Tanácsok közlönye, 1976 (25. évfolyam, 1-62. szám)

1976 / 15. szám

244 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 15. szám A módosított és kiegészített 35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 112. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint veszteséges és alaphiányos gazdálkodás esetén a vezető munkakört betöltő tagok és alkalmazottak javadalmazása — az erre vonatkozó külön jogszabályok szerint — korlátozható. A már említett külön jogszabálynak kell tekinteni a 32/1972. (XI. 1.) PM számú rendeletet, amelynek értelmében a közgyűlés hatáskörébe csak a vezetők jövedelmét korlátozó határozat meghozatala tartozik. A közgyűlés határozatának végrehajtásáról, a felelős vezetők visszafizetésre való kötelezéséről azonban — a módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet m/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint — a termelőszövetkezet vezetőségének kell névre szóló határozatot hoznia. A visszafizetésre kötelezett alkalmazott e határozat ellen — ha azt sérelmesnek tartja — a szövetkezeti döntőbizottsághoz, annak határozata ellen pedig a Pp. 349. §-ának (2) bekezdése értelmében keresettel a munkaügyi bírósághoz fordulhat. A közgyűlésnek a vezetők jövedelmét korlátozó határozata nem tekinthető fegyelmi vagy kártérítési ügyben hozott határozatnak, ezért a Tv 94. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaügyi bíróságnál keresettel nem támadható. A munkaügyi bíróság tehát a közgyűlés határozata ellen benyújtott keresetlevelet érdemben nem bírálhatja el. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának állásfoglalása szerint a munkaügyi bíróság akkor jár el helyesen, ha a közgyűlés határozata ellen benyújtott keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja, illetőleg, ha a pergátló akadályt csak a tárgyalási szakban észleli, a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszünteti, illetőleg a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése alapján intézkedik a keresetlevélnek a szövetkezeti vezetőséghez való áttétele iránt. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.400/1975/2. szám alatt hozott — Pfl. 35.699/1975/1. .számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozata alapján). 20. A szociálpolitikai kedvezmény az állami gondozott gyermek nevelését vállaló és ellátó dolgozó nőt is megilleti. A munkaidő és pihenőidő egyes kérdéseiről szóló 12/1973. (XII. 23.) Mü M számú rendelettel kiegészített 6/1967. (X. 8.) Mü M számú rendelet 18/C. §-ában foglaltak értelmében minden dolgozó nőt, aki hosszú időn át vállal gyermeknevelést, gondozást, megilleti a gyermek, illetve a gyermekek után évente járó fizetett szabadnap. A gyakorlatban előfordult, hogy a dolgozó nőnek az évente járó fizetett szabadnap kiadására irányuló kérelmét azért nem teljesítették, mert állami támogatással nevel állami gondozott gyermeket és e támogatáson túlmenő egyéb kedvezményekre nem jogosult. Az említett álláspont téves. A hivatkozott jogszabályban biztosított szociálpolitikai kedvezmény az állami gondozott gyermek nevelését vállaló és ellátó dolgozó nőt is megilleti, mivel az állam által biztosított térítési díj mellett a nevelőszülő köteles mindent megtenni a gyermek gondozása és nevelése érdekében. Ennek maradéktalan teljesítéséhez a szükséges segítséget is biztosítani kell számára. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.297/1975/2. szám alatt hozott Pfl. 35.385/1975/3. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozata alapján). 21. A munkaügyi döntőbizottság határozatát az illetékességi szabályok megsértése miatt a munkaügyi bíróság nem helyezheti hatályon kívül. A Pp. 357. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaügyi bíróság a megtámadott határozatot akkor helyezheti hatályon kívül, ha a munkaügyi döntőbizottság nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy a döntés meghozatalában kizárt személy vett részt. Ezekben az esetekben a munkaügyi döntőbizottságot új eljárásra utasítja. Ha a döntőbizottság hatáskörét túllépve járt el vagy hatáskörének