőleg a tv. 87. §-a biztosítja. Rakonczay Zoltán s. k., az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke