Tanácsok közlönye, 1976 (25. évfolyam, 1-62. szám)

1976 / 31. szám

31. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 685 42. Ha a kötelezett a fizetési meghagyást ellent- I mondással támadja meg, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontjában írt okból idézés kibocsátása nélküli elutasításra már nincs lehetőség. A jogosult fizetési meghagyás kibocsátását kérte, mert a kötelezett lakáshasználatbavételi díj fizetési kötelezettségének nem tett eleget. A kötelezett ellentmondásában arra hivatkozott, hogy a követelés alaptalan, mert a jogszabály értelmében nem köteles lakáshasználatbavételi díjat fizetni. A járásbíróság felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította, mert álláspontja szerint a felek között létrejött szerződés jogszabályba ütközik, ezért felperes követelése nyilvánvalóan alaptalan [Pp. 130. § (1) bek. i) pontja]. A perben vitássá vált, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása után alkalmazható-e a Pp. 130. §-ának (1) bek. i) pontjában írt rendelkezés. A helyes megoldás a következő. A Pp. 316. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elintézésére egyebek között a Pp. 130. §-ában foglalt rendelkezések is irányadók. így a Pp. 130. §-a I (1) bekezdésének i) pontjában foglaltak alapján a bíróság a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet is elutasíthatja, ha az állapítható meg, hogy a jogosult követelése nyilvánvalóan alaptalan, vagy lehetetlen szolgáltatásra (megállapításra) irányul.' Ha azonban a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a bíróság nem utasította el. hanem a fizetési meghagyást kibocsátotta, ebből értelemszerűen az következik, hogy a járásbíróság a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nem találta nyilvánvalóan alaptalannak, de még a követelés fennállását sem találta kétségesnek, mert ez esetben a Pp. 316. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezések folytán az ügy tárgyalására kellett volna határnapot tűznie. Az ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át [Pp. 322. § (2) bek.]. Az ellentmondás folytán kitűzött tárgyalásra a keresetlevél alapján kitűzött első tárgyalás szabályait, a további eljárásra pedig az elsőfokú eljárásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Ha tehát a fizetési meghagyást a kötelezett kellő időben ellentmondással támadja meg, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontjában írt okból a „keresetlevél" idézés kibocsátása nélküli elutasításra már nincs jogi lehetőség. Ilyen esetben, ha a felperes követelése alaptalan, vagy lehetetlen szolgáltatásra (megállapításra) irányul — a keresetet ítélettel kell elutasítani. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. V. 20. 195 1976. 2. szám alatt hozott PfL 30.111 1976. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozata alapján.) 43. A bíróság a házasság felbontása, illetőleg a házassági életközösség megszűnése esetén — kérelemre — akkor is rendezheti a lakás használatát, illetve a házastársak (volt házastársak) a lakás használatában megegyezhetnek, ha a lakás vállalati bérlakás. Az 1 1971. (II. 3.) Korm. számú rendelet 30. §-ának rendelkezése szerint a vállalati bérlakás bérlőjét a lakás felett rendelkezésre jogosult állami szerv — a lakásügyi hatóság kiutalása nélkül — jelöli ki. A vállalati lakás bérlőjéül az állami szerv csak vele munkaviszonyban álló személyt, továbbá munkaviszonyban nem álló olyan személyt jelölhet ki. akinek a rendelkezése alatt álló vállalati bér-, vagy szolgálati lakásból való kiköltöztetése szükségessé teszi. A vállalati bérlakás bérlőjének jogai egyes vonatkozásokban korlátozva vannak. A vállalati bérlakás bérlője pl. a lakásbérleti jogviszonyáról a házastársa, egyeneságbeli rokona, örökbefogadott, mostoha- és nevelőszülője, továbbá a vele legalább hat hónap óta állandó jelleggel együttlakó testvére és élettársa javára sem mondhat le (86. §). E rendelkezésekből egyesek azt a következtetést vonták le. hogy ha a házastársak lakása vállalati bérlakás volt. a bíróság a házasság felbontása, vagy a házassági életközösség megszűnése esetén nem rendezheti a lakás használatát, az állami szerv által kijelölt bérlőt nem kötelezheti d lakás elhagyására, mert a bérlő kijelölésének joga az állami szervet illeti meg. Ez az álláspont téves. A házastársak lakásbérleti jogviszonyát a házasság felbontása, illetve a házassági életközösség megszűnése esetén a bíróságnak kérelemre rendeznie kell. Ennek nem akadálya az. hogy a házastársak vállalati bérlakásban laktak, mert a bérlőnek a lakásban lakó házastársa — a szolgálati lakásban lakó házastárs kivételével — akkor is bérlőtárs, ha a lakásbérleti szerződés megkötésében nem vett részt [47. § (2) bek.]. A vállalati bérlakásban lakó házastársak is bérlőtársak, ezért a lakás használata a bérlőtársi jogviszony megszüntetése nélkül a lakáshasználat megosztásával, vagy akként is rendezhető, hogy a bíróság az egyik fél bérlőtársi jogviszonyát megszünteti. A vállalati bérlakás bérleti jogviszonyáról valóban nem lehet lemondani, ez a tilalom azonban nem akadálya annak, hogy a házastársak — ha a vállalati bérlakás bérlőtársai — a házasság felbontása, illetőleg a házassági életközösség megszűnése esetén lakásbérleti jogviszonyukat rendezzék, vagy annak rendezését kérjék a bíróságtól. (A Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20.383 1976. szám alatt hozott, a Pfl. 30.504 1976 2. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozat alapján.)